Ami van...

... a teljesség igénye nélkül: hétfő; borzalmas hideg (az utálatos metsző, erős szél miatt....); múlni nem akaró nátha munkaundoritisszel súlyosbítva; jéghideg kéz; elsőbbségi küldeményt 4 munkanap alatt kézbesítő posta (ennyi idő alatt én is odaértem volna a levelemmel gyalog, törpejárásban...); szép, rövid, vagány színűre lakkozott (kékből a lilába játszó, gyöngyházas színben) körmeim (életbevágó :P);  egy teljesen eszelős ügyfél, aki szabályosan zaklatja az egyik kollégát; tüsszögés (kialakulófélben lévő izomlázzal); egy kispapa(-nak látszó Ápolt), akinek otthon kellene lennie elsőszülöttjével és gyermekágyas asszonyával, ám ő mégis lázasan dolgozik és szívja a vérem idebent; egy nagy adag, jó forró kínai erős-savanyú leves, ami vérré vált (hogy valami jót is említsek); egyszerre süvöltő kaputelefon, csengő, mobil és minden más elektromos ketyere, ezekkel egyidejűleg a fülembe folyamatosan duruzsoló ügyfél és/vagy kolléga (csak hogy érezzem a törődést); soha véget nem érő nap, hóesés (na jó, ez még azért nem nevezhető annak, de valami esik, ami egyértelműen hideg és fehér), sötét már 15:15-kor (megszokhatatlan...) és totális ötlethiány, hogy mi legyen ma este a vacsora... Bónuszként pedig: van egy kisebb lottónyereményünk is, ami ugyan nem akkora, hogy ne kelljen holnaptól dolgozni jönni, de azért mégis csak valami. ;)

Ami nincs: kicsattanó munkakedvem; a megfelelő testnyíláson történő lélegzetvételi képességem; ízlelő és szaglóképességem (5 perc nyugim; három fejem (de ez csak egy isteni csodának köszönhető); rend az asztalomon; kedvem bent maradni fél 6-ig, de még jön egy bamba ügyfél a papírjáért; kedvem vasalni (pedig lassan kamaszfiú magasságúra nő a vasalatlan... :D Mondjuk van előnye is: így legalább elférnek a vasalt ruhák a szekrényben. :P); hely a fagy elől a lakásba menekített növényeknek (helyesebben szólva a növényeknek van, lassan nekünk nincsen... :D); csokim (pedig most ölni tudnék pár kockáért); adventre tökéletesen felkészített és kitakarított lakásunk (de öles léptekkel haladunk vele, szóval van még remény!).... És még sorolhatnám. Mindenesetre - vagy mindezek ellenére - nincs rosszkedvem. Sőt...! :)

Elért a vég...

... hetekig képes voltam ellenállni (lásd kollégáim és falkavezérem ilyen-olyan behurcolt kórságaival szemben) de ma reggel torokfájással ébredtem, náthásan és kellően nyűgösen. Remek. 

Jó, jó, tudom, hogy ez a kórság csak a férfiakra nézve hordoz halálos veszedelmet, de azért le tudtam volna mondani róla így, a hétvége közeledtével...Meg amúgy is. Azért persze még nem tettem fel a nyavalyás bacikkal szemben a kezemet. Hatalmas adag C-vitaminnal, Echinacea cseppel és gyógyteákkal vettem  fel velük a harcot. Meglátjuk, milyen sikerrel... Este azért beizzítom a szupertitkos csodafegyvereimet is, biztos, ami sicher.  ;)

Csönd és béke...

... honol az irodában. Ritka ez felénk, mint a fehér holló. Mindenki tárgyal és/vagy léhűt valahol, így aztán a legjobb társaságban vagyok: egyedül. :) Bár azért munka is van dögivel, így azért arról, hogy unatkozzak vagy léhán szörfözgessen az interneten, szó sem lehet. Szívem szerint a mai munkanapot "érdeklődésem hiányában" törölném. Meg a holnapit is.

Még csak szerda van, de...

... megérett a pillanat arra, hogy tartsak egy heti összegzést, ugyanis:  

... már túl vagyunk a hét legeslegrosszabb poénjain. Köszönhetően NégyszemNagyőnöknek, aki valószínűleg munkába jövet átlapozott lenyelt néhány évtizednyi Mórickát (vagy csak sokáig volt összezárva 8-13 évesekkel - bár gyakran ő maga is egy nagyra nőtt 10 éves). 

