Jesszumpepi!

Ilyen régen nem írtam? - kiálthatnék fel döbbenetemben, ha nem tudnám pontosan, milyen régóta nem keveredtem a blogom (és mások blogjának) közelébe se... :( Az élet persze zajlik, elég rendesen.(Többek között ez is az oka annak, hogy nem tudtam írni.) Egyelőre csak schlagwortokban az elmúlt hetekről, hónapokról: szakdolgozatírás ezerrel, munka vakulásig és persze még mindig tart az irodában az "amennyiben fizuemelést kérsz, kérdem én, ki vagy te, de ha szabira mennél akár csak 1 napra, megáll nélküled az élet és mindenki nagyon aggódik, mi lesz most"-hangulat, heti egy lánybúcsú és/vagy esküvő, szülinap és mindezek tetejébe, szinte a semmiből az ölünkbe pottyant a lehetőség, hogy költözhetünk. :) Persze ideálisabb lett volna egy csendesebb, nyugalmasabb pillanatban, amikor semmi mással nem kell foglalkoznunk, csak az átcuccolással, de azért így sem panaszkodunk, csak lényegesen lassabban haladunk. Eleinte kicsit aggódtam, nem fog-e hiányozni a "régi" lakás, mégis csak az volt az első saját lakásom és a MI első közös otthonunk is, de egyelőre nagyon élvezem/élvezzük az új helyet és egyikünk sem sírja vissza a régit. Más lenne persze a helyzet, ha el kellett volna adni, de így, hogy bármikor felszaladhatunk oda is, lényegesen könnyebben tudtuk magunk mögött hagyni közös életünk egy jelentős szeletének színterét. Ott minden karnyújtásnyira volt (boltok, piac, metró, villamos, belváros belvárosa stb.), itt most cserébe kétszer akkora helyünk van (érzetre még több is), erkélyünk, csillagos égbolt, tücsökzene, erdő illat.... :) Nagyon más. Jó. :) Reggel sarkig tárhatom az ablakot anélkül, hogy valaki a körfolyosó túloldaláról rögtön bebámulna, csönd és béke van, meg madárcsicsergés. :) Ez kell nekünk. Koktélcseresznyeként az egész tetejére: még a térképről sem kellett lemennünk emiatt, mintegy 9 perc alatt le lehet buszozni a NekemMárCsakMoszkvaTérre. Ha végre lesz internet is a lakásban, maga lesz a földi blogparadicsom. :) ;)