Búcsú az Ápolttól.... :)

Mi más is passzolhatna Ápoltunk méltó búcsúztatásához jobban, mint egy klasszikus utolsó sorai:

Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Jönnek a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled. 

Természetesen nem tudott méltósággal, úriember módjára távozni , de - tekintettel arra, hogy nem is vártam tőle mást - engem nem is rázott meg a dolog. A többieket azért igen. Persze őket is megértem, nekik elszámolási gondjaik is vannak vele és egykor a barátjuknak tartották őt.... Pont úgy költözött el, amilyen jellemvonásokkal rendelkezik: sunyizva, mások szemébe nem nézve, egy hang nélkül, mint egy tolvaj, jó nagy kuplerájt hagyva maga után. Mondjuk azt nem egészen értem, hogy az asztalomon és annak környékén mit keresett - tán a józan eszét?! -, de az tény, hogy semmi nem ott és nem úgy volt, ahogy pénteken hagytam.... Ha ezt tudom, hagytam volna itt neki néhány kicsi, ám hirtelen igen éles fájdalommal járó és/vagy rettenetesen büdös meglepetést (pl. mini egérfogókat az akták között, pálpusztaival élesítve) , hogy érezze a törődést..... Mindegy, most már! Innentől csak előre tekintek. Elment és már nem jön vissza soha. :) Nekem ennyi pont elég a boldogsághoz. :)