Megint hétfő...

Pedig olyan jó volt a hétvége! (Leszámítva, hogy a "péemes" miatt időnként szétvet az ideg&hogy szombaton kicsin múlott, hogy el nem hagytam a mobilom, de erről majd később...) Egyetlen porcikám sem kívánta a munkába jövetelt.... Ráadásul itt diliház van reggel óta - szokás szerint. És hideg - szokás szerint. Sokat számít, hogy hétvégén nincs fűtés, ilyenkor - hiába van kint kellemes, tavaszias idő - még a bútorok is nyomják ki magukból a hideget. Utálatos. (Délelőtt azon kaptam magamat, hogy nosztalgiázom, milyen volt, amikor a nyári kánikulában panaszkodtak a többiek, hogy kibírhatatlan a meleg és hogy mindjárt rosszul lesznek.... :P) De igyekszem nem csak a rosszat meglátni a mai napban, így szorgosan gyűjtögetem a "Miért is örülök a mai napnak annak ellenére, hogy hétfő?"-listámra az okokat, amik mosolyra fakasztanak/apró rőzselángokat lobbantanak fel a lelkemben.. ;) 1. Ez a 4. hétfő az Ápolt nélkül. Ez már önmagában is elég a boldogsághoz. 2. Ma van CsB névnapja. :) 3. Még egy nappal közelebb vagyunk a tavaszhoz. 4. Mindjárt vége a napnak és bekuckózhatok otthon a Falkavezérrel és Jolival. 5. Anyukám panaszkodott, hogy soha nem nyer a kaparós sorsjegyekkel. Vettem neki 5 darabot, hátha.... 5-ből 4-gyel nyert. :) Igaz, hogy bankot azért nem robbantott, de azért mégis csak nyert. :) (Megjegyzem a múlt héten a Falkavezért is megleptem 5 sorsjeggyel és neki is 5-ből 4 nyert.) 6. Kb. 2 perc múlva lecsattoghatok az utcára ebédidőnek álcázott bámészkodásra és szusszanásra, és még az is megeshet, hogy veszek egy-két cserép virágot az irodába. Elvégre közeleg a tavasz....! :) 

Nem úsztam meg...

... én sem. :( Családunk és az iroda férfi tagjait kapta el először (természetesen :P) a halálos veszedelem (hétköznapi nevén: nátha), de most már én is nyakig benne vagyok.... Vitaminok, gyógyteák, rengeteg kézmosás és a göthölők nagy ívben történő kikerülése ellenére.... Új barátokat is szereztem, pl. a pszeudoefedrin-hidroklorid képében, aki - bár nagyon hülye neve van, de - sokat segített az elmúlt napokban abban, hogy azon a testnyílásomon is tudjak végre levegőt venni, amit alapvetően erre teremtett a Jóisten, és ne kelljen alternatív megoldások felé kacsintgatnom.... :P Öröm így hétfőt kezdeni.... DE még mindig sokkal-sokkal jobb így is, mint bármely másik hétfő volt az utóbbi majd' 2 évben. ;) Ez a 2. hétfő az Ápolt nélkül. Leírhatatlanul más egy-egy munkahét így. Bár azt azért sajnálom, hogy ezekből a pompás vírusokból, amiket a porhüvelyemben most kénytelen-kelletlen hurcolok, nem tudok átteleportálni hozzá is..... Gonosz vagyok, tudom. De még ez a legkevesebb, amit megérdemel(ne).

Elért...

.... a hétvége. :) Hiába ülök még a dolgozóban, 10-15 perce elveszítettem minden érdeklődésemet a munka iránt, és már csak alibizek. Teszem ezt még bő egy órán át azt hiszem, aztán reményeim szerint eltipegek haza. Remélem, senki nem köp bele a levesembe.... Mondjuk e műfaj koronázatlan, ám örökös királya (mármint a péntek és/vagy ünnepnapot megelőző délután 15-16 órakor lázasan dolgozni kezdő, ezáltal a kollégákkal is vastagon kiszúró, csak nehogy haza kelljen menni ál-munkamániás, valójában csak az idejét rosszul beosztó, másokat kéjes örömmel szivató baromarc - közismertebb nevén az Ápolt) már a múlté, azért kicsit aggódom, nehogy újabb trónkövetelő lépjen a színre... ;) Most pedig veszek egy mély levegőt és megpróbálok még egy kis érdemi munkát végezni, mégis csak.... De szigorúan csak azért, hogy gyorsabban teljék az idő. :P 

Búcsú az Ápolttól.... :)

Mi más is passzolhatna Ápoltunk méltó búcsúztatásához jobban, mint egy klasszikus utolsó sorai:

Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Jönnek a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled. 

Természetesen nem tudott méltósággal, úriember módjára távozni , de - tekintettel arra, hogy nem is vártam tőle mást - engem nem is rázott meg a dolog. A többieket azért igen. Persze őket is megértem, nekik elszámolási gondjaik is vannak vele és egykor a barátjuknak tartották őt.... Pont úgy költözött el, amilyen jellemvonásokkal rendelkezik: sunyizva, mások szemébe nem nézve, egy hang nélkül, mint egy tolvaj, jó nagy kuplerájt hagyva maga után. Mondjuk azt nem egészen értem, hogy az asztalomon és annak környékén mit keresett - tán a józan eszét?! -, de az tény, hogy semmi nem ott és nem úgy volt, ahogy pénteken hagytam.... Ha ezt tudom, hagytam volna itt neki néhány kicsi, ám hirtelen igen éles fájdalommal járó és/vagy rettenetesen büdös meglepetést (pl. mini egérfogókat az akták között, pálpusztaival élesítve) , hogy érezze a törődést..... Mindegy, most már! Innentől csak előre tekintek. Elment és már nem jön vissza soha. :) Nekem ennyi pont elég a boldogsághoz. :)