2014. május 28., szerda

Meleg kézfogás

Igazság szerint a hideg is kiráz attól, ha valaki nem néz a szemembe bemutatkozáskor/köszönéskor és úgy nyújt kezet, hogy abban se erő (nem a csontropogtató, gyűrűt mélyen az ujjakba préselő szadizásra gondolok!), se tartás... Pedig rengetegen vannak, még férfiak is, akiknek "zselé kézfogásuk" van. No de azért ma ki tudtam volna hagyni az egyik kedves kolléga - amúgy igen kedves és barátságos - kézfogását, ugyanis olyan helyen sikerült elkapnia a jobb kézfejem, ami napok óta piszkosul fáj.... Mit ne mondjak, most már tudom, milyen az érzés, amikor a "szeme majd kiesik az embernek".

2014. május 23., péntek

Péntek délután van...

... így már félig lehúztam a rolót, a másik felét meg föl se húztam. :D Persze a napokig válaszra sem méltató ügyfél éppen e pillanatban jelentkezett be, hogy akkor jönne ma délután papírozni.... Hát hoooogyne..... Mikor máskor, ha nem a legszebb napsütésben, péntek délután..... És a kedves édesanyjának hogy szolgál az egészsége?!? Mondtam neki, hogy húzzon bele, mert már fél lábbal házon kívül vagyok. Este koncertre megyünk (végre egy kis kikapcsolódás, nagyon rám fér) és előtte még le akarok dőlni kicsit, mert kettőt látok. A hajam is megint úgy áll, mintha egy csapat madár fészkelne benne, de nem tudok mit kezdeni vele.... Ez már az a hossz, amikor rövidnek már nem rövid, de hosszúnak meg még csúfolni se lehet.... De legalább a most oly' divatos ombre színem van... :P Mármint méteres lenövésem, csak van, aki ezért fizet, mint a katonatiszt. Nos én néhány hét kitartó fodrászkerülésével összehoztam...... :D 
Hétfőn is voltunk koncerten (Budapest Bár) a Falkavezérrel. Isteni volt! Olyan jó hangulatban mentünk haza, hogy csak na. :) Aki még nem volt, annak melegen ajánlom, hogy hallgassa meg őket élőben, mert elképesztőek! :) Sajnos ez a lendület a hét közepére elfogyott és tegnap már gatya voltam úgy fizikálisan, mint idegileg. (Igen, PMS is van a dologban, amiatt is majd' felrobbanok, de közben meg el tudnék aludni/ájulni.... Jó kombináció...) Így aztán sikeresen, többször több körben jól összevesztünk a Falkavezérrel is, hol teljesen bagatell, hol csak az egyikünk szempontjából bagatell, a másikunkéból igenis komoly problémákon.... Azt hiszem, nem vitatható, hogy tegnap érkezett el a totális mélypont.  Mára vége remélem, mert itt a hétvége, a napsütés és az együttlét lehetősége, békében, boldogságban. :) UGYE?!? :) Annyira fel tudom húzni magam, amikor munkahelyi és egyéb stresszeket aztán otthon, egymáson vezetünk le. :( Meg hát ott vannak a tipikus női-férfi játszmák, amiket sztem folytatni fogunk, amíg élünk. Én kiakadok, ő nem érti, én nem értem, ő mit nem ért, ő felháborodik, én felháborodom, hogy mire föl háborodik föl - vagy éppen fordítva, ő akad ki és én nem értem stb.... :D Biztosan ismeritek a szitut. Rettenetes. :D Jó lenne már néhány hét nyugalom, amikor nem húznak le rólunk hetvenhét bőrt és kicsit hallgathatnánk a fű növését... DE első körben azért megteszi a mai Punnany koncert is. Aztán meg jöhet a 7vége, grillezés és/vagy bográcsozás a barátokkal, délutáni szundikkal, miegymással..... ;) Végre!

2014. május 19., hétfő

Az általános helyzet

Megfogadtam, hogy nem picsogok, mert ez itt kérem nem a hivatásos siratóasszony blog - minden ellenkező híresztelés és/vagy empirikus tapasztalás ellenére :P - de ezt még muszáj kiengednem magamból. Minden hétfő nehezen és hektoliter tejeskávéval indul, de ami ma reggel az irodában fogadott, attól azt hittem, menten elsírom magamat....Azt hiszem, még nem említettem, hogy nemcsak odakint tombolnak a barbárok - bocs, szakemberek -, de már bent is, mert az iroda tulajdonosa és annak üzlettársa 2 szobát felújítanak. Festés, mázolás, burkolási munkák, klíma beüzemelése.... Igen, éppen erre vágytam még.... Kint már a mi szintünkön tartanak a barbárok (így aztán se ki, se be, akkora törmelékdarabok hullanak alá és minden egyes ajtónyitásnál csak úgy dől befelé a por, de legalább most már az irodán belül is legalább akkora a mizéria, mint kint. Annyi különbséggel, hogy a "mi" melósaink legalább normálisak (értsd ezalatt: napszaknak megfelelően köszönnek, a kérem és köszönöm szavakat is rendeltetésszerűen tudják használni, nem rendeznek böfögőversenyt a bejárati ajtónk előtt, meg ilyenek....), de ettől még ők is nagyipari mennyiségben gyártják a port, a koszt és a furcsa szagokat. Ezt mondjuk szintén le tudnám pottyantani magas ívből, ha nem találtam volna ma reggel az asztalomon (és minden más bútoron, bár nyilván az asztalom fáj a legjobban) kb. 1,5 centinyi finom port. Mindemellett a festéstől párás, fejfájdító szag terjeng az egész irodában, de az ablakokat/ajtókat nem nyithatjuk ki, csak ha nagyon muszáj, mert kintről tódul be a felújítás minden mocska és valamely okból az utcafront felé történő nyitogatást is letiltották, amíg rendesen meg nem szárad a festék a falakon, nehogy beleragadjon bármi kosz.... Így aztán ülhetünk a fojtó, párás bűzben, szívva a méteres port.... Az, hogy mi (ÉN!!!!!!!!!) közben a fal mindenek feletti óvása közepette megfulladunk, az senkit nem érdekel. Az egész tényleg nagyon jól átgondolt és megtervezett dolog, szeretnék innen is gratulálni annak, aki ezt így, ebben a formában megálmodta. (Mondjuk bármelyikük is legyen az, ő az iroda környékén nem mutatkozott egész nap. Más fütykösével pediglen kellemes a csalánt verdesni, mint tudjuk.) Ennek örömére szerintem én is fogom magamat és hamarosan lelépek innen, mert jószerivel nem kapok már levegőt és megmondom őszintén, hogy annyira tele van a micsodám, hogy már a bokámat verdesi......

2014. május 15., csütörtök

Fagyosszentek Yvette-tel súlyosbítva

Ma érkezett el az a pillanat, amikor az irodai cirkót nyári üzemmódból ismét átkattintottuk télire és bizony fűtünk, mert úgy kihűlt az iroda, hogy hiába vagyunk rendesen felöltözve, vacogunk. A teafogyasztásunk a legzordabb téli napokat idézi.. Ráadásul megállíthatatlanul szakad az eső is és egész nap szürkület van, csak hogy tökéletes legyen az összhatás. Persze ilyenkor is van okunk az örömre: hordhatunk színes gumicsizmákat sízoknival, hogy le ne fagyjon a lábunk, kiélvezhetjük minden kortyát egy kellemesen meleg tejeskávénak vagy teának, vagy csak tekerhetünk még egy fokozatot felfelé a radiátoron..... :) Persze azért mindig gondoskodom magamnak valami programról, nehogy unatkozzak vagy netán túl jól érezzem magamat... Most például a nyakamat aludtam el - hiperszuper, nyakkímélő gyógypárna használatával, természetesen... :D

2014. május 13., kedd

Ez megint egy olyan nap...

... amikor dolgozni kéne, de minden máshoz inkább lenne kedvem. El-és átüteltni otthon a fűszernövényeket/virágokat, kicsit pakolászni, sétálni egy nagyot Jolival, mielőtt teljesen elromlik az idő, megnézni valami jó filmet.... Még vasalni is szívesebben vasalnék. :O A Falkavezér szerdáig Horvátországban élvezkedik, így aztán - kénytelen-kelletlen - bőven lenne időm otthon a "reformokhoz" (vagy csak egy szimpla takarításhoz), de tegnap pl. az agyhalottak tartottak nálunk soha véget nem érő közgyűlést (megint...), minek következtében mire hazaértem, én magam sem voltam túl sok mindenre használható...Ezen persze már meg sem lepődöm. Persze amikor meg itthon van, és azon ritka pillanatok egyikét éljük, hogy egyikünk sem dolgozik, akkor próbáljuk kihasználni az időt, így aztán a lakás szalad.... Persze, tudom, maradhatnánk otthon is szutykolni, de amikor így is olyan keveset vagyunk együtt, akkor nem az életem álma, hogy még a hétvégét is nagytakarítással töltsük. Öreg hiba.... Ezért nem élünk olyan kis ékszerdobozban, mint CsB-ék. Na náluk aztán tényleg olyan tisztaság és rend van, hogy rendesen zavarba jöttem tőle.... Simán bemutatható lenne a kéglijük valami menő magazinban is.... Persze ez azért nem CsB érdeme, de már az is nagy szó, ha valahol tartósan jelen van, hogy nem lesz a puszta jelenlététől kupleráj....;) :P Sőt, egészen új oldaláról mutatkozik be az utóbbi hónapokban. Ahogy Anyu mondaná, egészen "emberszabású" . ;) Hiába no, felnőnek a gyerekek. :) Lassan már nekem is illene....

2014. május 8., csütörtök

Mélyvíz

Azt már tegnap este tudtam, hogy ma nem lesz egyszerű napunk (nem panaszként, de a tegnapi sem volt piskóta....), de hogy ennyire....?! Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy sok a munka és hajtani kell. Sőt, azt még élvezném is talán . De amikor határtalanul hömpölyög a hülyeség....Na az durva. Még nem volt 9, amikor már borsószemnyi volt a gyomrom, a 2 percenként rám telefonálgató/sms-t küldözgető, idegbaját rám ragasztó kolléga, az állami bürokrata gépezet fogaskerekei közé szorult önmagam és úgy egyáltalában minden miatt... Persze mostanra kiderült imádott környezetem számára is, hogy a dolgok megoldódnak, nem kell hisztériázni, a világ békésen forog a megszokott rendjében, az élet békésen zajlik, a fű nő, a Duna folyik (és még mindig arra, amerre eddig... :P), a fiúk pedig.... Nos ők nem a bányában, hanem továbbra is a lépcsőházunkban dolgoznak. Ma már betonkeverő és egy kb. 150 éve meg nem olajozott csiga is bevetésre került.... Olyan a hangja, mintha 15 centis körmökkel kaparászna valaki egy iskolatáblát és mellette még időnként sikítana is egy amolyan éles-magasat, amitől az üveg is kettépattan. Mit ne mondjak, fini. Azon vagyok, hogy kisétálok és beolajozom nekik én az eszközt, ha már ők túl elfoglaltak ehhez. Csak azt nem hiszem el, hogy közülük ez senkit sem zavar... Érthetetlen. De hogy ne csak nekem legyen jó: A NégyszeműFőnök is belekóstolt ma a tutiba, mert vidékre kellett mennie tárgyalni és egy bennszülöttől kért útbaigazítást, aki annyira jól eligazította, hogy 15 perccel később egy traktornak kellett kihúznia a sárból, amibe egy földúton belesüllyedt tengelyig... Kíváncsian várom, mit tartogat még nekünk a mai nap... :P :D  

2014. május 6., kedd

Karácsonyi hangulat

Neeem, nem ment el az eszem teljesen, csupán arról van szó, hogy másfél napja folyamatosan hegesztenek a lépcsőházban a fölöttünk lévő szintén, ettől folyamatosan hullik alá az "aranyeső" (munkavédelem persze nuku, különösebb izgalom nélkül felgyújtanának a srácok, ha nem kiabálnék fel nekik, hogy legalább addig fejezzék be, amíg kimegyek/bejövök az ajtón....) és mindehhez olyan illat és füst társul, mintha 70 kg csillagszórót égettünk volna el nagy hirtelenjében.

2014. május 5., hétfő

Érzéki csalódások

Reggel, az ablakon keresztül napsugarakat és vígan dalolászó, ide-oda röpdöső madarakat megpillantva felbátorítva éreztem magamat arra, hogy szoknyát húzzak. (Igaz, hogy pamutharisnyával és viszonylag vastag farmerszoknyát, de mégis csak szoknyát.) Békésen elkortyolgattam a kellemesen melengető kávémat, közben örömködtem egy sort, hogy milyen klassz is, hogy már itt a május, a jó idő és most már egy-egy zordabb front is csak 15 fok köré tudja hűteni a levegőt, ami örvendetes, majd kilibbentem az utcára az Ebbel... A második percben még csak sejtettem, az ötödikben viszont már biztosan tudtam, hogy mégis csak nadrágban megyek dolgozni. A biztonság kedvéért a pamutharisnyát azért magamon hagytam. :P

A helyzet...

... az, hogy egy 2+2 napos hétvége után az ember lányának még annyi kedve sincsen dolgozni, mint egy átlagos péntek délutánon..... Ha teljesen őszinte akarok lenni, nemhogy dolgozni nincs kedvem, de még a munkára gondolni se.... Itt kezdődnek a bajok. Tekintettel arra, hogy feladat az van dögivel és sajnos nem végzi el helyettem senki. Ráadásul a felújítást végző dolgos-szorgos kis hangyák már itt matatnak az ajtónk előtt az állványon, és a a vérfagyasztó sejtésem van, hogy pár napon belül itt kezdik el lelkesen törni a követ, és akkor tuti megbolondulok.....   Már így is akkora a zaj, hogy a vonalas telefonunk gyakorlatice használhatatlanná vált, mert azt sem halljuk, a hívott fél felvette-e a készüléket egyáltalán.... A mobilokkal némileg könnyebb a helyzet, azokkal elegendő elbujdokolni az iroda legtávolabb eső zugába és ott kibontakozni. Bár túl vagyok már a péemesen és minden más agyrémen, és úgy érzem, a hétvégi pihenés is megtette áldásos hatását, de bevallom, ezek a zajok mégis teljesen kikészítenek.... Otthon valaki a háború előtti porszívóját bőgette reggeltől estig, itt bent egész nap törnek-zúznak és különféle rendkívül kellemetlen és hangos gépeket brünnyögtetnek szünet nélkül, a bennem lakó iciripiciri emberke pedig - akinek a létezéséről sem tudtam ezidáig, de kiderült, hogy szereti a háborítatlan csendet -, magzatpózban fekszik, sírdogál és kegyelemért könyörög......

2014. május 2., péntek

Ismerjük a mondást...

Ki korán kel, egész nap álmos. És én ma nagyon korán keltem.... Köszönhetően annak, hogy a Falkavezér ma vitorlát bont és kora reggel muszáj volt elindulniuk a magyar tenger felé. Ettől függetlenül persze én még alhattam volna az igazak álmát, de - érthetetlen, ám tőlem nem szokatlan módon - én ébredtem fel 20 percenként fél éjszaka, noha neki nem volt szabad elaludnia. Így esett meg, hogy mire valóban fel kellett kelnünk, már úgy pattantam ki az ágyból, hogy szinte örültem a lehetőségnek. Ez nálam, aki a reggeli kávé mennyiségét literben, az ébredezés idejét pedig órá(k)ban méri, nagy szó. Azt azért nem állítom, hogy egész nap ilyen virgonc leszek, de még meglephetem magamat.... ;) Ha fél 6-kor képes vagyok magamtól (!), sírás és nyafogás nélkül ébredni, akkor nincs előttem akadály. :)