8 év...

... kipipálva, a 9. évet ezennel ünnepélyesen megnyitom. :) Annyira el vagyok veszve a hétköznapokban, hogy szégyen-szemre a "legnagyobb közösségi oldal" figyelmeztetett, hogy évfordulónk van aznap.... Engem. :O Aki nem tudom hány évig még a hónapfordulókat is számon tartotta és szolidan megünnepelte (és ünnepeltette... :P). Mindegy, a lényeg nem is a körítés, hanem a tény. :) Azt persze nem állítom, hogy minden egyes napunk egy hatalmas nagy, rózsaszín felhőn üldögélve indult, miközben a nap szivárványszín sugarakat vetett ránk és egy kis őzgida legelészett a lábainknál, de azt hiszem, aki azt állítja 8 (de akár 1-2 év után), hogy mindennap egy vattacukor volt, az - hát hogy is mondjam finoman?! - némiképp füllent... Voltak mélypontok (szerencsére nem sokszor, de néha igen-igen mélynek éreztük őket), de - hála istennek - sokkal több volt az olyan pillanat, amire szívesen emlékszem majd vissza, ha a hintaszékemben ringatózom majd a kötésemmel az ölemben. ;) Nem kis dolog az, amikor az ember már - kis túlzással - úgy ismer valakit, mint a tenyerét, és olyan természetes az ő jelenléte az életében, mint a szüleinek vagy éppen a végtagjainak a testén. :) Jó dolog ez, na. :)