Leánybúcsú a javából :)

Ez lesz ma. :) Előtte még beugranak egy kicsit Anyuék is, aztán én megyek JjL-hez és Marcihoz jókedvet fakasztani (remélem, sikerül), utána haza készülődni, Jolikázni és jöhet a menet. Sajnos lesznek klasszikus leánybúcsús elemek is (chip fiú, broki torta.....ezeket 3 x-ig sikerült megúszni, erre tessék....), de ezeket majd tisztes távolból figyelem, a kritikus tömeg mögül, a többi része meg - nyilván - zseniális lesz. :) Napok óta benne van a bugi a lábamban, úgyhogy senki nem ment meg attól, hogy reggelig dajdajozzak. :))))) Végreeeeee. Rám fér már a kikapcsolódás. Mert mint tudjuk: a mókuskerékben való pörgés is pörgés, de azért nem ugyanaz..... :P 

Édes semmittevés

Azon kaptam magamat a munkanap kellős közepén, hogy nem dolgozom, méghozzá jó ideje. Csak bambulok, néha-néha megnyitok egy-egy doksit, de be is zárom rögvest, kutyulok egy kávét (de aztán azt is csak félig iszom meg, mert elfelejtem, hogy kikutyultam :D ), tengek-lengek, netezgetek.... Nem mondom, hogy rosszul esik, de attól félek, meg lesz ennek még a böjtje. Vagy kitört volna a nyár végre és az ügyfelek is bepunnyadtak volna annyira, mint mi?! :) Egy biztos: egyikünkben sem buzog a munkakedv. Hogy Négyszem szavaival éljek: "Súlyos alkotói válságba kerültem." Mi pedig csatlakoztunk. Elvégre ő a Főnök, mi meg jó alkalmazottakhoz méltón követjük őt. :P Persze az Ápolt még ma is képes magát produkálni... Igaz, ő sem a munka terén alakít. :P Ellenben megint úgy közlekedik az irodában, mint egy sebzett vadkan... Tépi-szaggatja az ajtókat, üti-vágja a villanykapcsolókat (egy megint szét is esett...), csattogtatja a fogait.... Azt hiszem, lassan tényleg beérik nála egy nyugtató lövedék... :D A tervem az, hogy mint az esőerdőben élő indiánok, egy köpőcsőből fogom kilőni rá a nyugtatólövedéket, hogy ne hallja meg. Ha szerencsém van, a nyakán találom el, és akkor már csak várnunk kell a hatást. Puszta gonoszságból a nyugtató mellé talán egy kis hashajtót is keverek neki a koktélba, aztán indulhat a tánc. :D

Balaton....

Balaton, Te csodás. :) A fiúk tisztogatják a "Jét" a kékszalagra, én meg üldögélek mellettük a mólón, fröccsözgetek, zenét hallgatok és nagggggyon élvezem. :) Príma időnk van, a hajók szépek, a víz szép, az illata jó, mint mindig... :)))) Különben meg nem tudom, mi van velem, de napok óta szétvet a jókedv, úgyhogy ihaj-csuhaj, trallala. :))))))

8 év...

... kipipálva, a 9. évet ezennel ünnepélyesen megnyitom. :) Annyira el vagyok veszve a hétköznapokban, hogy szégyen-szemre a "legnagyobb közösségi oldal" figyelmeztetett, hogy évfordulónk van aznap.... Engem. :O Aki nem tudom hány évig még a hónapfordulókat is számon tartotta és szolidan megünnepelte (és ünnepeltette... :P). Mindegy, a lényeg nem is a körítés, hanem a tény. :) Azt persze nem állítom, hogy minden egyes napunk egy hatalmas nagy, rózsaszín felhőn üldögélve indult, miközben a nap szivárványszín sugarakat vetett ránk és egy kis őzgida legelészett a lábainknál, de azt hiszem, aki azt állítja 8 (de akár 1-2 év után), hogy mindennap egy vattacukor volt, az - hát hogy is mondjam finoman?! - némiképp füllent... Voltak mélypontok (szerencsére nem sokszor, de néha igen-igen mélynek éreztük őket), de - hála istennek - sokkal több volt az olyan pillanat, amire szívesen emlékszem majd vissza, ha a hintaszékemben ringatózom majd a kötésemmel az ölemben. ;) Nem kis dolog az, amikor az ember már - kis túlzással - úgy ismer valakit, mint a tenyerét, és olyan természetes az ő jelenléte az életében, mint a szüleinek vagy éppen a végtagjainak a testén. :) Jó dolog ez, na. :)

Végre egy reggel...

... amikor magamtól ébredek, a nap lágyan cirógató sugaraira és a feketerigónk énekére, kisimulva, már-már azzal a jóleső érzéssel, hogy kialudtam magamat (persze ez az érzés valójában csalóka, mert soha sem tudok annyit aludni, hogy elég legyen... :D). Persze mindebből a kellemes érzés-halmazból igen gyorsan kellett kikecmeregnem a szürke és rideg valóságba, amikor végre kitisztult az agyam (jelesül átfutott az agyamon, hogy gyanús ez, hogy én magamtól ébredek....), és rájöttem, hogy kedd van, 7.53 és egyikünk sincsen szabin.... Ezt a megrázó felismerést a mellettem "kisbaba-módjára" (értsd: önfeledten, mélyen) szendergő Falkavezérrel szerettem volna némileg tompítva közölni, így aztán finoman cirógatva kezdtem ébresztgetni. Pár másodperc múlva, valahonnan a paplan-párna hegyek mélyéről jött is a hang, hogy hány óra van.. Megmondtam. Úgy pattant fel, mint a nikkelbolha, mert mint kiderült, 8-ra már egy megbeszélésen kellett volna lennie. Különben nem is késett sokat, köszönhetően annak, hogy ő sokkal könnyebben és gyorsabban ébred és készül el, mint én.... :D Az ajtóból persze még visszafordult és megkérdezte, hogy miért nem ébresztettem előbb. Jó vicc, Móric... :P :D Persze vagy 15 percet késtem a melóból, de úgy döntöttem, úgy teszek, mintha valami hivatalos ügyet intéztem volna még a bejövetelem előtt, így aztán senki nem firtatja majd, hogy hogyan is van ez a 15 perces "spét", amivel érkezem.... A megállótól idáig ki is találtam a teljes sztorit, ám az irodába lépve rájöttem, hogy a riadó lefújható: egy kolléga volt bent, de ő is zuhanyzott, mert bringával jött dolgozni, a többieket meg nyilván otthon próbálta valaki finoman cirógatva ébresztgetni, hogy kevésbé megrázó legyen a felismerés, hogy kedd van és nincsenek szabin..... ;)

Végre (megint) egy fiú! :)

A "száraz" tények: 51 cm, 3.450 gramm és Botond. A kevésbé száraz tények: csodaszép, dús világosbarna hajacskája, nagy kerek pofija, csuda édes kis szája és cuki fülecskéje van, és mi már nagyon vártuk. :) Úgy is mondhatnám, anyai ágon ő a trónkövetelő, mert CsB után ő az első fiúcska a fedélzeten a sooook-sok lány mellett. (CsB tiszta szerencséje, hogy 30 évig egyedül "uralkodhatott", és csak most kell osztoznia a kisherceg-bánásmódon egy másik kukacossal... :D :P ) Sajnos az ő születése felett már nem örvendezhetnek a Nagyapáék, de ha a felhők közül lepillantanak ránk, tuti hogy repes az ő szívük is a gyönyörűséges dédunokájuktól. :) 

"Ez rosé, nem izé!"

... hangzott el tegnap - by Oli - az esedékes SarkiFűszeres-Szenánszunkon, amin ezúttal nagyobb baráti körrel vettünk részt. :) A téma ezúttal a rosé volt, tíz borocskát kóstoltunk meg, vakteszt jelleggel. Érdekes volt látni, hogy mennyire különbözik az ízlésünk, miközben a társaság jelentős része nagy rosé rajongó. (Én csak szégyenkezve merem bevallani, hogy a borok közül legkevésbé a rosét kedvelem, de azért azt nem állítanám határozottan, hogy fizikai kínokat okozott volna nekem a kóstolgatás... :P) A mi Fűszeresünk ismét kitett magáért, finomakat főzött, jó hangulatot teremtett és..... A Falkavezérrel kooperálva igazi "meglepi bulit" szerveztek nekem, váratlanul felbukkanó, kulináris-izgalmas ajándékokkal (egy részük egyenesen Strasbourgból érkezett a  Marchéról!) kedves szavakkal, sütivel, kihunyni nem akaró tűzijátékkal, barátokkal, énekléssel... :) Itt jegyezném meg, hogy ha valaha is kételkednék abban, hogy szeret a Falkavezér, az ilyen pillanatok mindig bebizonyítják, hogy "miazhogy". :) Azt hiszem, egy darabig biztosan nem fogom elfelejteni ezt az estét, mert - ha a meglehetősen hűvös szelet nem számítjuk - tökéletes volt. :)