Brazília - harmadik fejezet, melyben az utazók végre elindulnak...

... és meg is érkeznek. :) Bár a korábban vázolt előzmények tükrében nem sok időnk volt izgulni indulás előtt, az utolsó éjszakákra azért jutott bőven éber forgolódás. :) Jómagam, aki egy mormotába oltott téli álmot alvó medve lehettem előző életemben, úgy pattantam ki hajnali 3-kor, mikor megcsörrent a vekker, mintha szolgálatban lévő tűzoltó lennék...Fura volt az 5 fokban, novemberben olyan ruházatban elindulni, mintha vénasszonyok nyara lenne, de nem akartunk "felesleges" cuccokat cipelni, sem a hajnali órán bárkit rávenni, hogy kivigyen minket (a cuccainkat pedig a becsekkolás után haza), így maradt a kissé bátor farmer-kapucnis pulcsi-tornacipő kombó. A taxis meg is kérdezte, hova készülünk, mert jobbnak látta még indulás előtt tisztázni, hogy nagyon messzi, meleg tájra tartunk-é vagy csak simán félkegyelműek vagyunk a pesti éjszakában. :D

A repcsi itthonról valami műszaki hiba miatt jókora késéssel indult el, így a párizsi átszállás kellemes-kényelmes nézelődés és duty-zás helyett egyik kaputól a másikig történő rohanásból állt (mint valami amerikai családi moziban...). A gépet szerencsésen elértük, levegőt ugyan még vagy 30 percig nem kaptunk, de fent voltunk a járaton.... Kis hatásszünet után az én DrágaFérjem felém fordult és hangulatomat fokozandó megkérdezte, hogy ugye tisztában vagyok azzal, hogy a bőröndjeink tuti nem tudtak kiugrani a budapesti járat rakteréből és utánunk rohanni, így most ki tudja meddig a kézipoggyászunkban lévő holmikra számíthatunk. Ekkor átsuhant az agyamon, hogy otthon az utolsó pillanatban kiszedtem minden "ha elveszne a poggyászunk, pár napig ezekkel kihúzzuk"-típusú hasznos holmikat és mégis csak a bőröndbe tuszkoltam őket, mert hát legyünk optimisták, miért veszne el a poggyász, és telepakoltam a hátizsákomat könyvvel és más olyan - általam hasznosnak vélt - tárggyal, amikről később kiderült, hogy - az útlevelet leszámítva - sem az utazás során, sem a célt elérve nem kellettek. Éljen. 

Az utazás hosszú volt, Párizsból Rióig még vagy 11 óra, de - bár azt hittem, egy percet sem fogok tudni aludni - egészen nagyokat sikerült "lapítanom", amikor meg nem, mindig hoztak valamit enni, inni, így gyorsabban eltelt az idő, mint hittem. Persze azért eléggé meggyűrődtünk az út közben így is - de ez mondjuk a megérkezést és a vámvizsgálatot követő percben már nem érdekelt minket. :) 

(A kép saját, a megérkezés pillanatában kattintottam a reptéren a tranzitfolyosón.)

 

 Amint kiléptünk az erősen légkondicionált reptéri csarnokból (este 9 óra körül), szó szerint képen csapott minket a a hőség. :) Ekkor tudtuk, hogy megérkeztünk. :) Mint ahogy ekkor már azt is tudtuk, hogy a csomagjaink Párizsban vannak és a holnap reggeli járattal érkeznek meg várhatóan, de majd kihozzák őket nekünk. Így kezdődött el hát a kalandunk Brazíliában, Rio de Janeiroban, december 1-jén 21 órakor, hosszú és rendkívül vastag farmernadrágban, mindenféle váltócucc nélkül. Ekkor már vastagon örvendeztünk, hogy télikabát és/vagy egyéb ruhanemű nem súlyosbítja a helyzetünket. ;) :D