Napi derű

Azért van abban valami báj, amikor az irodában hetek óta porfogóként üzemelő, hatalmas, tömör fa sarokszekrényt, amely nem elemeire bontható, a Négyszemű, a Kisgyerek és a Kopasz nyakaikon kidagadt erekkel, fogaik között "c" hangokat átszűrve, fújtatva és rendkívül viccesen totyogva, mint a pingvinek próbálják meg átszenvedni az iroda egyik szobájából a másikba. :) Mindezt persze úgy, hogy a szárnyas ajtók kisebbek egy hajszállal, mint a szekrény... És az ilyenen ne röhögjek hangosan, pláne, ha még össze is vesznek/szakértenek is mellé, úgy férfiasan.... :)

A napom... Avagy a széria folytatódik....

Természetesen éjszaka elkezdtem a "műsorozást", így reggel kissé pironkodva, de azért elszökelltem a nőgyoggyerhez, aki a hírtől, hogy akkor mostan vizsgálat nemigen lesz, de esetleg cseveghetünk pár percet és írhat nekem egy receptet, csak nevetett. Jó, ok, azt azért sejtettem, hogy letargiába nem fog esni, de azt hittem, zabosabb lesz, hogy miért centiztem ki ennyire a látogatást. Ehelyett csupán megígértette velem, hogy egy rákszűrésre azért visszajárulok hamarosan, különben meg menjek Isten hírével.

Az irodába beérve kissé lehidaltam, mert az asztalom és a jegyzeteim elég rendesen le voltak pötyögtetve vérrel. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy az egész undibb-e, mint amilyen rejtélyes, vagy rejtélyesebb, mint amilyen undi.... A Fiúk persze masszív tagadásban voltak, aztán egyikük benyögte, hogy feltehetően az irodát felmérni érkezett mérnökök egyike lehetett az elkövető, mert ők (mámint a Fiúk) - egy átlagos naptól eltérően - nem estek egymásnak és nem próbálták meggyilkolni egymást sem az asztalomnál, sem máshol... Ez esetben viszont csak egy kínzó kérdés marad, amire valszeg soha nem kapok választ: mi a fészkes fenét kereshetett az asztalomnál az illető, miért fogdosta és pötyögtette össze a papírjaimat és ha már, akkor miért túrt össze mindent?! Komolyan nem értem. Soha, sehol eszembe nem jutna más asztalánál garázdálkodni, még ha papírra vagy éppen tollra is volna szükségem... Mindegy, mindannyian másmilyenek vagyunk.....Szerencsére a leggázosabb papírlapokat egy mozdulattal kihajíthattam, mert nem volt már rajtuk  semmi életbevágó, így aztán több volt az esetnek füstje, mint a lángja, de azért remélem, nem sűrűn fog ilyesmi előfordulni. Blöeh....

Miután lenyugodtak a kedélyek, lázasan keresni kezdtem a tollamat, amit tisztán emlékeztem, hogy hova tettem le tegnap. Természetesen magamban szépen sorban meggyanúsítottam mindenkit és értetlenkedtem, hogy már a hiperrózsaszín tollamat is eldörrentik a bitangok, hát milyen világban élünk. Már vagy jó 10 perce cukkoltam magamat és írtam egy nagyon nem szeretem tollal, amikor belém hasított a felismerés, hogy tegnap indulás előtt behajítottam a táskába a keresett eszközt és feltehetően még mindig ott lapul a belső zsebben... No hát ennyit arról, ha én valamire tisztán emlékszem....... (És neeeem, nem ez volt a mai nap legizgalmasabb pillanata és talán nem vagyok teljesen őrült. Sőt, még az a váratlan fordulat is bekövetkezhet, hogy írok valami értelmes/érdekeset is előbb-utóbb.)   

A napom...

