... amikor magamtól ébredek, a nap lágyan cirógató sugaraira és a feketerigónk énekére, kisimulva, már-már azzal a jóleső érzéssel, hogy kialudtam magamat (persze ez az érzés valójában csalóka, mert soha sem tudok annyit aludni, hogy elég legyen... :D). Persze mindebből a kellemes érzés-halmazból igen gyorsan kellett kikecmeregnem a szürke és rideg valóságba, amikor végre kitisztult az agyam (jelesül átfutott az agyamon, hogy gyanús ez, hogy én magamtól ébredek....), és rájöttem, hogy kedd van, 7.53 és egyikünk sincsen szabin.... Ezt a megrázó felismerést a mellettem "kisbaba-módjára" (értsd: önfeledten, mélyen) szendergő Falkavezérrel szerettem volna némileg tompítva közölni, így aztán finoman cirógatva kezdtem ébresztgetni. Pár másodperc múlva, valahonnan a paplan-párna hegyek mélyéről jött is a hang, hogy hány óra van.. Megmondtam. Úgy pattant fel, mint a nikkelbolha, mert mint kiderült, 8-ra már egy megbeszélésen kellett volna lennie. Különben nem is késett sokat, köszönhetően annak, hogy ő sokkal könnyebben és gyorsabban ébred és készül el, mint én.... :D Az ajtóból persze még visszafordult és megkérdezte, hogy miért nem ébresztettem előbb. Jó vicc, Móric... :P :D Persze vagy 15 percet késtem a melóból, de úgy döntöttem, úgy teszek, mintha valami hivatalos ügyet intéztem volna még a bejövetelem előtt, így aztán senki nem firtatja majd, hogy hogyan is van ez a 15 perces "spét", amivel érkezem.... A megállótól idáig ki is találtam a teljes sztorit, ám az irodába lépve rájöttem, hogy a riadó lefújható: egy kolléga volt bent, de ő is zuhanyzott, mert bringával jött dolgozni, a többieket meg nyilván otthon próbálta valaki finoman cirógatva ébresztgetni, hogy kevésbé megrázó legyen a felismerés, hogy kedd van és nincsenek szabin..... ;)
:-D szeretem bejegyzés
VálaszTörlés