2013. szeptember 30., hétfő

Van abban valami csudálatos, amikor...

... a főnököd nyitja előtted a bejárati ajtót, mintegy 20 perccel azután, hogy megkezdődött a munkaidőd, és szinte elnézést kér, amiért késében van, ellenben azt, hogy Te még később érkeztél, mint ő, meg sem említi. +++ Persze az idill nem tartott sokáig, mert röviddel ezután Négyszem és Kisgyerek egymásnak estek és egy szóra sem érdemes baromságon vitáztak mintegy 20 percen át, majd az egyikük el, míg a másikuk az erkélyre rohant azzal, hogy nem beszélnek a másikkal, amíg helyre nem teszi magát...  (Hangsúlyoznám ismét: egyedül az én személyi számom indul kettessel az irodában... :O) De nézzük a jó oldalát: én ebből is kimaradtam. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése