Földöntúli örömmel...

... megenni a város - talán - legeslegjobb kakaós csigájából kettőt (indokolatlanul picik!!!!) az irodában, még mielőtt fogorvoshoz indulnál, majd rájönni, hogy valaki kidobta a kincstári fogkrémet, és arra már nincs időd, hogy útközben vegyél egyet, valahol fogat moss és oda is érj a fogorvoshoz, megfizethetetlen élmény. :P

Még hogy nem vicces a mi szakmánk!

Egy tárgyalási jegyzőkönyvet olvasok éppen, és az alábbi mondaton akadt meg a szemem: "Egyébként előadom, hogy az alperes a tartást igazolhatóan nyújtotta az eltartottnak, és az élő eltemettetéséről is gondoskodott." Bájos. :)

Kicsit félek...

....  mert úgy tűnik, mára végeztem minden feladatommal és akár haza is mehetnék. Ilyenkor szokott aztán 3 óra körül, amikor kötni kezdeném azt a bizonyos nyúlcipőt, besűrűsödni az irodai élet.... Jó lenne, ha ma nem így történne, de a gyanúsan nagy csend és béke miatt a legrosszabbra is fel vagyok készülve.... (Ha nem tudnám, hogy minden Fiú indexezik, online sportfogad, fészbúkozik vagy csak simán játszik dolgozik és/vagy nincs bent, azt hinném, hogy épp zsírkrétával firkálják össze az irodáik falát vagy éppen az aranyhalakat húzzák le a vécén.... :P

Régóta...

... nem jártam errefelé, de mentségemre szóljon, hogy elsodort az élet. Megint. Először azért, mert a szabi előtti pár hét fejetlen rohanásba torkollott, aztán meg azért, mert a szabi ideje alatt internet és wifi-szegény életet éltünk. Nem mellesleg nem is bántam. Az a halálom, amikor ülünk egy kupacban a barátainkkal, és ahelyett, hogy beszélgetnénk vagy bármi értelmeset tennénk, mindenki mereven a telefonját bámulja, mert éppen becsekkol/képet tölt fel/lájkol és kommentel.... 

Nem mellesleg még a jól megérdemelt szabadság előtt sikeresen megoldottam egy eddig kezelhetetlennek tűnő problémát is, éspedig azt, hogy a Fiúk az irodában lopják a tollaimat, meg minden mást az asztalomról ... Akárhogy ügyeskedtem/rejtegettem őket/vettem mindig újabbakat és újabbakat, hogy mindenkinek legyen, az enyémek rendre eltűntek az asztalomról. Idáig. Legnagyobb örömömre a szabi utáni visszatérésem napján is éppen annyi toll figyelt az asztalomon, amennyit itt hagytam. A megoldás olyan egyszerű, hogy szinte szégyellem, hogy nem jutott eszembe már sokkal-sokkal előbb: élénk rózsaszín tollakat vettem. Úgy tűnik, ez hatott. :) Bárcsak minden ilyen egyszerűen kezelhető lenne! :)