... Ápolt, akinek növényt sem lenne szabad tartania, az éjjel apa lett. Őszintén bevallom, az első gondolatom az volt, hogy remélem, bent volt a szülésnél, és mielőtt elájult volna és esés közben jól bevágta volna a fejét egy, de inkább több tárgyba, a csaj minimum véraláfutásosra marta a kezét. :P A babának természetesen jó egészséget és a legjobbakat kívánom. :) Fél 1 körül aztán beállított a boldog és büszke apuka, aki jócskán kiesett az eddig megszokott "Ápolt" szerepköréből, oly' annyira hogy előbukkant belőle az ember. :O Mosolyogva, kicsit zavarodottan és fáradtan mesélt a majd' egy napig tartó vajúdásról és a gyerekről, akinek van haja, meg kezei és lábacskája, és persze maga a tökély. Jah és nyugodt baba, nagyon békésen elszundikálgat. (Ezen jót röhögtem, de csak magamban. Majd visszatérünk a kérdésre néhány hónap és jó néhány szemkörnyéki karika múlva... ;P) Gondolom, ez a pillanatnyi kilengés csak az adrenalin és az eufória keverékének hatása és napokon/heteken belül visszazökken a Ápolti minőségébe (az ordítozásokkal és fogcsattogtatásokkal együtt...)  de azért jó volt megtapasztalni, milyen lenne, ha normális lenne....

... a Falkavezér már megküzdött a férfiakra igen veszélyes kórral, a megfázással. Az állapota a hétfő éjszakai - keddi mélypont óta rohamosan javul, amiben nagy segítségére volt az étcsokoládés kandírozott narancshéj, amiből nagyobb mennyiséggel kúrálta magát. ;) Én pedig csendben reménykedem, hogy ha a minden jel szerint sikerült a wellness hétről hazatérő kollégától nem elkapnom a vírusos kötőhártya-gyulladását, majd pedig a hasmenős-hányós vírust, amit feltehetően a gyerekeitől kapott el (mint mondta, ha a kötőhártya-gyulladás nem vakította meg, hát majd kif.ssa a szemét magától... :D), akkor csak megúszom ezt is....

... annyit dolgoztam és túlóráztam, mint máskor egy egész héten, így a mai napot önhatalmúlag egy kicsit lazábbra vettem. Persze, mint tudjuk, nyugtával dicsérjük a napot...

... hogy is felejthetnénk el a tegnapi napot, amikor is az Ápoltaknak sikerült felgyújtaniuk az erkélyt... 

... totálisan karácsonyi hangulatba kerültem - nem a fentiek hatására, ezt azért rögzíteném. :) 

Önkéntes tűzoltó...

... lettem, jól felfogott érdekemben. Történt ugyanis, hogy békésen üldögélve dolgozgatva a helyemen, egyszer csak erőteljes füstszagot kezdtem érezni. Első körben azt hittem, hogy valamelyik konnektor vagy hosszabbító kezdett vacakolni, esetleg a nyomtató... Aztán kinéztem az erkély ablakán. Sok csuda dolgot láttam én már azon az ablakon kinézve, de ilyen sűrű, lassan gomolygó szürkésfehér füstöt, mint most,  még nem. Jóformán semmit sem lehetett látni... Persze a tűzfészek megállapítása azért így is sikerült: a DDK-im (=DrágaDohányzóKollégáim) által a túlburjánzó hamutálca tehermentesítésére kinevezett hatalmas papírdobozt sikerült felgyújtani, feltehetően egy égve hagyott csikkel vagy gyufával... Hogy pontosan mivel, azt már nem tudnám megmondani, mert mire sikerült egy vödör vízzel véget vetnem a bulinak, addigra már a dobozból sem maradt sok, nem hogy a bűnjelből.... Egy biztos, az erkély tiszta pernye, az iroda meg - a többszöri kereszthuzat-kísérletek ellenére is - egy füstölőüzemre emlékeztet.....

Hát így zajlik nálunk egy átlagos keddi nap.Élmény itt dolgozni, na....! :P

Tegnap...

