Minden jó, ha a vége...

... HÓ. Nem tudom, mióta én élek, ilyesmire volt precedens (mármint, hogy március végén térdig érjen a hó), és bár óhajtom a tavaszt, a meleget és a napsütést, de azért elvagyok a jelen időjárással is... Azon kaptam magam az előbb, hogy Frank Sinatra Let it snow című számlát dudolászom... :D Nem vagyok hajlandó egész nap az időjáráson nyavalyogni és szörnyülködni. A tévében és a "fácsén" úgyis mindenki ezt teszi (tisztelet a kivételnek), így aztán úgy döntöttem, én bizony szeretni fogom az utolsó téli napokat is. A lelkemben úgyis mindig nyár van. :P :D Főleg, mióta az Ápolt elhagyta a fedélzetet. ;) Állítólag ma már nem is jön vissza, ha elhúzódik a tárgyalása.. Kissé elszorult a szívem, amikor láttam távolodó alakját, és nehány könnycseppet is elmorzsoltam diszkréten, de csak mikor senki sem látott... ;)

Aki legény éjjel...

.... az el van anyátlanodva másnap.... Még mielőtt valaki rosszra gondolna, leszögezem, nem a macskajajos másnapra kell gondolni.. Egész héten szevedtem a pms-től, pedig általában megúszom. Ezúttal nem...A teljes skálát kipipálhattam: aluszékonyság, édesség (főként csokiiiii) éhség, másfél számmal nagyobb mellek, hangulatingadozás, váratlanul kinövő második, harmadik fejek - a tűzokádós fajtából, rémálmok, reggel meggyulladok érzés, napközben hidegrázás, szédelgés, émelygés, nyűgösség... Nem folytatom.  Ez ma hajnalban került betetőzésre azzal, hogy a pms-ből lepottyant a p és maradt az ms... A napom - ezidáig - jobbára stabil oldalfekvésben telt, kétpercenként csörgő telefonnal. Jobbára a Bolondokházából hívtak az Ápoltak olyan fontos kérdésekkel, hogy hol tartjuk a borítékokat, hogy tudnak faxot fogadni, valaki telefonált, de nem tudják, ki az, én mondjam meg... :D Jah és persze a leglényegesebb kérdés: 1-től 10-es skálán mekkora fájdalmaim vannak.... :O  Mert ha fel tudok ülni, akkor ugye megírnék-e egy levelet a labanc ügyfélnek, mert tele van kérdésekkel... Erre mondtam nekik, hogy majd hétfőn megtudják bizonyos testtájukon szemléltetve, 1-10-ig mit érzek. :D 

Vegyes...

Holnap (ma) munkanap.... De nálam Fűszeres kadarka kóstolója után kitört a világbéke. :) Nem ártana végre aludni, de egyelőre nem megy.... Jár az agyam. Mindenről. Mindenkiről........ Sokan hiányoznak... Egyszerre vagyok nagyon boldog és lenne ordítva bőgős kedvem... Normális vagyok-e?!? :) :/

Mindenki nagyobb betűkért lobbizik. Ezek elég nagyok? Vagy ugyanakkorak, mint eddig?!? :D

Mily' csodálatos...

... a szakadó eső hangjaira ébredni, a redőnyt felhúzva szembesülni azzal, hogy a hangoknál már csak a látvány rettenetesebb, realizálni, hogy mindezek ellenére ki is kell menni, kint a villamosra várva (a kapucni és a minden más védőfelszerelés ellenére, felüljáró alatt (!) bőrig ázni, ázott kutya illatú emberek között villamosozva a Bolondokházáig zötykölődni - a világ egyík legszebb villamosvonalán, hogy ne csak rosszat mondjak -, majd békében, nyugalomban, egymagamban elindítani a napot imádott irodánkban egy jó csésze tejeskávé mellett. Maaaaajd... Hisztérikus Kisgyerek irodába bevágódásával ismét kibillenni a lelki nyugalomból, végignézni - és szenvedni - amíg egyszerre meghatalmazást ír, pisil, szaladgál a falon és pánikol, hogy már rég ott kellene lennie és nem itt, és ezt megint azért kell neki csinálni, mert a többieknek nincsen kedvük hozzá és jaaaaaj, az élet de kegyetlen, alighanem már nem is látjuk ma többet, mert oda megy, ahol a madár se jár és onnan nincs visszaút... 4 és fél perc tobzódás, pánikolás, szitkozódás és némi idegbaj (miszerint miért ülök én itt olyan nyugodtan, mikor neki sietnie kell és különben is, megint ő szívja meg...) után ajtó becsuk, Kisgyerek el. Csönd, béke, nyugalom. Csak a szakadó eső hangjait hallom. Érdekes, most kimondottan kellemes. Hol is van az előbb említett kávém? :)

A legszebb szavak...

... melyeket az Ápolt felém intézhet, ma - oly' hosszú, reménytelen várakozás után - elhangzottak: "Holnap nem leszek benn."

Hiába no, ebből is lászik, hogy kevés is elég a boldogságomhoz, mert e néhány szócskától lelkemben azonnal rőzse-dalok gyúltak. :)

A harcnak vége...

Noha végletekig ragaszkodó, lojális, kis túlzással a döglött lovat is hónapokig lovagoló típus vagyok, mégis csak meg kellett hoznom a döntést, mert "odaát" már megint (még mindig?!) krimiális a helyzet. Napok óta csak írni enged a rendszer, menteni vagy közzétenni bármit is, na azt nem... Hangyányit belefáradtam...Sajnálom, mert 8 év hosszú idő, és kicsit félek is, hogy az a rengeteg baromság magvas gondolat (cöh!), amit ott virtuális papírra vetettem, elvész, és ha nem is, nem lesz egy sétagalopp mindent lementegetni és archiválni valamiként, de mindenezekkel együtt - vagy éppen ezek miatt érzett dühömben mondom azt: részemről ennyi volt. és akkor most következzék a folytatólagosan elkövetett blogolás, új helyen, új köntösben, remélhetően ihletett állapotban (:D), de a régi szereplőkkel. És persze remélhetőleg újakkal is.