2014. június 23., hétfő

A napom...

... fejfájósan indult és fájdalmasan korán. Mindezt tetéztem egy kisebb reggeli rosszulléttel, majd egy kiadós szív-és hisztirohammal, amikor készülődés közben észrevettem, hogy nincs az ujjamon a Falkavezértől kapott gyűrűm....Azt már csak Isten tudja, hogy miért, de ettől olyan pánikba estem, hogy kis híján sírógörcsben törtem ki. Majd vettem néhány mély levegőt és átgondoltam, merre jártam a lakásban, ha levettem, miért vettem le, és ekkor persze azonnal beugrott, hogy a fürdőszobában kell lennie, ahol szépen, gondosan letettem - mintegy 2 perccel a pánikroham előtt. Hülyülök vagy mi... Remélem, az egész hangulatingadozást, fejfájást és álomkórt a pms csinálja velem... (Mindamellett azt is remélem, hogy nem jön meg holnap kb. 10-ig, mert végre sikerült időpontot szereznem a nőgyoggyerhez és szerfelett jó lenne, ha igénybe is tudnám venni a szolgáltatásait... Tudom, tudom, előbb is intézkedhettem volna, de a szabadságolások miatt nem is volt olyan egyszerű megcsípni a célszemélyt......)
Mindezek után lélekszakadva berobogtam az irodába - örömmel mondanám, hogy üzletasszonyosan, dögösen és rendezetten, a valójában azonban még mindig fejfájósan, farmerban, pólóban és enyhén még mindig szétesve.... -, mert Négyszemű "pontbankilencre" megbeszélést hívott össze, és előrevetítette, hogy komoly retorziókkal számolhat, aki elkésik.... Nos én 8.50-re bent voltam. Kisgyerek 9.02-kor betoppant, morogva konstatálta, hogy Négyszemű nincs is itt, és akkor minek kellett ez a cirkusz, és hogy ő hogy rohant stb. stb. Négyszemű 9.20-ra érkezett meg egy zavart "sorry" kíséretében, majd tarott egy kb. 3 perces megbeszélést a Kisgyerekkel, majd  egy 50 másodperceset velem és mindenki ment a dolgára. Anyád! Üzenet az agynak: csak férfiakban ne bízzon az ember. Valamint: Édesanyám, borogass! :) És még hol a nap vége?!
Mondjuk történt vicces sztori is legalább: Kitört a vakáció és sok szülő nem tudja hova tenni a "büdöskölkét", ezért aztán a csimoták népes tömegei "dolgoznak" apával/anyával. Egy ilyen "dolgozó gyermek" állított be kb. 20 perce az édesapjával, meg 5-6 doksival. Javában tárgyaltunk, amikor a lurkó (5-6 éves lehetett) egyszer csak az apjára nézett és némi felháborodással a hangjában megkérdezte: "Apa, ha én ma egész nap veled dolgozom, akkor ezért én miért nem kapok pénzt?!" :D

2 megjegyzés:

  1. 1.: férfinak csak akkor hiszünk, ha ló legel a sírján
    2.: az én csimotám is sokszor bejön velem dolgozni de még szerencsére nem kért érte fizut :D

    VálaszTörlés