2015. június 5., péntek

My real life LegoMan

Az utolsó vizsgám előtt kicsit nehezített volt a pálya: a legrettegettebb vizsgám, ahol úgy szórták ki az embereket, mint a sicc, sikerült, így - bár nem ez volt a terv - sajnos elkezdtem ünnepelni és ünnepeltetni magamat... Lelkemben apró kis rőzselángok gyúltak, némi tűzijátékkal és a szférák zenéjével fűszerezve, így bár próbáltam "ritmusban maradni", nem sikerült. :D Tetézte a "bajt", hogy a sikeres vizsgát követően szombaton CsB, azaz a Kicsi megnősült. :) Erről részletesebben később, most legyen elég annyi, hogy a csütörtök-péntek már rohangálással, cipő, ruha és egyéb motyók hajkurászásával, polgári ceremónián tanúskodással és egyéb tervező-szervező-újratervező tevékenységekkel telt. Szombaton lagzi, vasárnap rehab (valamelyest leplezve az állapotot, mert DrágaSzüleink röntgen szemei mindent látnak :D ), hétfőtől tanulás újra. A terv az volt, hogy az esküvő után lemegyek Anyuékkal a Kisvárosba és ott fogok tanulni jó egy hetet, a Falkavezér elmegy dolgozni/pihenni az Egyesült Arab Emirátusokba és ha hazaér pünkösd hétfőn, lejön értünk (Jolikáért és értem), maradunk még egy (fél)napot, aztán jövünk fel. Terveinket és az érzést, hogy idén csak jó történhet velünk és most minden sikerülhet, az élet egy huszáros vágással áthúzta..... Vasárnap este kaptam a hívást szkájpon, hogy "ne legyél ideges, nincsen semmi baj, de....." Szégyenemre az első gondolatom az volt, hogy úristen, beszabadult valami bevásárlóközpontba és elköltötte az összes pénzt, vagy vett egy tevét. :D Hamar kiderült, hogy sajnos nem erről van szó.... Hanem arról, hogy elmentek egy sivatagi túrára és felborultak a járgánnyal és eltört a keze... :( Még szerencse, hogy az utolsó nap, így nem gipszelték be (repülés előtt nem szabad), csak rögzítették, és azt kapta útravalóul, hogy itthon ahogy landol a gép, futás a kórházba. Egy jó kézsebészt keríteni hétfő reggel nem olyan nagy ügy, nem igaz? Pünkösdhétfőn már kicsit bonyolultabb. Főképp, mert mindenki vagy ki volt kapcsolva, vagy nem volt az országban.... De nagyszerű! Persze az idegességtől rendesen felpörögtem, így csak magával Jézussal nem beszéltem, és bár nem túl jó esélyekkel indultam, mire a traumára ért, már volt doki, aki várta. :) Rövid úton kiderült, hogy nemcsak az ujjai törtek el, hanem a csuklója is és operálni is kell, amint begyógyultak a horzsolások a kézfején. :( Hála Istennek azért az is rögtön kiderült, hogy az idegek és egyebek nem sérültek (csak az enyémek, de az mit számít :D ), így viszonylag megkönnyebbülve térhettünk haza. Azóta saját Legó Emberkém van, és ez még vagy 5-6 hétig így lesz. Inkább kértem volna a tevét a nappalink közepére, köszi. :D

1 megjegyzés: