2014. április 2., szerda

A legkisebb fiú...

... világgá megy a jövő héten és csak a hónap végén/következő hónap elején tér vissza, és - tekintettel arra, hogy nem látom rajta a nagy ügybuzgalmat (és akkor még finom voltam) - kicsit aggódom, mit fog maga után hagyni. Tény, ami tény: a békés eszem és/vagy kávézom-cigizem-klotyózom Bermuda-háromszögébe szorult ember nem éppen a leghatékonyabb munkaerő, pláne, ha e tevékenységeit néha még különböző játékokkal és sportoldalak böngészésével is színesíti. Mindaddig nincs is ezzel bajom, amíg mindezt nem az én káromra csinálja.... Igyekszem nem a farkas hibájába esni, aki elküldte a búsba a nyuszit is és a porszívót is, de az elmúlt évek tapasztalásai azért adnak némi aggodalomra okot. El is kezdtem verni a tamtamot, nehogy elengedjék anélkül, hogy minden folyó ügyének szálait kellőképpen elvarrta, ellenkező esetben váratlan és igen heveny lefolyású, erősen fertőző betegség talál megtámadni 5-7 napon belül engem, ami miatt betegállományba kényszerülök... (És igen, valóban van egy diszkrét bája annak is, hogy fényes munkaidőben sikerült ezt a bejegyzést elkövetnem... :D)

2 megjegyzés: