Azon kaptam magamat a munkanap kellős közepén, hogy nem dolgozom, méghozzá jó ideje. Csak bambulok, néha-néha megnyitok egy-egy doksit, de be is zárom rögvest, kutyulok egy kávét (de aztán azt is csak félig iszom meg, mert elfelejtem, hogy kikutyultam :D ), tengek-lengek, netezgetek.... Nem mondom, hogy rosszul esik, de attól félek, meg lesz ennek még a böjtje. Vagy kitört volna a nyár végre és az ügyfelek is bepunnyadtak volna annyira, mint mi?! :) Egy biztos: egyikünkben sem buzog a munkakedv. Hogy Négyszem szavaival éljek: "Súlyos alkotói válságba kerültem." Mi pedig csatlakoztunk. Elvégre ő a Főnök, mi meg jó alkalmazottakhoz méltón követjük őt. :P Persze az Ápolt még ma is képes magát produkálni... Igaz, ő sem a munka terén alakít. :P Ellenben megint úgy közlekedik az irodában, mint egy sebzett vadkan... Tépi-szaggatja az ajtókat, üti-vágja a villanykapcsolókat (egy megint szét is esett...), csattogtatja a fogait.... Azt hiszem, lassan tényleg beérik nála egy nyugtató lövedék... :D A tervem az, hogy mint az esőerdőben élő indiánok, egy köpőcsőből fogom kilőni rá a nyugtatólövedéket, hogy ne hallja meg. Ha szerencsém van, a nyakán találom el, és akkor már csak várnunk kell a hatást. Puszta gonoszságból a nyugtató mellé talán egy kis hashajtót is keverek neki a koktélba, aztán indulhat a tánc. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése