Vőlegény megérkezésének estéjén az Örömapával négyesben elmentünk a lakásához közeli, autentikus brazil étterembe (Churrascaria Majórica). Hiába lett volna sétálva is max. 15 perc, autóval mentünk. Ahogy az étterem előtt kiszálltunk az autóból, már pattant is egy ifjú a vezetőülésbe és vitte leparkolni az autót. Mélygarázsba, zárt, biztonságos helyre, tisztára, mint a filmeken - gondoltuk mi. Hát ez is olyan dél-amerikaias megoldás: nincs mélygarázs, se parkoló, szerencsétlen addig köröz a tömb körül, amíg valahol az utcán fel nem szabadul egy parkolóhely és oda leteszi a járgányt, amikor pedig indulnál, onnan vissza is hozza. :)
Tekintettel arra, hogy brazil portugál szókincsünk nem sokat gyarapodott az elmúlt órák alatt, hagytuk, hogy Örömapa rendeljen mindannyiunknak, és - finoman szólva nem bántuk meg. :) Természetesen caipirinhával koccintottunk, grillezett, szaftos marhahúst ettünk, köretként pedig az elmaradhatatlan farofa (pirított maniókaliszt) és rizs, no és egy kis sült krumpli került a tányérunkra.
A 3-4 pincérnek köszönhetően - akik folyamatosan figyelték, hogy nem szenvedünk-e hiányt bármiben, és ha valakinek bármi fogyóban volt a tányérjáról, azonnal pakolták a ráadást -, gömbhalra ettük magunkat, majd elégedett mosollyal az arcunkon, kimért lépésekkel elbattyogtunk a kijáratig és haza gurultunk. Szó szerint és átvitt értelemben is. :)
