A lógós...

.... igen, kivételesen ez vagyok én. A fejem kb. centire az asztallaptól, a vérnyomásom valahol a bányászbéka valaga alatt és ezen már nem segíthet egy újabb bögre vödör kávé sem. Igazság szerint egy cégmódosítást kellene előkészítenem, de nem megy... :( Inkább nézegettem szállásokat és lehetséges meglepetéseket/programokat ApciTapci 70. születésnapjára... Hiába kezdtük el már tavasszal az ötletelést és a készülődést az én DrágAnyukámmal, mégis csak ott tartunk, hogy egy szűk hónap múlva már itt az esemény, és még sehol sem állunk.... Se szállás, se fotóalbum (megismerkedésüktől napjainkig, vicces szövegekkel, rajzokkal, beragasztásokkal...), és még kialakult program sincs, csak tervek, ötletek szíves kavalkádja. rendet kell csapni a dolgok között napokon belül, különben fejvesztett és pánikolós kapkodás lesz a vége, ahogy magunkat ismerem. Azt pedig az "Öreg" nem érdemelné meg. Mégis csak ő MindenApukákLegjobbika. :) Nem mellesleg büszkén szeretném bejelenteni, hogy bár időnként ő is képes zokni-szandál kombóban utcára menni (de már azt is tudja, hogy ez ciki, mert olvasta valahol - nem mellesleg mondtuk is neki :P), és valószínűleg soha nem lesz saját okostelefonja, de simán letagadhatna egy tizest, és még mindig látszik rajta, hogy egykoron ő volt az élet császára. ;) (Különben most is ő az, csak most már hagyja az utánpótlást is kibontakozni.) :)

Ajándék

Az ÁpoltakÁpoltja azzal lepett meg bennünket a születésnapján, hogy nem jött be dolgozni. :) Jól tette. Én azt sem bánnám, ha karácsonyig otthonról dolgozna és csak e-mailben hallatna magáról néha napján. ;) Azért Isten éltesse sokáig - egészségesebb pszichével. :P ;) De addig is, amíg ez bekövetkezik, nem fogom bánni, ha néha egy-egy kiadós hascsikarással vagy egyéb apró, ám annál kellemetlenebb nyavalyával megáldja az Úr. ;) :)

"Arcpirítóan pofátlan"-díjunk mai nyertese...

...az én drága kollégám, úgyis, mint Kisgyerek, aki - miután megkértem, hogy kicsit álljon fel a gépétől, mert a nagyobbik gépünk ismét megmihálylott,  és adásvételi miatt nyomtatnom kellett volna nem is keveset - nagy kegyesen felállt, de az erkélyre vonulván még odavetette nekem, hogy mindig ő szívja meg, ha az elektronika sztrájkolni kezd és különben is, mikor jön már a szerelő, de ha jön, tuti szétrúgja neki itt és ott, mert ő nem tud haladni és komolyan akadályoztatva van az ő munkájában....... Mindezek után ő elkezdett kint dohányozni és játszani a mobilján (ezt csinálja egyébként is kb. húszpercenként....), én levágódtam a gépéhez, hogy gyorsan kifacsarom a kis nyomtatóból, amire szükségem van, aztán robogok is vissza a saját gépemhez, mert azt sem tudom, merre van előre, erre mi az első ablak, ami felugrik....Fekete özvegy bazzeg, azt pedig szorosan követve a fészbúk. Ahhhhaaaa..... És mi akadályozzuk őt a nagy munkában. Világos, mint a vakablak.

Szabi után...

...ideg összeroppanás előtt. Rá kellett jönnöm, hogy másfél hét szabadság semmire sem elég. :( Épp mire kezdtem volna kikapcsolni és kiengedni, máris vissza kell rázkódni a hétköznapokba. De nem is akárhogyan.... Az eső szakad, hideg van és sötét, a Diliházban az Ápoltak pedig a szokottnál is problematikusabbak és nehezen elviselhetőek. Ok, ebbe nyilván belejátszik az is, hogy amióta kinyitottam reggel a szememet, azóta utálom a mai napot és mindenkit, aki a Diliházban szembe jön velem... :D De mit tehetnék?! A hétfő már csak hétfő. Pláne a szabadság utáni első... Kisgyerek (jó 20 perces késéssel érkezve) megkérdezte, milyen volt a szabi. Mondom neki, hogy rövid, de jó. Erre ő azt találta mondani, hogy ugyan már, másfél hét az nem rövid, nem tudja, mi bajom van....Mindezt persze még véletlenül sem "viccelek" hangsúllyal, hanem a hall komoly, "amíg te szórakoztál, nekem egyedül kellett küzdenem az elemekkel és állatian nehéz, rossz sorom volt" hangszínnel és mimikával.... Ettől persze csak jobban utáltam a mai napot és őt is... :P (Különben is kapja be, és minden ügyemet elintéztem a szabi előtt, nem úgy, mint ő, aki rendre úgy lép le, hogy itt hagy egy csomó félig lezárt ügyet azzal, hogy "hoppá, erre már nem maradt időm...) Ezután befutott az ÁpoltakÁpoltja, aki szintén előadott egy kisebb jelenetet, melyben taglalta, hogy miféle nehézségekkel kellett egyedül megbirkóznia, amíg nem voltam itt....Tényleg, én sem értem magamat, hogy több, mint egy év után hogy a csudába volt pofám elmenni 5 (azaz öt) munkanap szabadságra. Én kérek elnézést, tényleg. Azt hiszem, ideje elővennem egyesekkel szemben a csúnyábbik modoromat.

Ez a szabi...

... eddig fárasztóbb, mint egy átlagos hét az irodában. :P Holnap esküvő, a 2. felvonás, ruha már van, cipő dettó, állítólag az idő is szép lesz, este indulunk is le....Vissza majd csak 21-én jövünk (bár én lehet, hogy csak vasárnap este....) A bökkenő - avagy a para-hangya - itt indul....Ugyanis a ruhák egy része már a bőröndben, egy része még szárad, egy része a vasalódeszkán, egy része elsuvasztva, hogy majd egyszer rájuk is sor kerül, és ettől olyan kupi van, amitől úgy érzem, hogy soha nem leszek készen/valamit, ami életbevágóan fontos lenne, itthon fogok felejteni/nem fogok tudni elszámolni a Falkavezérnek azzal, mi a fenét csinálok immáron 2. napja.....Főzés ( amit szintén kellene, egyelőre parkolópályán), mosogatás dettó és úristen, már két óra van..... :O Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás. :) 

Szabadság, szabadság....!

Végre-valahára le tudtam csippenteni a hétből magamnak egy napot, ami csak az enyém. :) Igaz, hogy pakolással és készülődéssel telik, de ez a nap akkoris más, mint a többi. :) Kezdjük azzal, hogy körömlakkozással kezdtem. ;) :D Holnap a legbelsőbb körből való  barátaink, akiket nagggyon szeretünk házasodnak, és a Falkavezér lesz a tanú. :) A ruha nagy nehezen ugyan, de megvan, már "csak" össze kell pakolni, a szükséges holmikat kivasalni (70 fokos lakásban, rákenrollllll) és indulhatunk is a Balcsira. Egyelőre a nyaralóba, aztán majd holnap a tetthelyre. :) Remélem, a beígért viharok elkerülnek majd bennünket. Bár azt nem fogom bánni, ha nem lesz ilyen rekkenő hőség.... Apropó hőség: irány a vasalódeszka..... 

Fiatalság, bolondság... :)

Ügyfél: A kolleganőm nyugodtan tegezhetne, sokkal fiatalabb vagy nála. Ő idén töltötte be a harmincat.
Én: Értelek. :) Szted én hány éves vagyok?
Ügyfél: 25-26-nál biztosan nem több.
Én: Lélekben 17 vagyok - gondoltam, de ezt nem mondtam ki hangosan, csak indokolatlanul széles vigyorral a fejemen fürdőztem az érzésben.... :) (A héten másodjára.)