... egy ingatlanos újságban kiszúrtam álmaim lakását. A lehető legjobb környéken van, mégis jó közlekedés mellett és a belvároshoz (is) közel. Nagy terasszal, éppen elegendő szobával... Szinte hallottam, hogy szólongat a kégli, hogy "vegyél meg, vegyél meg, vegyél meeeeeg". :) Mondom a Falkavezérnek, hogy mit találtam, mire ő közölte velem, hogy kicsit korábban ő is kiszúrta ugyanezt a hirdetést és mutatni is akarta nekem, hogy hű, de jó is lenne.... No erre mit mondjak, nagy az összhang. :) Egy bökkenő van már csak: a éppen 10 mihálykával kerül többe, mint amennyink jelenleg lenne.... Így aztán marad a lottózás és a napi mantra, hogy úgyis ott fogunk lakni, azon a környéken és passz! :) (Persze ha valakit éppen megfojtani készül a rengeteg pénze és patronálni szeretne egy imádnivaló fiatal párt egy még imádnivalóbb szuperebbel, nem utasítjuk vissza a felajánlásokat. ;))

Napom

Egy nagyon kellemesen, békésen csordogáló hétvége után a határozottan rosszul esik a hétfő. Főleg, hogy pörögni-forogni kellene, mint egy kisebb tornádó, aminek már a gondolatától is szédülök. :P Este Márton napozunk családi körben, addigra jó lenne felpörögni, de egyelőre úgy érzem, ez csak egy kisebb koffein mérgezéssel volna lehetséges, azt kihagynám, úgyhogy az is előfordulhat, hogy új oldalamról ismer meg a család, jelesül az egyik karosszékben békésen szunyókáló nagynéni szerepében. :D

Életemben először...

... vettem egy doboz cigit. No nem magamnak, nem így próbálom levezetni  a munkahelyi stresszt.... ;) Hála Istennek eddig sem cigiztem soha és ezután sem tervezem. (Ok, volt néhány elhajlásom bulikban, de nem győzött meg egyik élmény esem arról, hogy ez jó...) Történt ugyanis, hogy bíróságra csattogván leszólított egy hajléktalan srác. Többször láttam már, hetek óta a környéken csövezik szerencsétlen, elég rossz állapotban van, de mondjuk milyenben is lenne.... :S Világító kék szeme és egészen világos szőke haja van és látszik, hogy egykor jobb napokat is látott. Na szóval leszólított, hogy nincs-e egy cigim. Egyrészt siettem is, másrészt ugye ha nem dohányzom, logikusan cigit sem tartok magamnál, így aztán csak pár szót váltottunk, aztán rohantam tovább. De olyan rossz érzésem volt... Gyorsan kipipáltam a bíróságot és az első utamba akadó nemzeti "sikerült kiválasztani a legcsúnyább barnát"-ba bementem. Kérdezi a lányka, hogy mit szeretnék. Mondom, nem igazán tudom, mert nem cigizem. Olyan döbbent arccal nézett rám, hogy muszáj volt nagy vonalakban vázolnom, hogy mi a helyzet. Még jobban elkerekedett a szeme és közölte velem, hogy ő még ilyet nem hallott, tök jó fej vagyok, aztán ajánlott egy cigit, ami jó minőségű, nem bivalyerős és általában a fiatal férfiak szeretik. Mondtam neki, hogy nem tartom magam különösebben jó fejnek, inkább a belső hang kezdett erősen szekálni és ha annak engedek, hátha utána kevésbé érzem magamat nyomorultul.... Ilyenkor mintha kapna az ember egy gyomrost, hogy milyen sok a szomorúság és a szenvedés is a világban, sok-sok jobb sorsa érdemes ember is él körülöttünk.... Illene sokkal hálásabbnak és elégedettebbnek lennem és többet tennem azokért, akik erre rászorulnak.... Nekem csak egy doboz cigi, néhány száz forint..... Ha véletlenül kiesne a tárcámból, több, mint valószínű, észre sem venném a hiányát.... Neki pedig.... :/ Amikor a kezébe nyomtam a dobozt és az öngyújtót, azt hitte, hogy már csak 1-2 szál van a dobozban.... Azt, ahogy felcsillant a szeme, amikor észrevette, hogy zsír új a doboz, azt nem fogom elfelejteni egy darabig.... És most nem akarok morfondírozni azon sem, hogy a bagó káros.  Ma gyógyszer volt neki is, nekem is. Pont. Azt meg csak remélni tudom, hogy van még számára kiút ebből a rettentő helyzetből.... :S :/