A leszállást, gépről lekászálódást, útlevélvizsgálatot követően el kellett slattyognunk bejelenteni, amit már szerintem mindenki tudott a reptéren, hogy a pakkjaink térben és időben egyaránt eltávolodtak tőlünk és jó lenne, ha újra tudnánk keresztezni egymás útját. Ez több okból sem ment gördülékenyen.... Egyrészt, mert viszonylag sok ember poggyásza tűnt el és rongálódott meg, így elég hosszú sor végére kellett beállnunk, másrészt mert a panaszokat felvevő hölgyek közül csak egy tudott angolul - ő is érdekesen :) -, de mindenki angolul kívánt volna társalogni. Nagy nehezen sorra kerültünk, elmondtuk, hol szorít a cipő, kaptunk néhány nyomtatványt, majd közölték velünk, hogy mindenki jobban jár, ha neten jelezzük a gondjainkat és nem őket fárasztjuk.... Óriási. Ezután fogtunk egy taxit és elzúgtunk a Menyasszony (akiknek az esküvőjére érkeztünk) apjának lakásába. Szerencsére nem sokat kellett a taxival vacakolni, még a reptéren fix áron meg tudtuk rendelni/ki tudtuk fizetni a járgányt, így a sofőrnek már csak a vouchert kellett átadni, rajta a címmel, így nem kényszerültünk komolyabb activity mutatványokra, csupán mosolyognunk kellett és a napszaknak megfelelően köszönni. :) Mondjuk azt azért megkérdezte, hogy hol vannak a bőröndjeink, mire mi mondtuk, hogy Párizsban, szóval nyugodtan indulhat... :) Nem teljesen értette, mi van, de azért elindult. Az első, ami a hőségen túl szembetűnő volt, hogy a taxik jéghidegre vannak hűtve (elsőre kimondottan kellemetlen volt...) és az ablakaik - elöl-hátul! - szinte feketére van fóliázva - állítólag a saját biztonságod érdekében -, és amint elindul az autó, kattan a központi zár is... (Szerény véleményem miatt ez azért is van, nehogy valaki ki találjon szállni az autóból fizetés nélkül, de szebben hangzik a biztonságra fogni.) Apropó biztonság... Miután a turisztikai oldalak, de még a Külügyminisztérium honlapja is azt szajkózta, hogy Brazília veszélyes ország, ahol könnyen ki-, vagy elrabolnak, így egész úton úgy sasoltam a kocsiban, mintha bármelyik pillanatban ránk támadhatnának. Elég sötét volt már, plusz a lefóliázott ablak, így aztán nem sokat láttunk a városból, de az egyértelmű volt, hogy nem a legelegánsabb negyedeken hajtunk át éppen. Szögesdrót szögesdrót hátán, rengeteg graffiti, pálmafák és más, nálunk maximum a pálmaházban vagy nagyobb virágboltokban látható/kapható növények, rengeteg ember... Az autó mellett elsuhanó buszok oldalán nagy betűkkel olvasható felirat: "Cidade Rio de Janeiro". :) Nem tudtam elhinni, hogy tényleg itt vagyunk és nem álmodom... :) Jó 20 perccel később megérkeztünk. A kocsiból kiszállva ismét letaglózott a meleg, éreztük az óceán illatát, az út túloldalán rengeteg fiatalember focizott tucatnyi pályán....
(Ez nem az én képem, mert ezen az estén még a telefonomat sem mertem elővenni, de éppen azt a városrészt ábrázolja, ahol laktunk ill. amit először megpillantottunk.)
Ahogy beléptünk a lakásba, Örömapa máris kérdezte, nem iszunk-e vele jó kis pálinkát. Tekintettel arra, hogy akkor már volt vagy 10 óra (magyar idő szerint már éjjel 1) és kis túlzással egy napja úton voltunk, kértünk. :) Kicsit beszélgettünk (magyar-angol keveréknyelven, mert Örömapa brazil, lengyel ősökkel) és akklimatizálódtunk, aztán elmentünk mind aludni. Mint utóbb kiderült, ez a jetlag kivédésére a legjobb menetrendnek bizonyult, mert reggel különösebb gond és fáradtság nélkül ébredtünk. Korábban ugyan, mint terveztük, de olyan meleg volt már hajnalban is, hogy kivetett minket az ágy. No persze ott volt a tudat is, hogy végre Rióban vagyunk. ;)
Én is csak most kezdem felfogni, hogy ott voltatok :D Jó lehet annyira távol magyar hangot hallani :)
VálaszTörlésDe jó kis beszámoló... várom a folytatást :)
VálaszTörlés