... fejfájósan indult és fájdalmasan korán. Mindezt tetéztem egy kisebb reggeli rosszulléttel, majd egy kiadós szív-és hisztirohammal, amikor készülődés közben észrevettem, hogy nincs az ujjamon a Falkavezértől kapott gyűrűm....Azt már csak Isten tudja, hogy miért, de ettől olyan pánikba estem, hogy kis híján sírógörcsben törtem ki. Majd vettem néhány mély levegőt és átgondoltam, merre jártam a lakásban, ha levettem, miért vettem le, és ekkor persze azonnal beugrott, hogy a fürdőszobában kell lennie, ahol szépen, gondosan letettem - mintegy 2 perccel a pánikroham előtt. Hülyülök vagy mi... Remélem, az egész hangulatingadozást, fejfájást és álomkórt a pms csinálja velem... (Mindamellett azt is remélem, hogy nem jön meg holnap kb. 10-ig, mert végre sikerült időpontot szereznem a nőgyoggyerhez és szerfelett jó lenne, ha igénybe is tudnám venni a szolgáltatásait... Tudom, tudom, előbb is intézkedhettem volna, de a szabadságolások miatt nem is volt olyan egyszerű megcsípni a célszemélyt......)
Mindezek után lélekszakadva berobogtam az irodába - örömmel mondanám, hogy üzletasszonyosan, dögösen és rendezetten, a valójában azonban még mindig fejfájósan, farmerban, pólóban és enyhén még mindig szétesve.... -, mert Négyszemű "pontbankilencre" megbeszélést hívott össze, és előrevetítette, hogy komoly retorziókkal számolhat, aki elkésik.... Nos én 8.50-re bent voltam. Kisgyerek 9.02-kor betoppant, morogva konstatálta, hogy Négyszemű nincs is itt, és akkor minek kellett ez a cirkusz, és hogy ő hogy rohant stb. stb. Négyszemű 9.20-ra érkezett meg egy zavart "sorry" kíséretében, majd tarott egy kb. 3 perces megbeszélést a Kisgyerekkel, majd  egy 50 másodperceset velem és mindenki ment a dolgára. Anyád! Üzenet az agynak: csak férfiakban ne bízzon az ember. Valamint: Édesanyám, borogass! :) És még hol a nap vége?!
Mondjuk történt vicces sztori is legalább: Kitört a vakáció és sok szülő nem tudja hova tenni a "büdöskölkét", ezért aztán a csimoták népes tömegei "dolgoznak" apával/anyával. Egy ilyen "dolgozó gyermek" állított be kb. 20 perce az édesapjával, meg 5-6 doksival. Javában tárgyaltunk, amikor a lurkó (5-6 éves lehetett) egyszer csak az apjára nézett és némi felháborodással a hangjában megkérdezte: "Apa, ha én ma egész nap veled dolgozom, akkor ezért én miért nem kapok pénzt?!" :D

Rendhagyó hétfő

Kezdődött azzal a rendkívül gyanús ténnyel, hogy egész könnyedén ébredtem. Jó, jó, azért nem tigris bukfenccel vetettem le magamat a galériáról, de azért mindenképpen könnyebb volt a feladat abszolválása, mint egy átlagos hétfőn. Folytatódott azzal, hogy béke és nyugalom fogadott az irodában. Na ja, NégyszemFőnök külföldön múlatja az időt 2 napig, így azért nem olyan nehéz... Nem mintha hétfőn reggel, vagy újabban bármikor máskor túl sok időt töltenie az irodában, de azért ahhoz kiváló érzéke van, hogy olyankor megjelenjen, amikor nagyon nem kellene..... Az idő ugyan kissé komótosan telik, és nem állítom, hogy nem mennek máris szívem szerint haza, de legalább csönd van, béke és nyugalom. Ritka érték. :) Ha ez kitart a nap végéig és időben el tudok menni haza, akkor cha-cha-cha lépésekben megyek hazáig, esküszöm. :)

Buborék...

