Egy nátha képében érkezett, torokfájással és egy nagy adag nyűggel megfejelve - hogy a munkaundort ki ne felejtsem. :D Egész nap aludnék - ehelyett tüzet oltok az irodában és folyamatosan slozira járok a gyógyteák miatt. Persze abban a pillanatban, ahogy belépek a mosdó ajtaján, már kurjant valaki, hogy hol vagyok.... Egy ideg még ki-kiszóltam, hogy "mégis mit gondolsz?!", most már eszemben sincs: szépen csöndben kiélvezem a magány másfél perceit és nem szólok egy szót se. Aki magától nem jön rá, merre lehetek, az tegye le a diplomáját a pultra, oltsa le a szobájában a villanyt, mielőtt elmegy és húzzon haza, mert nem ezért taníttatták a szülei. Már csak másfél napot kell kibírni valahogy, aztán jöhet a hétvége. Fogakat összeszorítani, mondjunk el háromszor, hogy "Szeretem a munkám!", hátha elhisszük :P, mosoly az arcra és hajrá......! :)
Jobbulást! Bár bízom benne, hogy már túl vagy rajta.
VálaszTörlésMi is köhögéssel küzdünk itt, ami vicces, mert ITT ugye... A torokgyulladás letojja, h 30 fok van és leterítette az egész rezidenciát.