Csajos napok

Csütörtöktől vasárnap délutánig csajos napokat kiáltottam ki - különös tekintettel arra a tényre, hogy a Falkavezér csütörtök reggel elhagyta a családi fedélzetet egy vitorlás fedélzetéért, ill. egy bajnokságért. Bemelegítésképpen csütörtökön JamjarLady-vel kilibbentünk a Gourmet Fesztivál szakmai napjára (nyertem jegyeket a Fűszerestől). Sajnos sokkal hűvösebb volt, mint amit még kellemesnek mondtunk volna, de ez azért nem akadályozott meg bennünket abban, hogy magunkhoz vegyünk némi aperol spritz-et és gyöngyöző bort, és együnk néhány igen apró, de annál finomabb különlegességet. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, ahhoz képest, hogy az adagok mérete erőteljesen az "ízelítő-kategóriába" esett, meglehetősen borsos áron adtak mindent, és ha az egyik standnál nem futunk bele egy kedves ismerősbe, kinek jóvoltából nem kellett fizetünk a fogyasztásunk után, akkor vagy éhen halunk, vagy a gatyánkat is kipengetjük, mire jóllakunk. De ajándék lónak - helyesebben szólva belépőnek - ne nézd a fogát, ráadásul végső soron klassz volt, jókat nevettünk és beszélgettünk, megérte elmenni.) Mikor már a hajunk is lilulni kezdett a hidegtől, döntési kényszerbe kerültünk, hogy igyunk meg egy pálinkát vagy ugorjunk fel az - egyébként 2 utcányira lakó - JjL-hez, inkább ez utóbbi választottuk. Így tudtunk némi "madárláttát" is vinni KisNagyGyereknek és még egy kis rosé elpusztítása mellett dumálgatni. Jó volt nagyon. :) 

A péntek az előző napi kilengés hatására  - no és persze amiatt, mert nagyon vacakul alszom, ha a Falkavezér nincs otthon - elég álmosan telt, és sajnos baromi hosszúra sikeredett, így az estére betervezett arcpakolás, manikűrözés és egyebek helyett csak egy nagy kört tettem Jolánkával és részemről befejezettnek kiáltottam ki a napot. 

Szombaton aztán jobban kibontakoztam. :) Először is elugrottam egy manikűr-lakkozás-léleksimogatásra. Jajjjj de kellett ez már! Nem szívesen és nem sokszor adok ki pénzt ilyesféle dolgokra, de az utóbbi - finoman szólva stresszes - hetek elég randa nyomokat hagytam a körmeimen, kezeimen, így jobb volt egy profira bíznom magamat. Mit mondhatnék?! Rút kiskacsaként érkeztem, hattyúként távoztam. :P :) Ráadásul a kettő között iszonyú jót beszélgettünk, úgyhogy úgy feldobódtam, hogy kis híján indiánszökdelésben indultam a vásárcsarnokba bevásárolni. Fura, hogy ilyen apróságok is mennyit tudnak dobni az ember hangulatán. :O Egy gyors bevásárlás, majd némi ágynemű és nyári paplan hajkurászás után - hogy ne érje szó a ház elejét - elkezdtem otthon a régen halogatott nagytakarítást. Eleinte tele voltam tettvággyal, de ahogy telt-múlt az idő, úgy lettem én is egyre kedveszegettebb és kilátástalanabb. Minden rámolásban ugyanis eljön egy kis lakásban az a pillanat, amikor rájössz, hogy már nincs hova tovább tolni a cuccokat, melyeknek jelentős része vagy szezonális, vagy szökőévenként egyszer kell, de akkor nagyon, így aztán nem szabad kidobni őket. Csak hát hova tegyük, amíg az a bizonyos szökőév elérkezik, és addig is hogyan akadályozzuk meg, hogy a.) kuplerájt képezzen b.) vonzza magához a hatalmas pormacskákat.... Már éppen kezdtem volna magamat átkozni, amikor kitaláltam, hogy én ebbe belefogok, amikor hívott a Falkavezér, hogy kezdjek készülődni, mert beszélt Férjjel, aki kb. 30-40 perc múlva értem jön (ezúttal Feleség nélkül, mert neki vizsgaidőszak van és tanul) és kivisz Érdre grillezni a barátainkhoz/kal. No nekem sem kellett több. Úgy magam mögött hagytam csapot-papot, mint a szél. ;) Ilyen szűk körben még azt hiszem, soha nem voltunk kint a "szezonnyitó grillezésen", de attól függetlenül, hogy ez most merőben más hangulatú buli volt, mint a korábbiak (többek között a házigazdáink miatt is, akiknek 8 hónapos a babájuk), nagyon jó kis buli volt! Babázgattunk, ettünk-ittunk, nevettünk.... Mint a régi szép időkben. :)  Csak most lényegesen kevesebb alkohol fogyott és még éjfél előtt haza is mentünk. :P 

Vasárnap - érthetetlen okokból - 6:45-kor kipattant a szemem. Jellemző... Amikor pihenhetnék... Munkanapokon valahogy ilyesmi még soha nem fordult elő velem.... Ezt jelzésértékűnek vettem és egy kisebb reggeli rituálé lefolytatása után folytattam a pakolászást. Egész jól elhaladtam vele, már nem akar minket megenni a kosz, de azért még mindig nem az igazi..... Valószínűleg nem is lesz az, majd csak ha nagyobb lakásba, vagy házba költözünk.... Mindegy, egyértelműen haladtam előre és ez a lényeg. :)

A Falkavezér megérkezése után kimentünk a szigetre, ahol a "családegyesítéstől" teljesen megrészegült ebet megfuttattuk, aztán hazamentünk és leeresztettünk - volna, ha nem jutott volna eszembe séta közben, hogy de ennék egy kis palacsintát :D, valamint a Falkavezérnek nem kellett volna elszaladnia este az egyik folyamatban lévő projektet ellenőrizni... De Pelikán elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta.