... nem jártam errefelé, de mentségemre szóljon, hogy elsodort az élet. Megint. Először azért, mert a szabi előtti pár hét fejetlen rohanásba torkollott, aztán meg azért, mert a szabi ideje alatt internet és wifi-szegény életet éltünk. Nem mellesleg nem is bántam. Az a halálom, amikor ülünk egy kupacban a barátainkkal, és ahelyett, hogy beszélgetnénk vagy bármi értelmeset tennénk, mindenki mereven a telefonját bámulja, mert éppen becsekkol/képet tölt fel/lájkol és kommentel....
Nem mellesleg még a jól megérdemelt szabadság előtt sikeresen megoldottam egy eddig kezelhetetlennek tűnő problémát is, éspedig azt, hogy a Fiúk az irodában lopják a tollaimat, meg minden mást az asztalomról ... Akárhogy ügyeskedtem/rejtegettem őket/vettem mindig újabbakat és újabbakat, hogy mindenkinek legyen, az enyémek rendre eltűntek az asztalomról. Idáig. Legnagyobb örömömre a szabi utáni visszatérésem napján is éppen annyi toll figyelt az asztalomon, amennyit itt hagytam. A megoldás olyan egyszerű, hogy szinte szégyellem, hogy nem jutott eszembe már sokkal-sokkal előbb: élénk rózsaszín tollakat vettem. Úgy tűnik, ez hatott. :) Bárcsak minden ilyen egyszerűen kezelhető lenne! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése