Vicces dolog...

... amikor  görcsoldó a nyelvedet már teljes mértékben elérzéstelenítette és lezsibbasztotta, ám a fájdalom, ami miatt bevetted, mit sem enyhült... Sőt...

Megnyugtatásul

Mielőtt teljesen átfordulna a blog síró-picsogó nyavaly'bloggá, leszögezem, hogy történnek velem klassz dolgok is, amikkel kapcsolatosan rengeteg mesélni- és megörökíteni valóm van még, fotókkal (bár ezek egy része el is szállt sajnos....) és miegymással, csak győzzétek kivárni :P  jussak végre hozzá. Persze mire igazán belemelegednék az írásba, mindig megzavarnak valamivel (leggyakrabban telefonnal/feladattal/jövés-menéssel, váratlanul betoppanó ügyfelek népvándorlási hullámaival...), vagy én nehezítem az életemet a tegnapihoz hasonló plusz körökkel.... Na de majd most! ;) Falkavezér ugyanis előreláthatóan vasárnapig "turnézik", így aztán lesz néhány napom magamba - egyúttal a blogomba - mélyedni. :)

Kis éji mókázgatás

Tegnap afelett érzett határtalan örömömben, hogy hosszú idő óta végre sikerült időben elindulnom az irodából és csodálatos napsütésben csoroghattam haza a világ egyik legszebb villamosvonalán, nem vettem észre, hogy egy kis fekete felleg azért szívósan követ.... No ennek meg is lett a böjtje. 

 

 Történt ugyanis, hogy az "ájpedem" jelezte, hogy jó lenne, ha frissíteném, és én balga - miután eddig soha semmilyen frissítéssel nem volt gond - különösebb teketória vagy veszélyérzet nélkül rá is koppintottam a frissítésre. Hiba volt. Minden különösebb cécó nélkül a készülék elsötétedett, és annyi. Kis értetlenség, majd nagyobb pánikolás után, munkából hazatérő Falkavezérem kisütötte, hogy megmakkant a készülék, és a frissítés letöltése ill. a további bárminemű működés előtt visszaállítaná magát a gyári beállításokra. No ez az, amit soha nem akarsz hallani, pláne, ha amúgy is kicsit feszkósabb vagy a sok éves átlagnál.... Természetesen ebben az állapotában már bármiféle adatmentésre esély sincs. Amit nem helyeztél el korábban a "felhőben" - de nem ebben a kis gonosz feketében... -, annak annyi. Ekkor jutott eszembe, hogy van kb. 150 kép, amit nem hogy a felhőbe, de máshová sem mentettem el. Itt ütött meg a hisztivel keveredő guta. (Igen, tudom. Gáz... A hiszti is, meg hogy nem készítettem biztonsági mentést....) Ezután már "csak" néhány órányi frissítgetés, renoválás és letöltögetés volt hátra, mire éjjel egykor, megnyugodva, hogy mégis csak több veszett Mohácsnál, végre el tudtam aludni.  Mindezek után mi is fogadhatott volna ma reggel az irodába lépve, mint az, hogy újra törik a betont, ezúttal a fölöttünk lévő emeleten..... Máskor 8-ra jönnek a fiúk, 9-ig reggeliznek, 11-kor már ebédelnek, a kettő között pedig bemelegítés vagy tudom is én, mi céljából támasztják a lapátot, meg a földszintről óbégatnak az ötödiken nyújtó-lazító kollégáiknak, majd 2-ig pihi és 4-kor szigorúan levonulnak. Most bezzeg....Meg nem áll ez a betontörő istennyila.... :( De azért ennek is képes vagyok a jó oldalát látni: Legalább az óbégatásuk és a végtelenül hamis fütyörészésük nem hallatszik. :) 

Amit nem akarsz hallani...

.... a főnöködtől: "Ma nem foglak nyaggatni, időben indulj haza." Ezt a mondatot még annál is jobban utálom, mint amikor előre jelzik, hogy sokáig bent leszünk.... Az ugyanis legalább tiszta ügy. Mindenki tudja, már jó előre, hogy "ezt megcsíptük, Oszi". Ellenben az ígérgetés azt a hiú reményt gerjeszti az emberben, hogy ma normál hosszúságú, nyugodalmas munkanapja lesz... Aztán, mikor már fél lábbal a küszöbön állnék, az Apokalipszis lovasai átvágtatnak az irodán...... Remélem, ma nem így lesz, de ha mégis, akkor két dolgot biztosan ígérhetek a NégyszeműFőnöknek: 1. a négy szeméből kettőt biztosan ki/leütök 2. kimosom a száját szappannal. Természetesen ezt megmondtam neki is, még mielőtt bárki azt hinné, papírkutya vagyok.

A helyzet az...

... hogy mindenhez van kedvem, csak dolgozni nincs. Kidolgoztam a belemet is az utóbbi hetekben, hónapokban és elfáradtam. Nem tavaszi fáradtság ez, alapvetően jól érzem magamat, csak unom a verklit, a folyamatos kapkodást, hogy minden napomat felborítják, hogy állandóan túlórázni kell... Néhány nyugodt napot szeretnék, amikor csak a fű növését figyelgetem és akkor mozdulok meg ill. azt csinálom, amihez kedvem van. No, most hogy kipuffogtam magam, húzok is vissza lapátolni.....

Az Álmoskönyv szerint...

... látni a főnököd, ahogy jó hosszú "féknyomot" húzva a parketten bevágódik a saját asztala alá, ahonnan aztán nagy sokára kászálódik elő, az orrán kissé ferdén fityegő szemüvegben, mindezt azért, mert a "szerinte-naggggyon-vagány-szerintem-elképesztően-drága-de-legalább-ronda-veszkójának" kitört a sarka, vidám perceket okoz. :) Az Álmoskönyv igazat szólt. Még mindig röhögök. :)

A legkisebb fiú...

... világgá megy a jövő héten és csak a hónap végén/következő hónap elején tér vissza, és - tekintettel arra, hogy nem látom rajta a nagy ügybuzgalmat (és akkor még finom voltam) - kicsit aggódom, mit fog maga után hagyni. Tény, ami tény: a békés eszem és/vagy kávézom-cigizem-klotyózom Bermuda-háromszögébe szorult ember nem éppen a leghatékonyabb munkaerő, pláne, ha e tevékenységeit néha még különböző játékokkal és sportoldalak böngészésével is színesíti. Mindaddig nincs is ezzel bajom, amíg mindezt nem az én káromra csinálja.... Igyekszem nem a farkas hibájába esni, aki elküldte a búsba a nyuszit is és a porszívót is, de az elmúlt évek tapasztalásai azért adnak némi aggodalomra okot. El is kezdtem verni a tamtamot, nehogy elengedjék anélkül, hogy minden folyó ügyének szálait kellőképpen elvarrta, ellenkező esetben váratlan és igen heveny lefolyású, erősen fertőző betegség talál megtámadni 5-7 napon belül engem, ami miatt betegállományba kényszerülök... (És igen, valóban van egy diszkrét bája annak is, hogy fényes munkaidőben sikerült ezt a bejegyzést elkövetnem... :D)