... -ra is változtathatnánk a nevünket, mert úgy pezsgünk, mint a hétszentség. :P A Falkavezér annyit melózik, hogy sztem már a hátsóján veszi a levegőt... Én - hosszú idő óta először ezen a héten - nem panaszkodhatom, ami az irodai munkavégzés tempóját és/vagy mennyiségét illeti, így aztán időben(!) el tudok indulni haza a nap végén, és aztán otthon próbálom utolérni magamat, több-kevesebb sikerrel. Futkosok, rendezkedek, főzök, takarítok.... Néha semmi látszata azon kívül, hogy estére rettenetesen fáradt leszek :D, de legalább próbálkozom.... És kis tündérek csapatáról ábrándozom, akik mire hazatérünk, már régen kitakarítottak, elmosogattak és elpakoltak, kivasaltak és az ebzetet is megsétáltatták napközben kétszer..... Azért még élünk, létezünk és a kedvünk is jó legtöbbször, de azért már nem ártana egy kicsit lelassítani és csak azzal foglalkozni néhány hetet napot, ami igazán fontos és amiben örömünket leljük.... Erre talán most, a hosszú hétvégén lesz is némi sanszunk, ugyanis kaptunk egy váratlan és igen kedves invitálást egy barátunktól, hogy tartsunk vele néhány napra Svájcba. :) Jóformán csak megyünk és jövünk, de azért ez is mindenképpen több, mint a semmi, ráadásul Svájcba már régóta készülünk és ez is egy kiváló lehetőség arra, hogy néhány napra kiszakadjunk a mókuskerékből és magunk mögött hagyjuk a hétköznapokat. Ennek érdekében akár kétszer ennyit is gyűrődnék egy autó hátsó ülésén vagy csomagtartójában is, ha kell.....! :D Azt ugyan még nem tudom, hogyan és mikor fogunk tudni bepakolni a holnapi induláshoz, mint ahogyan azt sem, hogyan fogom tudni magamat megfékezni, hogy ne akarjam becsomagolni a komplett ruhásszekrényemet - mely ugyan nem tartalmaz soha egyetlen göncöt sem, amit felvehetnék, de ez eddig még nem tántorított el attól, hogy ne akarjam az egészet besuvasztani egyetlen bőröndbe..... :P Mindegy is, régóta tudjuk, hogy úgy szép az élet, ha zajlik. ;)

Csajos napok

Csütörtöktől vasárnap délutánig csajos napokat kiáltottam ki - különös tekintettel arra a tényre, hogy a Falkavezér csütörtök reggel elhagyta a családi fedélzetet egy vitorlás fedélzetéért, ill. egy bajnokságért. Bemelegítésképpen csütörtökön JamjarLady-vel kilibbentünk a Gourmet Fesztivál szakmai napjára (nyertem jegyeket a Fűszerestől). Sajnos sokkal hűvösebb volt, mint amit még kellemesnek mondtunk volna, de ez azért nem akadályozott meg bennünket abban, hogy magunkhoz vegyünk némi aperol spritz-et és gyöngyöző bort, és együnk néhány igen apró, de annál finomabb különlegességet. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, ahhoz képest, hogy az adagok mérete erőteljesen az "ízelítő-kategóriába" esett, meglehetősen borsos áron adtak mindent, és ha az egyik standnál nem futunk bele egy kedves ismerősbe, kinek jóvoltából nem kellett fizetünk a fogyasztásunk után, akkor vagy éhen halunk, vagy a gatyánkat is kipengetjük, mire jóllakunk. De ajándék lónak - helyesebben szólva belépőnek - ne nézd a fogát, ráadásul végső soron klassz volt, jókat nevettünk és beszélgettünk, megérte elmenni.) Mikor már a hajunk is lilulni kezdett a hidegtől, döntési kényszerbe kerültünk, hogy igyunk meg egy pálinkát vagy ugorjunk fel az - egyébként 2 utcányira lakó - JjL-hez, inkább ez utóbbi választottuk. Így tudtunk némi "madárláttát" is vinni KisNagyGyereknek és még egy kis rosé elpusztítása mellett dumálgatni. Jó volt nagyon. :) 

A péntek az előző napi kilengés hatására  - no és persze amiatt, mert nagyon vacakul alszom, ha a Falkavezér nincs otthon - elég álmosan telt, és sajnos baromi hosszúra sikeredett, így az estére betervezett arcpakolás, manikűrözés és egyebek helyett csak egy nagy kört tettem Jolánkával és részemről befejezettnek kiáltottam ki a napot. 

Szombaton aztán jobban kibontakoztam. :) Először is elugrottam egy manikűr-lakkozás-léleksimogatásra. Jajjjj de kellett ez már! Nem szívesen és nem sokszor adok ki pénzt ilyesféle dolgokra, de az utóbbi - finoman szólva stresszes - hetek elég randa nyomokat hagytam a körmeimen, kezeimen, így jobb volt egy profira bíznom magamat. Mit mondhatnék?! Rút kiskacsaként érkeztem, hattyúként távoztam. :P :) Ráadásul a kettő között iszonyú jót beszélgettünk, úgyhogy úgy feldobódtam, hogy kis híján indiánszökdelésben indultam a vásárcsarnokba bevásárolni. Fura, hogy ilyen apróságok is mennyit tudnak dobni az ember hangulatán. :O Egy gyors bevásárlás, majd némi ágynemű és nyári paplan hajkurászás után - hogy ne érje szó a ház elejét - elkezdtem otthon a régen halogatott nagytakarítást. Eleinte tele voltam tettvággyal, de ahogy telt-múlt az idő, úgy lettem én is egyre kedveszegettebb és kilátástalanabb. Minden rámolásban ugyanis eljön egy kis lakásban az a pillanat, amikor rájössz, hogy már nincs hova tovább tolni a cuccokat, melyeknek jelentős része vagy szezonális, vagy szökőévenként egyszer kell, de akkor nagyon, így aztán nem szabad kidobni őket. Csak hát hova tegyük, amíg az a bizonyos szökőév elérkezik, és addig is hogyan akadályozzuk meg, hogy a.) kuplerájt képezzen b.) vonzza magához a hatalmas pormacskákat.... Már éppen kezdtem volna magamat átkozni, amikor kitaláltam, hogy én ebbe belefogok, amikor hívott a Falkavezér, hogy kezdjek készülődni, mert beszélt Férjjel, aki kb. 30-40 perc múlva értem jön (ezúttal Feleség nélkül, mert neki vizsgaidőszak van és tanul) és kivisz Érdre grillezni a barátainkhoz/kal. No nekem sem kellett több. Úgy magam mögött hagytam csapot-papot, mint a szél. ;) Ilyen szűk körben még azt hiszem, soha nem voltunk kint a "szezonnyitó grillezésen", de attól függetlenül, hogy ez most merőben más hangulatú buli volt, mint a korábbiak (többek között a házigazdáink miatt is, akiknek 8 hónapos a babájuk), nagyon jó kis buli volt! Babázgattunk, ettünk-ittunk, nevettünk.... Mint a régi szép időkben. :)  Csak most lényegesen kevesebb alkohol fogyott és még éjfél előtt haza is mentünk. :P 

Vasárnap - érthetetlen okokból - 6:45-kor kipattant a szemem. Jellemző... Amikor pihenhetnék... Munkanapokon valahogy ilyesmi még soha nem fordult elő velem.... Ezt jelzésértékűnek vettem és egy kisebb reggeli rituálé lefolytatása után folytattam a pakolászást. Egész jól elhaladtam vele, már nem akar minket megenni a kosz, de azért még mindig nem az igazi..... Valószínűleg nem is lesz az, majd csak ha nagyobb lakásba, vagy házba költözünk.... Mindegy, egyértelműen haladtam előre és ez a lényeg. :)

A Falkavezér megérkezése után kimentünk a szigetre, ahol a "családegyesítéstől" teljesen megrészegült ebet megfuttattuk, aztán hazamentünk és leeresztettünk - volna, ha nem jutott volna eszembe séta közben, hogy de ennék egy kis palacsintát :D, valamint a Falkavezérnek nem kellett volna elszaladnia este az egyik folyamatban lévő projektet ellenőrizni... De Pelikán elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta.

Szeretem az olyan hétfőt....

... amikor 15 órára különösebb kapkodás és idegeskedés nélkül befejezem a munkát utolérem magamat, és tulajdonképpen már csak a munkanap végét várom. Persze diszkréten, véletlenül sem magamra irányítva a figyelmet.... ;)  A Fiúk átlagos munkatempójában vagyok tehát most én is, és meg kell mondanom, élvezem. Sokkal kellemesebb így a munka, mint a mérgezett egér üzemmódban. Hangyányit azért stresszelek, nehogy a nagy lébecolásnak meg legyen a böjtje, de egyszer nekem is lehet szerencsém, és talán nyugalmasabb hétnek nézünk elébe, mint általában. :)