2014. november 5., szerda

Már megint...

.... rengeteg idő eltelt a legutóbbi bejelentkezésem óta.... Pedig annyi, de annyi mondanivalóm volna, mégsem jutok a blog közelébe... (Tudooom, mindenkinek arra van ideje, amire szán....) És megint csak azt tudom ígérni, mostantól megpróbálok gyakrabban bejelentkezni. Hátha ezúttal sikerül is betartanom. :) 
Hihetetlen, hogy mennyi minden történt az utóbbi időben. Első és talán legfontosabb történés, hogy CsB (másnéven CsaládBüszkesége, a HaInnenNézemLegkisebbHaOnnanNézemEgyetlenFiú) elhaladt szeptember elején Rómába pár napra a kedvesével nyaralni, mondván, hogy alig-alig tudnak együtt lenni, és muszáj kicsit elhúzniuk a világ zaja, meg a folyamatos rohanás elől, és.....Bár a kiruccanásuk alig tartott tovább, mint egy szempillantás, mi azért rendesen "kamillázunk" azóta is, ugyanis az én drága testvérem olyan romantikus 5 napot szervezett és rendezett a legnagyobb titoktartás mellett, hogy Rosamunda Pilcher is elszégyellhetné magát. :) Egy szó, mint száz: vissza még szélesebb mosollyal az arcukon tértek haza és a "VeszélyesenSzépSzemű" (ahogy Apám nevezte az első fénykép láttán :D ) az ujján egy "kis extrával" is büszkélkedhet... ;) :) Persze hogy a hír hallatán felbolydult a családi méhkas! :) Mert hát tudtuk mi, hogy komoly a kapcsolat, na de azért mégis... Hisz' pár napja még vár volt a jele az oviban, és hát mi inkább a kicsit trehány, rendetlen, nagyon szétszórt, kissé őrült profos oldalát ismertük és nem a romantikus szervezőzsenit. :) 
Szeptemberben egy fővel gyarapodott is a család, Bogi unkanővéremnek született kisfia. A bébi különben mindegy, csak nem apró, már a 6 és fél kilót ostromolja és természetesen - mint mindenki a családban - gyönyörű. :)
Időközben mi pár hét alatt, észrevétlenül váltunk "hegylakókká". Hiába no, csak igaz a mondás: a jót könnyű megszokni. Nekünk is sikerült. :) Ránk jellemző módon még nem költöztünk át teljesen, sok mindennek nincsen meg a helye és egy szobát kompletten a kuplerájnak tartunk fent (értsd szárító, vasalóállvány, dobozok, szatyrok, kiTudjaMégHovaTesszükVégül-holmik....), de az első perctől, hogy átköltöztünk, imádjuk. :) Kicsit még mindig olyan, mintha külföldön élnénk vagy nyaralnánk valahol. :)A napjaink egyébként elég mozgalmasan telnek. Ha éppen nem dolgozunk, akkor kirándulunk, a barátokkal találkozunk vagy éppen próbáljuk önmagunkat utolérni. Mindeközben próbálok a suli végére is pontot tenni, ez ügyben eredményesnek tűnő tárgyalásokat folytattam a munkahelyemen, de nyugtával dicsérjük a napot. ;)
Folyt.köv.

2014. augusztus 28., csütörtök

Jó vicc Móric...

"A kapszula hatékonysága akkor optimális, ha megelőzésszerűen ill. a legelső tünetek megjelenésekor megkezdjük a kezelést." Ühüm, értem. És mi van akkor (nálam az esetek mintegy 100%-ában), ha az első tünetek az éj leple alatt jelentkeznek és hajnalban már arra ébredek, hogy már megint ott éktelenkedik a számon egy herpesz......?!? Anyád!

Jesszumpepi!

Ilyen régen nem írtam? - kiálthatnék fel döbbenetemben, ha nem tudnám pontosan, milyen régóta nem keveredtem a blogom (és mások blogjának) közelébe se... :( Az élet persze zajlik, elég rendesen.(Többek között ez is az oka annak, hogy nem tudtam írni.) Egyelőre csak schlagwortokban az elmúlt hetekről, hónapokról: szakdolgozatírás ezerrel, munka vakulásig és persze még mindig tart az irodában az "amennyiben fizuemelést kérsz, kérdem én, ki vagy te, de ha szabira mennél akár csak 1 napra, megáll nélküled az élet és mindenki nagyon aggódik, mi lesz most"-hangulat, heti egy lánybúcsú és/vagy esküvő, szülinap és mindezek tetejébe, szinte a semmiből az ölünkbe pottyant a lehetőség, hogy költözhetünk. :) Persze ideálisabb lett volna egy csendesebb, nyugalmasabb pillanatban, amikor semmi mással nem kell foglalkoznunk, csak az átcuccolással, de azért így sem panaszkodunk, csak lényegesen lassabban haladunk. Eleinte kicsit aggódtam, nem fog-e hiányozni a "régi" lakás, mégis csak az volt az első saját lakásom és a MI első közös otthonunk is, de egyelőre nagyon élvezem/élvezzük az új helyet és egyikünk sem sírja vissza a régit. Más lenne persze a helyzet, ha el kellett volna adni, de így, hogy bármikor felszaladhatunk oda is, lényegesen könnyebben tudtuk magunk mögött hagyni közös életünk egy jelentős szeletének színterét. Ott minden karnyújtásnyira volt (boltok, piac, metró, villamos, belváros belvárosa stb.), itt most cserébe kétszer akkora helyünk van (érzetre még több is), erkélyünk, csillagos égbolt, tücsökzene, erdő illat.... :) Nagyon más. Jó. :) Reggel sarkig tárhatom az ablakot anélkül, hogy valaki a körfolyosó túloldaláról rögtön bebámulna, csönd és béke van, meg madárcsicsergés. :) Ez kell nekünk. Koktélcseresznyeként az egész tetejére: még a térképről sem kellett lemennünk emiatt, mintegy 9 perc alatt le lehet buszozni a NekemMárCsakMoszkvaTérre. Ha végre lesz internet is a lakásban, maga lesz a földi blogparadicsom. :) ;)

2014. július 22., kedd

Napom



Igazságtalanság

A szó mögött a mai naptól az alábbi definíció olvasható: Az igazságtalanság az, amikor végre-valahára megszűnik a hőség és a lágy, hűsítő esőben sarkig tárnád az ablakot friss levegőre és megkönnyebbülésre, valamint egy kis kereszthuzatra áhítozva, ám ekkor észleled, hogy a csatornázási művek több hatalmas gépjárművével ügyködik az utcán, nem éppen kellemes illatokat produkálva....

2014. június 25., szerda

Napi derű

Azért van abban valami báj, amikor az irodában hetek óta porfogóként üzemelő, hatalmas, tömör fa sarokszekrényt, amely nem elemeire bontható, a Négyszemű, a Kisgyerek és a Kopasz nyakaikon kidagadt erekkel, fogaik között "c" hangokat átszűrve, fújtatva és rendkívül viccesen totyogva, mint a pingvinek próbálják meg átszenvedni az iroda egyik szobájából a másikba. :) Mindezt persze úgy, hogy a szárnyas ajtók kisebbek egy hajszállal, mint a szekrény... És az ilyenen ne röhögjek hangosan, pláne, ha még össze is vesznek/szakértenek is mellé, úgy férfiasan.... :)

2014. június 24., kedd

A napom... Avagy a széria folytatódik....

Természetesen éjszaka elkezdtem a "műsorozást", így reggel kissé pironkodva, de azért elszökelltem a nőgyoggyerhez, aki a hírtől, hogy akkor mostan vizsgálat nemigen lesz, de esetleg cseveghetünk pár percet és írhat nekem egy receptet, csak nevetett. Jó, ok, azt azért sejtettem, hogy letargiába nem fog esni, de azt hittem, zabosabb lesz, hogy miért centiztem ki ennyire a látogatást. Ehelyett csupán megígértette velem, hogy egy rákszűrésre azért visszajárulok hamarosan, különben meg menjek Isten hírével.
Az irodába beérve kissé lehidaltam, mert az asztalom és a jegyzeteim elég rendesen le voltak pötyögtetve vérrel. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy az egész undibb-e, mint amilyen rejtélyes, vagy rejtélyesebb, mint amilyen undi.... A Fiúk persze masszív tagadásban voltak, aztán egyikük benyögte, hogy feltehetően az irodát felmérni érkezett mérnökök egyike lehetett az elkövető, mert ők (mámint a Fiúk) - egy átlagos naptól eltérően - nem estek egymásnak és nem próbálták meggyilkolni egymást sem az asztalomnál, sem máshol... Ez esetben viszont csak egy kínzó kérdés marad, amire valszeg soha nem kapok választ: mi a fészkes fenét kereshetett az asztalomnál az illető, miért fogdosta és pötyögtette össze a papírjaimat és ha már, akkor miért túrt össze mindent?! Komolyan nem értem. Soha, sehol eszembe nem jutna más asztalánál garázdálkodni, még ha papírra vagy éppen tollra is volna szükségem... Mindegy, mindannyian másmilyenek vagyunk.....Szerencsére a leggázosabb papírlapokat egy mozdulattal kihajíthattam, mert nem volt már rajtuk  semmi életbevágó, így aztán több volt az esetnek füstje, mint a lángja, de azért remélem, nem sűrűn fog ilyesmi előfordulni. Blöeh....
Miután lenyugodtak a kedélyek, lázasan keresni kezdtem a tollamat, amit tisztán emlékeztem, hogy hova tettem le tegnap. Természetesen magamban szépen sorban meggyanúsítottam mindenkit és értetlenkedtem, hogy már a hiperrózsaszín tollamat is eldörrentik a bitangok, hát milyen világban élünk. Már vagy jó 10 perce cukkoltam magamat és írtam egy nagyon nem szeretem tollal, amikor belém hasított a felismerés, hogy tegnap indulás előtt behajítottam a táskába a keresett eszközt és feltehetően még mindig ott lapul a belső zsebben... No hát ennyit arról, ha én valamire tisztán emlékszem....... (És neeeem, nem ez volt a mai nap legizgalmasabb pillanata és talán nem vagyok teljesen őrült. Sőt, még az a váratlan fordulat is bekövetkezhet, hogy írok valami értelmes/érdekeset is előbb-utóbb.)   

2014. június 23., hétfő

A napom...

... fejfájósan indult és fájdalmasan korán. Mindezt tetéztem egy kisebb reggeli rosszulléttel, majd egy kiadós szív-és hisztirohammal, amikor készülődés közben észrevettem, hogy nincs az ujjamon a Falkavezértől kapott gyűrűm....Azt már csak Isten tudja, hogy miért, de ettől olyan pánikba estem, hogy kis híján sírógörcsben törtem ki. Majd vettem néhány mély levegőt és átgondoltam, merre jártam a lakásban, ha levettem, miért vettem le, és ekkor persze azonnal beugrott, hogy a fürdőszobában kell lennie, ahol szépen, gondosan letettem - mintegy 2 perccel a pánikroham előtt. Hülyülök vagy mi... Remélem, az egész hangulatingadozást, fejfájást és álomkórt a pms csinálja velem... (Mindamellett azt is remélem, hogy nem jön meg holnap kb. 10-ig, mert végre sikerült időpontot szereznem a nőgyoggyerhez és szerfelett jó lenne, ha igénybe is tudnám venni a szolgáltatásait... Tudom, tudom, előbb is intézkedhettem volna, de a szabadságolások miatt nem is volt olyan egyszerű megcsípni a célszemélyt......)
Mindezek után lélekszakadva berobogtam az irodába - örömmel mondanám, hogy üzletasszonyosan, dögösen és rendezetten, a valójában azonban még mindig fejfájósan, farmerban, pólóban és enyhén még mindig szétesve.... -, mert Négyszemű "pontbankilencre" megbeszélést hívott össze, és előrevetítette, hogy komoly retorziókkal számolhat, aki elkésik.... Nos én 8.50-re bent voltam. Kisgyerek 9.02-kor betoppant, morogva konstatálta, hogy Négyszemű nincs is itt, és akkor minek kellett ez a cirkusz, és hogy ő hogy rohant stb. stb. Négyszemű 9.20-ra érkezett meg egy zavart "sorry" kíséretében, majd tarott egy kb. 3 perces megbeszélést a Kisgyerekkel, majd  egy 50 másodperceset velem és mindenki ment a dolgára. Anyád! Üzenet az agynak: csak férfiakban ne bízzon az ember. Valamint: Édesanyám, borogass! :) És még hol a nap vége?!
Mondjuk történt vicces sztori is legalább: Kitört a vakáció és sok szülő nem tudja hova tenni a "büdöskölkét", ezért aztán a csimoták népes tömegei "dolgoznak" apával/anyával. Egy ilyen "dolgozó gyermek" állított be kb. 20 perce az édesapjával, meg 5-6 doksival. Javában tárgyaltunk, amikor a lurkó (5-6 éves lehetett) egyszer csak az apjára nézett és némi felháborodással a hangjában megkérdezte: "Apa, ha én ma egész nap veled dolgozom, akkor ezért én miért nem kapok pénzt?!" :D

2014. június 16., hétfő

Rendhagyó hétfő

Kezdődött azzal a rendkívül gyanús ténnyel, hogy egész könnyedén ébredtem. Jó, jó, azért nem tigris bukfenccel vetettem le magamat a galériáról, de azért mindenképpen könnyebb volt a feladat abszolválása, mint egy átlagos hétfőn. Folytatódott azzal, hogy béke és nyugalom fogadott az irodában. Na ja, NégyszemFőnök külföldön múlatja az időt 2 napig, így azért nem olyan nehéz... Nem mintha hétfőn reggel, vagy újabban bármikor máskor túl sok időt töltenie az irodában, de azért ahhoz kiváló érzéke van, hogy olyankor megjelenjen, amikor nagyon nem kellene..... Az idő ugyan kissé komótosan telik, és nem állítom, hogy nem mennek máris szívem szerint haza, de legalább csönd van, béke és nyugalom. Ritka érték. :) Ha ez kitart a nap végéig és időben el tudok menni haza, akkor cha-cha-cha lépésekben megyek hazáig, esküszöm. :)

2014. június 5., csütörtök

Buborék...

... -ra is változtathatnánk a nevünket, mert úgy pezsgünk, mint a hétszentség. :P A Falkavezér annyit melózik, hogy sztem már a hátsóján veszi a levegőt... Én - hosszú idő óta először ezen a héten - nem panaszkodhatom, ami az irodai munkavégzés tempóját és/vagy mennyiségét illeti, így aztán időben(!) el tudok indulni haza a nap végén, és aztán otthon próbálom utolérni magamat, több-kevesebb sikerrel. Futkosok, rendezkedek, főzök, takarítok.... Néha semmi látszata azon kívül, hogy estére rettenetesen fáradt leszek :D, de legalább próbálkozom.... És kis tündérek csapatáról ábrándozom, akik mire hazatérünk, már régen kitakarítottak, elmosogattak és elpakoltak, kivasaltak és az ebzetet is megsétáltatták napközben kétszer..... Azért még élünk, létezünk és a kedvünk is jó legtöbbször, de azért már nem ártana egy kicsit lelassítani és csak azzal foglalkozni néhány hetet napot, ami igazán fontos és amiben örömünket leljük.... Erre talán most, a hosszú hétvégén lesz is némi sanszunk, ugyanis kaptunk egy váratlan és igen kedves invitálást egy barátunktól, hogy tartsunk vele néhány napra Svájcba. :) Jóformán csak megyünk és jövünk, de azért ez is mindenképpen több, mint a semmi, ráadásul Svájcba már régóta készülünk és ez is egy kiváló lehetőség arra, hogy néhány napra kiszakadjunk a mókuskerékből és magunk mögött hagyjuk a hétköznapokat. Ennek érdekében akár kétszer ennyit is gyűrődnék egy autó hátsó ülésén vagy csomagtartójában is, ha kell.....! :D Azt ugyan még nem tudom, hogyan és mikor fogunk tudni bepakolni a holnapi induláshoz, mint ahogyan azt sem, hogyan fogom tudni magamat megfékezni, hogy ne akarjam becsomagolni a komplett ruhásszekrényemet - mely ugyan nem tartalmaz soha egyetlen göncöt sem, amit felvehetnék, de ez eddig még nem tántorított el attól, hogy ne akarjam az egészet besuvasztani egyetlen bőröndbe..... :P Mindegy is, régóta tudjuk, hogy úgy szép az élet, ha zajlik. ;)

2014. június 2., hétfő

Csajos napok

Csütörtöktől vasárnap délutánig csajos napokat kiáltottam ki - különös tekintettel arra a tényre, hogy a Falkavezér csütörtök reggel elhagyta a családi fedélzetet egy vitorlás fedélzetéért, ill. egy bajnokságért. Bemelegítésképpen csütörtökön JamjarLady-vel kilibbentünk a Gourmet Fesztivál szakmai napjára (nyertem jegyeket a Fűszerestől). Sajnos sokkal hűvösebb volt, mint amit még kellemesnek mondtunk volna, de ez azért nem akadályozott meg bennünket abban, hogy magunkhoz vegyünk némi aperol spritz-et és gyöngyöző bort, és együnk néhány igen apró, de annál finomabb különlegességet. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, ahhoz képest, hogy az adagok mérete erőteljesen az "ízelítő-kategóriába" esett, meglehetősen borsos áron adtak mindent, és ha az egyik standnál nem futunk bele egy kedves ismerősbe, kinek jóvoltából nem kellett fizetünk a fogyasztásunk után, akkor vagy éhen halunk, vagy a gatyánkat is kipengetjük, mire jóllakunk. De ajándék lónak - helyesebben szólva belépőnek - ne nézd a fogát, ráadásul végső soron klassz volt, jókat nevettünk és beszélgettünk, megérte elmenni.) Mikor már a hajunk is lilulni kezdett a hidegtől, döntési kényszerbe kerültünk, hogy igyunk meg egy pálinkát vagy ugorjunk fel az - egyébként 2 utcányira lakó - JjL-hez, inkább ez utóbbi választottuk. Így tudtunk némi "madárláttát" is vinni KisNagyGyereknek és még egy kis rosé elpusztítása mellett dumálgatni. Jó volt nagyon. :) 
A péntek az előző napi kilengés hatására  - no és persze amiatt, mert nagyon vacakul alszom, ha a Falkavezér nincs otthon - elég álmosan telt, és sajnos baromi hosszúra sikeredett, így az estére betervezett arcpakolás, manikűrözés és egyebek helyett csak egy nagy kört tettem Jolánkával és részemről befejezettnek kiáltottam ki a napot. 
Szombaton aztán jobban kibontakoztam. :) Először is elugrottam egy manikűr-lakkozás-léleksimogatásra. Jajjjj de kellett ez már! Nem szívesen és nem sokszor adok ki pénzt ilyesféle dolgokra, de az utóbbi - finoman szólva stresszes - hetek elég randa nyomokat hagytam a körmeimen, kezeimen, így jobb volt egy profira bíznom magamat. Mit mondhatnék?! Rút kiskacsaként érkeztem, hattyúként távoztam. :P :) Ráadásul a kettő között iszonyú jót beszélgettünk, úgyhogy úgy feldobódtam, hogy kis híján indiánszökdelésben indultam a vásárcsarnokba bevásárolni. Fura, hogy ilyen apróságok is mennyit tudnak dobni az ember hangulatán. :O Egy gyors bevásárlás, majd némi ágynemű és nyári paplan hajkurászás után - hogy ne érje szó a ház elejét - elkezdtem otthon a régen halogatott nagytakarítást. Eleinte tele voltam tettvággyal, de ahogy telt-múlt az idő, úgy lettem én is egyre kedveszegettebb és kilátástalanabb. Minden rámolásban ugyanis eljön egy kis lakásban az a pillanat, amikor rájössz, hogy már nincs hova tovább tolni a cuccokat, melyeknek jelentős része vagy szezonális, vagy szökőévenként egyszer kell, de akkor nagyon, így aztán nem szabad kidobni őket. Csak hát hova tegyük, amíg az a bizonyos szökőév elérkezik, és addig is hogyan akadályozzuk meg, hogy a.) kuplerájt képezzen b.) vonzza magához a hatalmas pormacskákat.... Már éppen kezdtem volna magamat átkozni, amikor kitaláltam, hogy én ebbe belefogok, amikor hívott a Falkavezér, hogy kezdjek készülődni, mert beszélt Férjjel, aki kb. 30-40 perc múlva értem jön (ezúttal Feleség nélkül, mert neki vizsgaidőszak van és tanul) és kivisz Érdre grillezni a barátainkhoz/kal. No nekem sem kellett több. Úgy magam mögött hagytam csapot-papot, mint a szél. ;) Ilyen szűk körben még azt hiszem, soha nem voltunk kint a "szezonnyitó grillezésen", de attól függetlenül, hogy ez most merőben más hangulatú buli volt, mint a korábbiak (többek között a házigazdáink miatt is, akiknek 8 hónapos a babájuk), nagyon jó kis buli volt! Babázgattunk, ettünk-ittunk, nevettünk.... Mint a régi szép időkben. :)  Csak most lényegesen kevesebb alkohol fogyott és még éjfél előtt haza is mentünk. :P 
Vasárnap - érthetetlen okokból - 6:45-kor kipattant a szemem. Jellemző... Amikor pihenhetnék... Munkanapokon valahogy ilyesmi még soha nem fordult elő velem.... Ezt jelzésértékűnek vettem és egy kisebb reggeli rituálé lefolytatása után folytattam a pakolászást. Egész jól elhaladtam vele, már nem akar minket megenni a kosz, de azért még mindig nem az igazi..... Valószínűleg nem is lesz az, majd csak ha nagyobb lakásba, vagy házba költözünk.... Mindegy, egyértelműen haladtam előre és ez a lényeg. :)
A Falkavezér megérkezése után kimentünk a szigetre, ahol a "családegyesítéstől" teljesen megrészegült ebet megfuttattuk, aztán hazamentünk és leeresztettünk - volna, ha nem jutott volna eszembe séta közben, hogy de ennék egy kis palacsintát :D, valamint a Falkavezérnek nem kellett volna elszaladnia este az egyik folyamatban lévő projektet ellenőrizni... De Pelikán elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta.

Szeretem az olyan hétfőt....

... amikor 15 órára különösebb kapkodás és idegeskedés nélkül befejezem a munkát utolérem magamat, és tulajdonképpen már csak a munkanap végét várom. Persze diszkréten, véletlenül sem magamra irányítva a figyelmet.... ;)  A Fiúk átlagos munkatempójában vagyok tehát most én is, és meg kell mondanom, élvezem. Sokkal kellemesebb így a munka, mint a mérgezett egér üzemmódban. Hangyányit azért stresszelek, nehogy a nagy lébecolásnak meg legyen a böjtje, de egyszer nekem is lehet szerencsém, és talán nyugalmasabb hétnek nézünk elébe, mint általában. :)

2014. május 28., szerda

Meleg kézfogás

Igazság szerint a hideg is kiráz attól, ha valaki nem néz a szemembe bemutatkozáskor/köszönéskor és úgy nyújt kezet, hogy abban se erő (nem a csontropogtató, gyűrűt mélyen az ujjakba préselő szadizásra gondolok!), se tartás... Pedig rengetegen vannak, még férfiak is, akiknek "zselé kézfogásuk" van. No de azért ma ki tudtam volna hagyni az egyik kedves kolléga - amúgy igen kedves és barátságos - kézfogását, ugyanis olyan helyen sikerült elkapnia a jobb kézfejem, ami napok óta piszkosul fáj.... Mit ne mondjak, most már tudom, milyen az érzés, amikor a "szeme majd kiesik az embernek".

2014. május 23., péntek

Péntek délután van...

... így már félig lehúztam a rolót, a másik felét meg föl se húztam. :D Persze a napokig válaszra sem méltató ügyfél éppen e pillanatban jelentkezett be, hogy akkor jönne ma délután papírozni.... Hát hoooogyne..... Mikor máskor, ha nem a legszebb napsütésben, péntek délután..... És a kedves édesanyjának hogy szolgál az egészsége?!? Mondtam neki, hogy húzzon bele, mert már fél lábbal házon kívül vagyok. Este koncertre megyünk (végre egy kis kikapcsolódás, nagyon rám fér) és előtte még le akarok dőlni kicsit, mert kettőt látok. A hajam is megint úgy áll, mintha egy csapat madár fészkelne benne, de nem tudok mit kezdeni vele.... Ez már az a hossz, amikor rövidnek már nem rövid, de hosszúnak meg még csúfolni se lehet.... De legalább a most oly' divatos ombre színem van... :P Mármint méteres lenövésem, csak van, aki ezért fizet, mint a katonatiszt. Nos én néhány hét kitartó fodrászkerülésével összehoztam...... :D 
Hétfőn is voltunk koncerten (Budapest Bár) a Falkavezérrel. Isteni volt! Olyan jó hangulatban mentünk haza, hogy csak na. :) Aki még nem volt, annak melegen ajánlom, hogy hallgassa meg őket élőben, mert elképesztőek! :) Sajnos ez a lendület a hét közepére elfogyott és tegnap már gatya voltam úgy fizikálisan, mint idegileg. (Igen, PMS is van a dologban, amiatt is majd' felrobbanok, de közben meg el tudnék aludni/ájulni.... Jó kombináció...) Így aztán sikeresen, többször több körben jól összevesztünk a Falkavezérrel is, hol teljesen bagatell, hol csak az egyikünk szempontjából bagatell, a másikunkéból igenis komoly problémákon.... Azt hiszem, nem vitatható, hogy tegnap érkezett el a totális mélypont.  Mára vége remélem, mert itt a hétvége, a napsütés és az együttlét lehetősége, békében, boldogságban. :) UGYE?!? :) Annyira fel tudom húzni magam, amikor munkahelyi és egyéb stresszeket aztán otthon, egymáson vezetünk le. :( Meg hát ott vannak a tipikus női-férfi játszmák, amiket sztem folytatni fogunk, amíg élünk. Én kiakadok, ő nem érti, én nem értem, ő mit nem ért, ő felháborodik, én felháborodom, hogy mire föl háborodik föl - vagy éppen fordítva, ő akad ki és én nem értem stb.... :D Biztosan ismeritek a szitut. Rettenetes. :D Jó lenne már néhány hét nyugalom, amikor nem húznak le rólunk hetvenhét bőrt és kicsit hallgathatnánk a fű növését... DE első körben azért megteszi a mai Punnany koncert is. Aztán meg jöhet a 7vége, grillezés és/vagy bográcsozás a barátokkal, délutáni szundikkal, miegymással..... ;) Végre!

2014. május 19., hétfő

Az általános helyzet

Megfogadtam, hogy nem picsogok, mert ez itt kérem nem a hivatásos siratóasszony blog - minden ellenkező híresztelés és/vagy empirikus tapasztalás ellenére :P - de ezt még muszáj kiengednem magamból. Minden hétfő nehezen és hektoliter tejeskávéval indul, de ami ma reggel az irodában fogadott, attól azt hittem, menten elsírom magamat....Azt hiszem, még nem említettem, hogy nemcsak odakint tombolnak a barbárok - bocs, szakemberek -, de már bent is, mert az iroda tulajdonosa és annak üzlettársa 2 szobát felújítanak. Festés, mázolás, burkolási munkák, klíma beüzemelése.... Igen, éppen erre vágytam még.... Kint már a mi szintünkön tartanak a barbárok (így aztán se ki, se be, akkora törmelékdarabok hullanak alá és minden egyes ajtónyitásnál csak úgy dől befelé a por, de legalább most már az irodán belül is legalább akkora a mizéria, mint kint. Annyi különbséggel, hogy a "mi" melósaink legalább normálisak (értsd ezalatt: napszaknak megfelelően köszönnek, a kérem és köszönöm szavakat is rendeltetésszerűen tudják használni, nem rendeznek böfögőversenyt a bejárati ajtónk előtt, meg ilyenek....), de ettől még ők is nagyipari mennyiségben gyártják a port, a koszt és a furcsa szagokat. Ezt mondjuk szintén le tudnám pottyantani magas ívből, ha nem találtam volna ma reggel az asztalomon (és minden más bútoron, bár nyilván az asztalom fáj a legjobban) kb. 1,5 centinyi finom port. Mindemellett a festéstől párás, fejfájdító szag terjeng az egész irodában, de az ablakokat/ajtókat nem nyithatjuk ki, csak ha nagyon muszáj, mert kintről tódul be a felújítás minden mocska és valamely okból az utcafront felé történő nyitogatást is letiltották, amíg rendesen meg nem szárad a festék a falakon, nehogy beleragadjon bármi kosz.... Így aztán ülhetünk a fojtó, párás bűzben, szívva a méteres port.... Az, hogy mi (ÉN!!!!!!!!!) közben a fal mindenek feletti óvása közepette megfulladunk, az senkit nem érdekel. Az egész tényleg nagyon jól átgondolt és megtervezett dolog, szeretnék innen is gratulálni annak, aki ezt így, ebben a formában megálmodta. (Mondjuk bármelyikük is legyen az, ő az iroda környékén nem mutatkozott egész nap. Más fütykösével pediglen kellemes a csalánt verdesni, mint tudjuk.) Ennek örömére szerintem én is fogom magamat és hamarosan lelépek innen, mert jószerivel nem kapok már levegőt és megmondom őszintén, hogy annyira tele van a micsodám, hogy már a bokámat verdesi......

2014. május 15., csütörtök

Fagyosszentek Yvette-tel súlyosbítva

Ma érkezett el az a pillanat, amikor az irodai cirkót nyári üzemmódból ismét átkattintottuk télire és bizony fűtünk, mert úgy kihűlt az iroda, hogy hiába vagyunk rendesen felöltözve, vacogunk. A teafogyasztásunk a legzordabb téli napokat idézi.. Ráadásul megállíthatatlanul szakad az eső is és egész nap szürkület van, csak hogy tökéletes legyen az összhatás. Persze ilyenkor is van okunk az örömre: hordhatunk színes gumicsizmákat sízoknival, hogy le ne fagyjon a lábunk, kiélvezhetjük minden kortyát egy kellemesen meleg tejeskávénak vagy teának, vagy csak tekerhetünk még egy fokozatot felfelé a radiátoron..... :) Persze azért mindig gondoskodom magamnak valami programról, nehogy unatkozzak vagy netán túl jól érezzem magamat... Most például a nyakamat aludtam el - hiperszuper, nyakkímélő gyógypárna használatával, természetesen... :D

2014. május 13., kedd

Ez megint egy olyan nap...

... amikor dolgozni kéne, de minden máshoz inkább lenne kedvem. El-és átüteltni otthon a fűszernövényeket/virágokat, kicsit pakolászni, sétálni egy nagyot Jolival, mielőtt teljesen elromlik az idő, megnézni valami jó filmet.... Még vasalni is szívesebben vasalnék. :O A Falkavezér szerdáig Horvátországban élvezkedik, így aztán - kénytelen-kelletlen - bőven lenne időm otthon a "reformokhoz" (vagy csak egy szimpla takarításhoz), de tegnap pl. az agyhalottak tartottak nálunk soha véget nem érő közgyűlést (megint...), minek következtében mire hazaértem, én magam sem voltam túl sok mindenre használható...Ezen persze már meg sem lepődöm. Persze amikor meg itthon van, és azon ritka pillanatok egyikét éljük, hogy egyikünk sem dolgozik, akkor próbáljuk kihasználni az időt, így aztán a lakás szalad.... Persze, tudom, maradhatnánk otthon is szutykolni, de amikor így is olyan keveset vagyunk együtt, akkor nem az életem álma, hogy még a hétvégét is nagytakarítással töltsük. Öreg hiba.... Ezért nem élünk olyan kis ékszerdobozban, mint CsB-ék. Na náluk aztán tényleg olyan tisztaság és rend van, hogy rendesen zavarba jöttem tőle.... Simán bemutatható lenne a kéglijük valami menő magazinban is.... Persze ez azért nem CsB érdeme, de már az is nagy szó, ha valahol tartósan jelen van, hogy nem lesz a puszta jelenlététől kupleráj....;) :P Sőt, egészen új oldaláról mutatkozik be az utóbbi hónapokban. Ahogy Anyu mondaná, egészen "emberszabású" . ;) Hiába no, felnőnek a gyerekek. :) Lassan már nekem is illene....

2014. május 8., csütörtök

Mélyvíz

Azt már tegnap este tudtam, hogy ma nem lesz egyszerű napunk (nem panaszként, de a tegnapi sem volt piskóta....), de hogy ennyire....?! Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy sok a munka és hajtani kell. Sőt, azt még élvezném is talán . De amikor határtalanul hömpölyög a hülyeség....Na az durva. Még nem volt 9, amikor már borsószemnyi volt a gyomrom, a 2 percenként rám telefonálgató/sms-t küldözgető, idegbaját rám ragasztó kolléga, az állami bürokrata gépezet fogaskerekei közé szorult önmagam és úgy egyáltalában minden miatt... Persze mostanra kiderült imádott környezetem számára is, hogy a dolgok megoldódnak, nem kell hisztériázni, a világ békésen forog a megszokott rendjében, az élet békésen zajlik, a fű nő, a Duna folyik (és még mindig arra, amerre eddig... :P), a fiúk pedig.... Nos ők nem a bányában, hanem továbbra is a lépcsőházunkban dolgoznak. Ma már betonkeverő és egy kb. 150 éve meg nem olajozott csiga is bevetésre került.... Olyan a hangja, mintha 15 centis körmökkel kaparászna valaki egy iskolatáblát és mellette még időnként sikítana is egy amolyan éles-magasat, amitől az üveg is kettépattan. Mit ne mondjak, fini. Azon vagyok, hogy kisétálok és beolajozom nekik én az eszközt, ha már ők túl elfoglaltak ehhez. Csak azt nem hiszem el, hogy közülük ez senkit sem zavar... Érthetetlen. De hogy ne csak nekem legyen jó: A NégyszeműFőnök is belekóstolt ma a tutiba, mert vidékre kellett mennie tárgyalni és egy bennszülöttől kért útbaigazítást, aki annyira jól eligazította, hogy 15 perccel később egy traktornak kellett kihúznia a sárból, amibe egy földúton belesüllyedt tengelyig... Kíváncsian várom, mit tartogat még nekünk a mai nap... :P :D  

2014. május 6., kedd

Karácsonyi hangulat

Neeem, nem ment el az eszem teljesen, csupán arról van szó, hogy másfél napja folyamatosan hegesztenek a lépcsőházban a fölöttünk lévő szintén, ettől folyamatosan hullik alá az "aranyeső" (munkavédelem persze nuku, különösebb izgalom nélkül felgyújtanának a srácok, ha nem kiabálnék fel nekik, hogy legalább addig fejezzék be, amíg kimegyek/bejövök az ajtón....) és mindehhez olyan illat és füst társul, mintha 70 kg csillagszórót égettünk volna el nagy hirtelenjében.

2014. május 5., hétfő

Érzéki csalódások

Reggel, az ablakon keresztül napsugarakat és vígan dalolászó, ide-oda röpdöső madarakat megpillantva felbátorítva éreztem magamat arra, hogy szoknyát húzzak. (Igaz, hogy pamutharisnyával és viszonylag vastag farmerszoknyát, de mégis csak szoknyát.) Békésen elkortyolgattam a kellemesen melengető kávémat, közben örömködtem egy sort, hogy milyen klassz is, hogy már itt a május, a jó idő és most már egy-egy zordabb front is csak 15 fok köré tudja hűteni a levegőt, ami örvendetes, majd kilibbentem az utcára az Ebbel... A második percben még csak sejtettem, az ötödikben viszont már biztosan tudtam, hogy mégis csak nadrágban megyek dolgozni. A biztonság kedvéért a pamutharisnyát azért magamon hagytam. :P

A helyzet...

... az, hogy egy 2+2 napos hétvége után az ember lányának még annyi kedve sincsen dolgozni, mint egy átlagos péntek délutánon..... Ha teljesen őszinte akarok lenni, nemhogy dolgozni nincs kedvem, de még a munkára gondolni se.... Itt kezdődnek a bajok. Tekintettel arra, hogy feladat az van dögivel és sajnos nem végzi el helyettem senki. Ráadásul a felújítást végző dolgos-szorgos kis hangyák már itt matatnak az ajtónk előtt az állványon, és a a vérfagyasztó sejtésem van, hogy pár napon belül itt kezdik el lelkesen törni a követ, és akkor tuti megbolondulok.....   Már így is akkora a zaj, hogy a vonalas telefonunk gyakorlatice használhatatlanná vált, mert azt sem halljuk, a hívott fél felvette-e a készüléket egyáltalán.... A mobilokkal némileg könnyebb a helyzet, azokkal elegendő elbujdokolni az iroda legtávolabb eső zugába és ott kibontakozni. Bár túl vagyok már a péemesen és minden más agyrémen, és úgy érzem, a hétvégi pihenés is megtette áldásos hatását, de bevallom, ezek a zajok mégis teljesen kikészítenek.... Otthon valaki a háború előtti porszívóját bőgette reggeltől estig, itt bent egész nap törnek-zúznak és különféle rendkívül kellemetlen és hangos gépeket brünnyögtetnek szünet nélkül, a bennem lakó iciripiciri emberke pedig - akinek a létezéséről sem tudtam ezidáig, de kiderült, hogy szereti a háborítatlan csendet -, magzatpózban fekszik, sírdogál és kegyelemért könyörög......

2014. május 2., péntek

Ismerjük a mondást...

Ki korán kel, egész nap álmos. És én ma nagyon korán keltem.... Köszönhetően annak, hogy a Falkavezér ma vitorlát bont és kora reggel muszáj volt elindulniuk a magyar tenger felé. Ettől függetlenül persze én még alhattam volna az igazak álmát, de - érthetetlen, ám tőlem nem szokatlan módon - én ébredtem fel 20 percenként fél éjszaka, noha neki nem volt szabad elaludnia. Így esett meg, hogy mire valóban fel kellett kelnünk, már úgy pattantam ki az ágyból, hogy szinte örültem a lehetőségnek. Ez nálam, aki a reggeli kávé mennyiségét literben, az ébredezés idejét pedig órá(k)ban méri, nagy szó. Azt azért nem állítom, hogy egész nap ilyen virgonc leszek, de még meglephetem magamat.... ;) Ha fél 6-kor képes vagyok magamtól (!), sírás és nyafogás nélkül ébredni, akkor nincs előttem akadály. :) 

2014. április 29., kedd

Vicces dolog...

... amikor  görcsoldó a nyelvedet már teljes mértékben elérzéstelenítette és lezsibbasztotta, ám a fájdalom, ami miatt bevetted, mit sem enyhült... Sőt...

2014. április 24., csütörtök

Megnyugtatásul

Mielőtt teljesen átfordulna a blog síró-picsogó nyavaly'bloggá, leszögezem, hogy történnek velem klassz dolgok is, amikkel kapcsolatosan rengeteg mesélni- és megörökíteni valóm van még, fotókkal (bár ezek egy része el is szállt sajnos....) és miegymással, csak győzzétek kivárni :P  jussak végre hozzá. Persze mire igazán belemelegednék az írásba, mindig megzavarnak valamivel (leggyakrabban telefonnal/feladattal/jövés-menéssel, váratlanul betoppanó ügyfelek népvándorlási hullámaival...), vagy én nehezítem az életemet a tegnapihoz hasonló plusz körökkel.... Na de majd most! ;) Falkavezér ugyanis előreláthatóan vasárnapig "turnézik", így aztán lesz néhány napom magamba - egyúttal a blogomba - mélyedni. :)

Kis éji mókázgatás

Tegnap afelett érzett határtalan örömömben, hogy hosszú idő óta végre sikerült időben elindulnom az irodából és csodálatos napsütésben csoroghattam haza a világ egyik legszebb villamosvonalán, nem vettem észre, hogy egy kis fekete felleg azért szívósan követ.... No ennek meg is lett a böjtje. 
 
 Történt ugyanis, hogy az "ájpedem" jelezte, hogy jó lenne, ha frissíteném, és én balga - miután eddig soha semmilyen frissítéssel nem volt gond - különösebb teketória vagy veszélyérzet nélkül rá is koppintottam a frissítésre. Hiba volt. Minden különösebb cécó nélkül a készülék elsötétedett, és annyi. Kis értetlenség, majd nagyobb pánikolás után, munkából hazatérő Falkavezérem kisütötte, hogy megmakkant a készülék, és a frissítés letöltése ill. a további bárminemű működés előtt visszaállítaná magát a gyári beállításokra. No ez az, amit soha nem akarsz hallani, pláne, ha amúgy is kicsit feszkósabb vagy a sok éves átlagnál.... Természetesen ebben az állapotában már bármiféle adatmentésre esély sincs. Amit nem helyeztél el korábban a "felhőben" - de nem ebben a kis gonosz feketében... -, annak annyi. Ekkor jutott eszembe, hogy van kb. 150 kép, amit nem hogy a felhőbe, de máshová sem mentettem el. Itt ütött meg a hisztivel keveredő guta. (Igen, tudom. Gáz... A hiszti is, meg hogy nem készítettem biztonsági mentést....) Ezután már "csak" néhány órányi frissítgetés, renoválás és letöltögetés volt hátra, mire éjjel egykor, megnyugodva, hogy mégis csak több veszett Mohácsnál, végre el tudtam aludni.  Mindezek után mi is fogadhatott volna ma reggel az irodába lépve, mint az, hogy újra törik a betont, ezúttal a fölöttünk lévő emeleten..... Máskor 8-ra jönnek a fiúk, 9-ig reggeliznek, 11-kor már ebédelnek, a kettő között pedig bemelegítés vagy tudom is én, mi céljából támasztják a lapátot, meg a földszintről óbégatnak az ötödiken nyújtó-lazító kollégáiknak, majd 2-ig pihi és 4-kor szigorúan levonulnak. Most bezzeg....Meg nem áll ez a betontörő istennyila.... :( De azért ennek is képes vagyok a jó oldalát látni: Legalább az óbégatásuk és a végtelenül hamis fütyörészésük nem hallatszik. :) 

2014. április 23., szerda

Amit nem akarsz hallani...

.... a főnöködtől: "Ma nem foglak nyaggatni, időben indulj haza." Ezt a mondatot még annál is jobban utálom, mint amikor előre jelzik, hogy sokáig bent leszünk.... Az ugyanis legalább tiszta ügy. Mindenki tudja, már jó előre, hogy "ezt megcsíptük, Oszi". Ellenben az ígérgetés azt a hiú reményt gerjeszti az emberben, hogy ma normál hosszúságú, nyugodalmas munkanapja lesz... Aztán, mikor már fél lábbal a küszöbön állnék, az Apokalipszis lovasai átvágtatnak az irodán...... Remélem, ma nem így lesz, de ha mégis, akkor két dolgot biztosan ígérhetek a NégyszeműFőnöknek: 1. a négy szeméből kettőt biztosan ki/leütök 2. kimosom a száját szappannal. Természetesen ezt megmondtam neki is, még mielőtt bárki azt hinné, papírkutya vagyok.

A helyzet az...

... hogy mindenhez van kedvem, csak dolgozni nincs. Kidolgoztam a belemet is az utóbbi hetekben, hónapokban és elfáradtam. Nem tavaszi fáradtság ez, alapvetően jól érzem magamat, csak unom a verklit, a folyamatos kapkodást, hogy minden napomat felborítják, hogy állandóan túlórázni kell... Néhány nyugodt napot szeretnék, amikor csak a fű növését figyelgetem és akkor mozdulok meg ill. azt csinálom, amihez kedvem van. No, most hogy kipuffogtam magam, húzok is vissza lapátolni.....

2014. április 15., kedd

Az Álmoskönyv szerint...

... látni a főnököd, ahogy jó hosszú "féknyomot" húzva a parketten bevágódik a saját asztala alá, ahonnan aztán nagy sokára kászálódik elő, az orrán kissé ferdén fityegő szemüvegben, mindezt azért, mert a "szerinte-naggggyon-vagány-szerintem-elképesztően-drága-de-legalább-ronda-veszkójának" kitört a sarka, vidám perceket okoz. :) Az Álmoskönyv igazat szólt. Még mindig röhögök. :)

2014. április 2., szerda

A legkisebb fiú...

... világgá megy a jövő héten és csak a hónap végén/következő hónap elején tér vissza, és - tekintettel arra, hogy nem látom rajta a nagy ügybuzgalmat (és akkor még finom voltam) - kicsit aggódom, mit fog maga után hagyni. Tény, ami tény: a békés eszem és/vagy kávézom-cigizem-klotyózom Bermuda-háromszögébe szorult ember nem éppen a leghatékonyabb munkaerő, pláne, ha e tevékenységeit néha még különböző játékokkal és sportoldalak böngészésével is színesíti. Mindaddig nincs is ezzel bajom, amíg mindezt nem az én káromra csinálja.... Igyekszem nem a farkas hibájába esni, aki elküldte a búsba a nyuszit is és a porszívót is, de az elmúlt évek tapasztalásai azért adnak némi aggodalomra okot. El is kezdtem verni a tamtamot, nehogy elengedjék anélkül, hogy minden folyó ügyének szálait kellőképpen elvarrta, ellenkező esetben váratlan és igen heveny lefolyású, erősen fertőző betegség talál megtámadni 5-7 napon belül engem, ami miatt betegállományba kényszerülök... (És igen, valóban van egy diszkrét bája annak is, hogy fényes munkaidőben sikerült ezt a bejegyzést elkövetnem... :D)

2014. március 27., csütörtök

Földöntúli örömmel...

... megenni a város - talán - legeslegjobb kakaós csigájából kettőt (indokolatlanul picik!!!!) az irodában, még mielőtt fogorvoshoz indulnál, majd rájönni, hogy valaki kidobta a kincstári fogkrémet, és arra már nincs időd, hogy útközben vegyél egyet, valahol fogat moss és oda is érj a fogorvoshoz, megfizethetetlen élmény. :P

2014. március 21., péntek

Még hogy nem vicces a mi szakmánk!

Egy tárgyalási jegyzőkönyvet olvasok éppen, és az alábbi mondaton akadt meg a szemem: "Egyébként előadom, hogy az alperes a tartást igazolhatóan nyújtotta az eltartottnak, és az élő eltemettetéséről is gondoskodott." Bájos. :)

Kicsit félek...

....  mert úgy tűnik, mára végeztem minden feladatommal és akár haza is mehetnék. Ilyenkor szokott aztán 3 óra körül, amikor kötni kezdeném azt a bizonyos nyúlcipőt, besűrűsödni az irodai élet.... Jó lenne, ha ma nem így történne, de a gyanúsan nagy csend és béke miatt a legrosszabbra is fel vagyok készülve.... (Ha nem tudnám, hogy minden Fiú indexezik, online sportfogad, fészbúkozik vagy csak simán játszik dolgozik és/vagy nincs bent, azt hinném, hogy épp zsírkrétával firkálják össze az irodáik falát vagy éppen az aranyhalakat húzzák le a vécén.... :P

2014. március 18., kedd

Régóta...

... nem jártam errefelé, de mentségemre szóljon, hogy elsodort az élet. Megint. Először azért, mert a szabi előtti pár hét fejetlen rohanásba torkollott, aztán meg azért, mert a szabi ideje alatt internet és wifi-szegény életet éltünk. Nem mellesleg nem is bántam. Az a halálom, amikor ülünk egy kupacban a barátainkkal, és ahelyett, hogy beszélgetnénk vagy bármi értelmeset tennénk, mindenki mereven a telefonját bámulja, mert éppen becsekkol/képet tölt fel/lájkol és kommentel.... 
Nem mellesleg még a jól megérdemelt szabadság előtt sikeresen megoldottam egy eddig kezelhetetlennek tűnő problémát is, éspedig azt, hogy a Fiúk az irodában lopják a tollaimat, meg minden mást az asztalomról ... Akárhogy ügyeskedtem/rejtegettem őket/vettem mindig újabbakat és újabbakat, hogy mindenkinek legyen, az enyémek rendre eltűntek az asztalomról. Idáig. Legnagyobb örömömre a szabi utáni visszatérésem napján is éppen annyi toll figyelt az asztalomon, amennyit itt hagytam. A megoldás olyan egyszerű, hogy szinte szégyellem, hogy nem jutott eszembe már sokkal-sokkal előbb: élénk rózsaszín tollakat vettem. Úgy tűnik, ez hatott. :) Bárcsak minden ilyen egyszerűen kezelhető lenne! :)

2014. február 24., hétfő

Megint hétfő...

Pedig olyan jó volt a hétvége! (Leszámítva, hogy a "péemes" miatt időnként szétvet az ideg&hogy szombaton kicsin múlott, hogy el nem hagytam a mobilom, de erről majd később...) Egyetlen porcikám sem kívánta a munkába jövetelt.... Ráadásul itt diliház van reggel óta - szokás szerint. És hideg - szokás szerint. Sokat számít, hogy hétvégén nincs fűtés, ilyenkor - hiába van kint kellemes, tavaszias idő - még a bútorok is nyomják ki magukból a hideget. Utálatos. (Délelőtt azon kaptam magamat, hogy nosztalgiázom, milyen volt, amikor a nyári kánikulában panaszkodtak a többiek, hogy kibírhatatlan a meleg és hogy mindjárt rosszul lesznek.... :P) De igyekszem nem csak a rosszat meglátni a mai napban, így szorgosan gyűjtögetem a "Miért is örülök a mai napnak annak ellenére, hogy hétfő?"-listámra az okokat, amik mosolyra fakasztanak/apró rőzselángokat lobbantanak fel a lelkemben.. ;) 1. Ez a 4. hétfő az Ápolt nélkül. Ez már önmagában is elég a boldogsághoz. 2. Ma van CsB névnapja. :) 3. Még egy nappal közelebb vagyunk a tavaszhoz. 4. Mindjárt vége a napnak és bekuckózhatok otthon a Falkavezérrel és Jolival. 5. Anyukám panaszkodott, hogy soha nem nyer a kaparós sorsjegyekkel. Vettem neki 5 darabot, hátha.... 5-ből 4-gyel nyert. :) Igaz, hogy bankot azért nem robbantott, de azért mégis csak nyert. :) (Megjegyzem a múlt héten a Falkavezért is megleptem 5 sorsjeggyel és neki is 5-ből 4 nyert.) 6. Kb. 2 perc múlva lecsattoghatok az utcára ebédidőnek álcázott bámészkodásra és szusszanásra, és még az is megeshet, hogy veszek egy-két cserép virágot az irodába. Elvégre közeleg a tavasz....! :) 

2014. február 10., hétfő

Nem úsztam meg...

... én sem. :( Családunk és az iroda férfi tagjait kapta el először (természetesen :P) a halálos veszedelem (hétköznapi nevén: nátha), de most már én is nyakig benne vagyok.... Vitaminok, gyógyteák, rengeteg kézmosás és a göthölők nagy ívben történő kikerülése ellenére.... Új barátokat is szereztem, pl. a pszeudoefedrin-hidroklorid képében, aki - bár nagyon hülye neve van, de - sokat segített az elmúlt napokban abban, hogy azon a testnyílásomon is tudjak végre levegőt venni, amit alapvetően erre teremtett a Jóisten, és ne kelljen alternatív megoldások felé kacsintgatnom.... :P Öröm így hétfőt kezdeni.... DE még mindig sokkal-sokkal jobb így is, mint bármely másik hétfő volt az utóbbi majd' 2 évben. ;) Ez a 2. hétfő az Ápolt nélkül. Leírhatatlanul más egy-egy munkahét így. Bár azt azért sajnálom, hogy ezekből a pompás vírusokból, amiket a porhüvelyemben most kénytelen-kelletlen hurcolok, nem tudok átteleportálni hozzá is..... Gonosz vagyok, tudom. De még ez a legkevesebb, amit megérdemel(ne).

2014. február 7., péntek

Elért...

.... a hétvége. :) Hiába ülök még a dolgozóban, 10-15 perce elveszítettem minden érdeklődésemet a munka iránt, és már csak alibizek. Teszem ezt még bő egy órán át azt hiszem, aztán reményeim szerint eltipegek haza. Remélem, senki nem köp bele a levesembe.... Mondjuk e műfaj koronázatlan, ám örökös királya (mármint a péntek és/vagy ünnepnapot megelőző délután 15-16 órakor lázasan dolgozni kezdő, ezáltal a kollégákkal is vastagon kiszúró, csak nehogy haza kelljen menni ál-munkamániás, valójában csak az idejét rosszul beosztó, másokat kéjes örömmel szivató baromarc - közismertebb nevén az Ápolt) már a múlté, azért kicsit aggódom, nehogy újabb trónkövetelő lépjen a színre... ;) Most pedig veszek egy mély levegőt és megpróbálok még egy kis érdemi munkát végezni, mégis csak.... De szigorúan csak azért, hogy gyorsabban teljék az idő. :P 

2014. február 3., hétfő

Búcsú az Ápolttól.... :)

Mi más is passzolhatna Ápoltunk méltó búcsúztatásához jobban, mint egy klasszikus utolsó sorai:

Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Jönnek a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled. 

Természetesen nem tudott méltósággal, úriember módjára távozni , de - tekintettel arra, hogy nem is vártam tőle mást - engem nem is rázott meg a dolog. A többieket azért igen. Persze őket is megértem, nekik elszámolási gondjaik is vannak vele és egykor a barátjuknak tartották őt.... Pont úgy költözött el, amilyen jellemvonásokkal rendelkezik: sunyizva, mások szemébe nem nézve, egy hang nélkül, mint egy tolvaj, jó nagy kuplerájt hagyva maga után. Mondjuk azt nem egészen értem, hogy az asztalomon és annak környékén mit keresett - tán a józan eszét?! -, de az tény, hogy semmi nem ott és nem úgy volt, ahogy pénteken hagytam.... Ha ezt tudom, hagytam volna itt neki néhány kicsi, ám hirtelen igen éles fájdalommal járó és/vagy rettenetesen büdös meglepetést (pl. mini egérfogókat az akták között, pálpusztaival élesítve) , hogy érezze a törődést..... Mindegy, most már! Innentől csak előre tekintek. Elment és már nem jön vissza soha. :) Nekem ennyi pont elég a boldogsághoz. :)

2014. január 27., hétfő

Ihaj-csuhaj és trallala

Úgy tűnik, hogy egy darabig még nem költözünk az irodából, de az életem mégis ígéretesen változni látszik, még pedig azért, mert az Ápolt, aki eddig jelentős feszültségeket gerjesztett az irodában és a beteg lelkével és elméjével megmérgezte a mindennapjaimat, a hónap végén (azaz 4 nap múlva!!!!!!), egyedül próbál szerencsét. (Mondja ezt ő, mert tulajdonképpen egy másik kolléga nyakára megy élősködni, ahogy azt velünk tette... Aki most még mit sem sejt, de lennék pók a szobája sarkában, amikor majd rájön, hogy egy gyakorló szociopatával van dolga... Kicsit sajnálom is szegényt, de az élet kemény. Én már csak tudom, 2 évig szívta a véremet ez szemétláda.) Így aztán - egyelőre még diszkréten - megy az ünneplés az irodában, de nem tartom kizártnak, hogy péntekre behozok egy jó üveg pezsgőt, amit a szobájában, a holmijai hűlt helyén fogunk elfogyasztani. :))))))


Ez volt az a verzió, amiben titkon reménykedem, amit mantrázgattam az utóbbi 2 évben, de nem mertem hinni benne, hogy bekövetkezhet. :) Amikor a legrosszabb napokat/heteket éltem az irodában, hajszálnyira attól, hogy felmondjak (miatta...), akkor is azt mondogattam, hogy nem fogom hagyni, hogy egy ilyen mocsok kicsináljon, előbb kerül ő ajtón kívül.....! És lám... :)

Még egy szülinap...

.... mégpedig a blogé. Január 7-én volt 9 éve, hogy elkezdtem írni, de akkor még a másik helyen, aminek - épp tegnap vettem észre - ma már hűlt helye.... :( Még jó, hogy valahová lementettem az egészet pár hónappal ezelőtt - csak azt nem tudom, hová... Pedig ennek fényében nem ártana, ha rájönnék, mert ha nem találom meg a biztonsági mentést (vagy az valami miatt nem működik majd...), akkor elszáll 8 évnyi hablatyom, ami akárhogy is, de szíven ütne.... Szóval most kicsit izgulok... :S A 10. évre nem kívánok magamnak mást, csak hogy több időm legyen írni. :) 


2014. január 26., vasárnap

Szülinap

Isten éltessen erőben, egészségben, jókedvben, naaaagy és szerető család és barátok körében, Drága Falkavezérünk nagyon-nagyon sokáig! Kívánom, hogy minden álmod váljon valóra és elégedett, boldog ember legyél egész életedben, matuzsálem korodig és azon is túl! Nagyon szeretlek, nagyon szeretünk. :)