2014. november 5., szerda

Már megint...

.... rengeteg idő eltelt a legutóbbi bejelentkezésem óta.... Pedig annyi, de annyi mondanivalóm volna, mégsem jutok a blog közelébe... (Tudooom, mindenkinek arra van ideje, amire szán....) És megint csak azt tudom ígérni, mostantól megpróbálok gyakrabban bejelentkezni. Hátha ezúttal sikerül is betartanom. :) 
Hihetetlen, hogy mennyi minden történt az utóbbi időben. Első és talán legfontosabb történés, hogy CsB (másnéven CsaládBüszkesége, a HaInnenNézemLegkisebbHaOnnanNézemEgyetlenFiú) elhaladt szeptember elején Rómába pár napra a kedvesével nyaralni, mondván, hogy alig-alig tudnak együtt lenni, és muszáj kicsit elhúzniuk a világ zaja, meg a folyamatos rohanás elől, és.....Bár a kiruccanásuk alig tartott tovább, mint egy szempillantás, mi azért rendesen "kamillázunk" azóta is, ugyanis az én drága testvérem olyan romantikus 5 napot szervezett és rendezett a legnagyobb titoktartás mellett, hogy Rosamunda Pilcher is elszégyellhetné magát. :) Egy szó, mint száz: vissza még szélesebb mosollyal az arcukon tértek haza és a "VeszélyesenSzépSzemű" (ahogy Apám nevezte az első fénykép láttán :D ) az ujján egy "kis extrával" is büszkélkedhet... ;) :) Persze hogy a hír hallatán felbolydult a családi méhkas! :) Mert hát tudtuk mi, hogy komoly a kapcsolat, na de azért mégis... Hisz' pár napja még vár volt a jele az oviban, és hát mi inkább a kicsit trehány, rendetlen, nagyon szétszórt, kissé őrült profos oldalát ismertük és nem a romantikus szervezőzsenit. :) 
Szeptemberben egy fővel gyarapodott is a család, Bogi unkanővéremnek született kisfia. A bébi különben mindegy, csak nem apró, már a 6 és fél kilót ostromolja és természetesen - mint mindenki a családban - gyönyörű. :)
Időközben mi pár hét alatt, észrevétlenül váltunk "hegylakókká". Hiába no, csak igaz a mondás: a jót könnyű megszokni. Nekünk is sikerült. :) Ránk jellemző módon még nem költöztünk át teljesen, sok mindennek nincsen meg a helye és egy szobát kompletten a kuplerájnak tartunk fent (értsd szárító, vasalóállvány, dobozok, szatyrok, kiTudjaMégHovaTesszükVégül-holmik....), de az első perctől, hogy átköltöztünk, imádjuk. :) Kicsit még mindig olyan, mintha külföldön élnénk vagy nyaralnánk valahol. :)A napjaink egyébként elég mozgalmasan telnek. Ha éppen nem dolgozunk, akkor kirándulunk, a barátokkal találkozunk vagy éppen próbáljuk önmagunkat utolérni. Mindeközben próbálok a suli végére is pontot tenni, ez ügyben eredményesnek tűnő tárgyalásokat folytattam a munkahelyemen, de nyugtával dicsérjük a napot. ;)
Folyt.köv.