Nálunk kb. ez van, évről évre. Nem szép dolog, tudom, de mit csináljunk, ha a mi családunkban a nőket (főképp, ha anyák) ilyen fából faragták. Viszel nekik egy csokor vagy még inkább egy szép cserepes virágot és valami apróságot, adsz nekik néhány puszit, megöleled őket, cserébe pedig feltankolnak 3 napra minimum elegendő élelemmel, készpénzzel, szívvel-lélekkel, gondoskodással.... :) Ráadásul miután hosszú órák után végre lelépsz haza, 5 percen belül már érkezik egy sms vagy egy hívás, hogy jelentkezz be, ha hazaérsz, mert addig azért aggódnak picit.... :) A legcsodálatosabb emberek ŐK. :)
hiába Valaki mindig a napos oldalra kerül!?
VálaszTörlés