... szabin vagyok. És ez egész nap úgy tűnik, így marad. :O A telefonom is egyszer csörgött, akkor is csak az Ápolt akart kérdezni egybanális hülyeséget.... Úgy jártam tehát, mint Bástya elvtárs: Már meg sem akarnak gyilkolni...Hát én már szart se érek... :P Ha már a gyilkosságnál tartunk. Tegnap pörögtünk ezerrel az irodában, hatvankét dolgot csináltam egyszerre, mint rendesen, amikor a NégyszemTörzsfőnök közölte velem, hogy lenne egy gyors kérése. Mire én szolidan bár, de elhajtottam, hogy ne szívja a vérem, különben is már szúr a mellkasom és szorít a szívem, úgyhogy simán lehetséges, hogy e helyütt ki is nyúlok, mint a béka, és a nap hátralévő részében lépkedhetnek át az ájult, talán már élettelen testem felett. Mire Négyszem megjegyezte, hogy a szívem nem is ott van, ahol szorít, de ha mégis csak infarktusom vagy egyéb irreverzibilis és bizonyára halállal végződő kórság kezdene elhatalmasodni rajtam, akkor annál inkább húzzak bele, hogy még meg tudjam csinálni, amire kért, aztán kinyúvadhatok. Jah, és persze szerdán reggel munkakezdés. Időközben bekövetkező halál nem kifogás. Nem sokkal ezután kihozott nekem néhány szelet répát, zellert és egyéb zöldséget (mostanában ilyeneket csomagol neki az asszonykája az egészséges életmód jegyében), hogy egyek én is pár falatot, mert kell nekem a vitamin... (Neki meg valaki, aki kiöblíti az uzsisdobot, mikor az kiürül...) Ilyen figyelmes és gondoskodó az én főnököm. :)
"Rajonganék " érte, ha ilyen főnököm volna!
VálaszTörlés