Már megint...

.... rengeteg idő eltelt a legutóbbi bejelentkezésem óta.... Pedig annyi, de annyi mondanivalóm volna, mégsem jutok a blog közelébe... (Tudooom, mindenkinek arra van ideje, amire szán....) És megint csak azt tudom ígérni, mostantól megpróbálok gyakrabban bejelentkezni. Hátha ezúttal sikerül is betartanom. :) 
Hihetetlen, hogy mennyi minden történt az utóbbi időben. Első és talán legfontosabb történés, hogy CsB (másnéven CsaládBüszkesége, a HaInnenNézemLegkisebbHaOnnanNézemEgyetlenFiú) elhaladt szeptember elején Rómába pár napra a kedvesével nyaralni, mondván, hogy alig-alig tudnak együtt lenni, és muszáj kicsit elhúzniuk a világ zaja, meg a folyamatos rohanás elől, és.....Bár a kiruccanásuk alig tartott tovább, mint egy szempillantás, mi azért rendesen "kamillázunk" azóta is, ugyanis az én drága testvérem olyan romantikus 5 napot szervezett és rendezett a legnagyobb titoktartás mellett, hogy Rosamunda Pilcher is elszégyellhetné magát. :) Egy szó, mint száz: vissza még szélesebb mosollyal az arcukon tértek haza és a "VeszélyesenSzépSzemű" (ahogy Apám nevezte az első fénykép láttán :D ) az ujján egy "kis extrával" is büszkélkedhet... ;) :) Persze hogy a hír hallatán felbolydult a családi méhkas! :) Mert hát tudtuk mi, hogy komoly a kapcsolat, na de azért mégis... Hisz' pár napja még vár volt a jele az oviban, és hát mi inkább a kicsit trehány, rendetlen, nagyon szétszórt, kissé őrült profos oldalát ismertük és nem a romantikus szervezőzsenit. :) 
Szeptemberben egy fővel gyarapodott is a család, Bogi unkanővéremnek született kisfia. A bébi különben mindegy, csak nem apró, már a 6 és fél kilót ostromolja és természetesen - mint mindenki a családban - gyönyörű. :)
Időközben mi pár hét alatt, észrevétlenül váltunk "hegylakókká". Hiába no, csak igaz a mondás: a jót könnyű megszokni. Nekünk is sikerült. :) Ránk jellemző módon még nem költöztünk át teljesen, sok mindennek nincsen meg a helye és egy szobát kompletten a kuplerájnak tartunk fent (értsd szárító, vasalóállvány, dobozok, szatyrok, kiTudjaMégHovaTesszükVégül-holmik....), de az első perctől, hogy átköltöztünk, imádjuk. :) Kicsit még mindig olyan, mintha külföldön élnénk vagy nyaralnánk valahol. :)A napjaink egyébként elég mozgalmasan telnek. Ha éppen nem dolgozunk, akkor kirándulunk, a barátokkal találkozunk vagy éppen próbáljuk önmagunkat utolérni. Mindeközben próbálok a suli végére is pontot tenni, ez ügyben eredményesnek tűnő tárgyalásokat folytattam a munkahelyemen, de nyugtával dicsérjük a napot. ;)
Folyt.köv.

Rendhagyó hétfő

Kezdődött azzal a rendkívül gyanús ténnyel, hogy egész könnyedén ébredtem. Jó, jó, azért nem tigris bukfenccel vetettem le magamat a galériáról, de azért mindenképpen könnyebb volt a feladat abszolválása, mint egy átlagos hétfőn. Folytatódott azzal, hogy béke és nyugalom fogadott az irodában. Na ja, NégyszemFőnök külföldön múlatja az időt 2 napig, így azért nem olyan nehéz... Nem mintha hétfőn reggel, vagy újabban bármikor máskor túl sok időt töltenie az irodában, de azért ahhoz kiváló érzéke van, hogy olyankor megjelenjen, amikor nagyon nem kellene..... Az idő ugyan kissé komótosan telik, és nem állítom, hogy nem mennek máris szívem szerint haza, de legalább csönd van, béke és nyugalom. Ritka érték. :) Ha ez kitart a nap végéig és időben el tudok menni haza, akkor cha-cha-cha lépésekben megyek hazáig, esküszöm. :)

Csajos napok

Csütörtöktől vasárnap délutánig csajos napokat kiáltottam ki - különös tekintettel arra a tényre, hogy a Falkavezér csütörtök reggel elhagyta a családi fedélzetet egy vitorlás fedélzetéért, ill. egy bajnokságért. Bemelegítésképpen csütörtökön JamjarLady-vel kilibbentünk a Gourmet Fesztivál szakmai napjára (nyertem jegyeket a Fűszerestől). Sajnos sokkal hűvösebb volt, mint amit még kellemesnek mondtunk volna, de ez azért nem akadályozott meg bennünket abban, hogy magunkhoz vegyünk némi aperol spritz-et és gyöngyöző bort, és együnk néhány igen apró, de annál finomabb különlegességet. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, ahhoz képest, hogy az adagok mérete erőteljesen az "ízelítő-kategóriába" esett, meglehetősen borsos áron adtak mindent, és ha az egyik standnál nem futunk bele egy kedves ismerősbe, kinek jóvoltából nem kellett fizetünk a fogyasztásunk után, akkor vagy éhen halunk, vagy a gatyánkat is kipengetjük, mire jóllakunk. De ajándék lónak - helyesebben szólva belépőnek - ne nézd a fogát, ráadásul végső soron klassz volt, jókat nevettünk és beszélgettünk, megérte elmenni.) Mikor már a hajunk is lilulni kezdett a hidegtől, döntési kényszerbe kerültünk, hogy igyunk meg egy pálinkát vagy ugorjunk fel az - egyébként 2 utcányira lakó - JjL-hez, inkább ez utóbbi választottuk. Így tudtunk némi "madárláttát" is vinni KisNagyGyereknek és még egy kis rosé elpusztítása mellett dumálgatni. Jó volt nagyon. :) 

A péntek az előző napi kilengés hatására  - no és persze amiatt, mert nagyon vacakul alszom, ha a Falkavezér nincs otthon - elég álmosan telt, és sajnos baromi hosszúra sikeredett, így az estére betervezett arcpakolás, manikűrözés és egyebek helyett csak egy nagy kört tettem Jolánkával és részemről befejezettnek kiáltottam ki a napot. 

Szombaton aztán jobban kibontakoztam. :) Először is elugrottam egy manikűr-lakkozás-léleksimogatásra. Jajjjj de kellett ez már! Nem szívesen és nem sokszor adok ki pénzt ilyesféle dolgokra, de az utóbbi - finoman szólva stresszes - hetek elég randa nyomokat hagytam a körmeimen, kezeimen, így jobb volt egy profira bíznom magamat. Mit mondhatnék?! Rút kiskacsaként érkeztem, hattyúként távoztam. :P :) Ráadásul a kettő között iszonyú jót beszélgettünk, úgyhogy úgy feldobódtam, hogy kis híján indiánszökdelésben indultam a vásárcsarnokba bevásárolni. Fura, hogy ilyen apróságok is mennyit tudnak dobni az ember hangulatán. :O Egy gyors bevásárlás, majd némi ágynemű és nyári paplan hajkurászás után - hogy ne érje szó a ház elejét - elkezdtem otthon a régen halogatott nagytakarítást. Eleinte tele voltam tettvággyal, de ahogy telt-múlt az idő, úgy lettem én is egyre kedveszegettebb és kilátástalanabb. Minden rámolásban ugyanis eljön egy kis lakásban az a pillanat, amikor rájössz, hogy már nincs hova tovább tolni a cuccokat, melyeknek jelentős része vagy szezonális, vagy szökőévenként egyszer kell, de akkor nagyon, így aztán nem szabad kidobni őket. Csak hát hova tegyük, amíg az a bizonyos szökőév elérkezik, és addig is hogyan akadályozzuk meg, hogy a.) kuplerájt képezzen b.) vonzza magához a hatalmas pormacskákat.... Már éppen kezdtem volna magamat átkozni, amikor kitaláltam, hogy én ebbe belefogok, amikor hívott a Falkavezér, hogy kezdjek készülődni, mert beszélt Férjjel, aki kb. 30-40 perc múlva értem jön (ezúttal Feleség nélkül, mert neki vizsgaidőszak van és tanul) és kivisz Érdre grillezni a barátainkhoz/kal. No nekem sem kellett több. Úgy magam mögött hagytam csapot-papot, mint a szél. ;) Ilyen szűk körben még azt hiszem, soha nem voltunk kint a "szezonnyitó grillezésen", de attól függetlenül, hogy ez most merőben más hangulatú buli volt, mint a korábbiak (többek között a házigazdáink miatt is, akiknek 8 hónapos a babájuk), nagyon jó kis buli volt! Babázgattunk, ettünk-ittunk, nevettünk.... Mint a régi szép időkben. :)  Csak most lényegesen kevesebb alkohol fogyott és még éjfél előtt haza is mentünk. :P 

Vasárnap - érthetetlen okokból - 6:45-kor kipattant a szemem. Jellemző... Amikor pihenhetnék... Munkanapokon valahogy ilyesmi még soha nem fordult elő velem.... Ezt jelzésértékűnek vettem és egy kisebb reggeli rituálé lefolytatása után folytattam a pakolászást. Egész jól elhaladtam vele, már nem akar minket megenni a kosz, de azért még mindig nem az igazi..... Valószínűleg nem is lesz az, majd csak ha nagyobb lakásba, vagy házba költözünk.... Mindegy, egyértelműen haladtam előre és ez a lényeg. :)

A Falkavezér megérkezése után kimentünk a szigetre, ahol a "családegyesítéstől" teljesen megrészegült ebet megfuttattuk, aztán hazamentünk és leeresztettünk - volna, ha nem jutott volna eszembe séta közben, hogy de ennék egy kis palacsintát :D, valamint a Falkavezérnek nem kellett volna elszaladnia este az egyik folyamatban lévő projektet ellenőrizni... De Pelikán elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta.

Péntek délután van...

... így már félig lehúztam a rolót, a másik felét meg föl se húztam. :D Persze a napokig válaszra sem méltató ügyfél éppen e pillanatban jelentkezett be, hogy akkor jönne ma délután papírozni.... Hát hoooogyne..... Mikor máskor, ha nem a legszebb napsütésben, péntek délután..... És a kedves édesanyjának hogy szolgál az egészsége?!? Mondtam neki, hogy húzzon bele, mert már fél lábbal házon kívül vagyok. Este koncertre megyünk (végre egy kis kikapcsolódás, nagyon rám fér) és előtte még le akarok dőlni kicsit, mert kettőt látok. A hajam is megint úgy áll, mintha egy csapat madár fészkelne benne, de nem tudok mit kezdeni vele.... Ez már az a hossz, amikor rövidnek már nem rövid, de hosszúnak meg még csúfolni se lehet.... De legalább a most oly' divatos ombre színem van... :P Mármint méteres lenövésem, csak van, aki ezért fizet, mint a katonatiszt. Nos én néhány hét kitartó fodrászkerülésével összehoztam...... :D 

Hétfőn is voltunk koncerten (Budapest Bár) a Falkavezérrel. Isteni volt! Olyan jó hangulatban mentünk haza, hogy csak na. :) Aki még nem volt, annak melegen ajánlom, hogy hallgassa meg őket élőben, mert elképesztőek! :) Sajnos ez a lendület a hét közepére elfogyott és tegnap már gatya voltam úgy fizikálisan, mint idegileg. (Igen, PMS is van a dologban, amiatt is majd' felrobbanok, de közben meg el tudnék aludni/ájulni.... Jó kombináció...) Így aztán sikeresen, többször több körben jól összevesztünk a Falkavezérrel is, hol teljesen bagatell, hol csak az egyikünk szempontjából bagatell, a másikunkéból igenis komoly problémákon.... Azt hiszem, nem vitatható, hogy tegnap érkezett el a totális mélypont.  Mára vége remélem, mert itt a hétvége, a napsütés és az együttlét lehetősége, békében, boldogságban. :) UGYE?!? :) Annyira fel tudom húzni magam, amikor munkahelyi és egyéb stresszeket aztán otthon, egymáson vezetünk le. :( Meg hát ott vannak a tipikus női-férfi játszmák, amiket sztem folytatni fogunk, amíg élünk. Én kiakadok, ő nem érti, én nem értem, ő mit nem ért, ő felháborodik, én felháborodom, hogy mire föl háborodik föl - vagy éppen fordítva, ő akad ki és én nem értem stb.... :D Biztosan ismeritek a szitut. Rettenetes. :D Jó lenne már néhány hét nyugalom, amikor nem húznak le rólunk hetvenhét bőrt és kicsit hallgathatnánk a fű növését... DE első körben azért megteszi a mai Punnany koncert is. Aztán meg jöhet a 7vége, grillezés és/vagy bográcsozás a barátokkal, délutáni szundikkal, miegymással..... ;) Végre!

Fagyosszentek Yvette-tel súlyosbítva

Ma érkezett el az a pillanat, amikor az irodai cirkót nyári üzemmódból ismét átkattintottuk télire és bizony fűtünk, mert úgy kihűlt az iroda, hogy hiába vagyunk rendesen felöltözve, vacogunk. A teafogyasztásunk a legzordabb téli napokat idézi.. Ráadásul megállíthatatlanul szakad az eső is és egész nap szürkület van, csak hogy tökéletes legyen az összhatás. Persze ilyenkor is van okunk az örömre: hordhatunk színes gumicsizmákat sízoknival, hogy le ne fagyjon a lábunk, kiélvezhetjük minden kortyát egy kellemesen meleg tejeskávénak vagy teának, vagy csak tekerhetünk még egy fokozatot felfelé a radiátoron..... :) Persze azért mindig gondoskodom magamnak valami programról, nehogy unatkozzak vagy netán túl jól érezzem magamat... Most például a nyakamat aludtam el - hiperszuper, nyakkímélő gyógypárna használatával, természetesen... :D

Érzéki csalódások

Reggel, az ablakon keresztül napsugarakat és vígan dalolászó, ide-oda röpdöső madarakat megpillantva felbátorítva éreztem magamat arra, hogy szoknyát húzzak. (Igaz, hogy pamutharisnyával és viszonylag vastag farmerszoknyát, de mégis csak szoknyát.) Békésen elkortyolgattam a kellemesen melengető kávémat, közben örömködtem egy sort, hogy milyen klassz is, hogy már itt a május, a jó idő és most már egy-egy zordabb front is csak 15 fok köré tudja hűteni a levegőt, ami örvendetes, majd kilibbentem az utcára az Ebbel... A második percben még csak sejtettem, az ötödikben viszont már biztosan tudtam, hogy mégis csak nadrágban megyek dolgozni. A biztonság kedvéért a pamutharisnyát azért magamon hagytam. :P

Ismerjük a mondást...

Ki korán kel, egész nap álmos. És én ma nagyon korán keltem.... Köszönhetően annak, hogy a Falkavezér ma vitorlát bont és kora reggel muszáj volt elindulniuk a magyar tenger felé. Ettől függetlenül persze én még alhattam volna az igazak álmát, de - érthetetlen, ám tőlem nem szokatlan módon - én ébredtem fel 20 percenként fél éjszaka, noha neki nem volt szabad elaludnia. Így esett meg, hogy mire valóban fel kellett kelnünk, már úgy pattantam ki az ágyból, hogy szinte örültem a lehetőségnek. Ez nálam, aki a reggeli kávé mennyiségét literben, az ébredezés idejét pedig órá(k)ban méri, nagy szó. Azt azért nem állítom, hogy egész nap ilyen virgonc leszek, de még meglephetem magamat.... ;) Ha fél 6-kor képes vagyok magamtól (!), sírás és nyafogás nélkül ébredni, akkor nincs előttem akadály. :) 

Csönd és béke...

... honol az irodában. Ritka ez felénk, mint a fehér holló. Mindenki tárgyal és/vagy léhűt valahol, így aztán a legjobb társaságban vagyok: egyedül. :) Bár azért munka is van dögivel, így azért arról, hogy unatkozzak vagy léhán szörfözgessen az interneten, szó sem lehet. Szívem szerint a mai munkanapot "érdeklődésem hiányában" törölném. Meg a holnapit is.

Napom

Egy nagyon kellemesen, békésen csordogáló hétvége után a határozottan rosszul esik a hétfő. Főleg, hogy pörögni-forogni kellene, mint egy kisebb tornádó, aminek már a gondolatától is szédülök. :P Este Márton napozunk családi körben, addigra jó lenne felpörögni, de egyelőre úgy érzem, ez csak egy kisebb koffein mérgezéssel volna lehetséges, azt kihagynám, úgyhogy az is előfordulhat, hogy új oldalamról ismer meg a család, jelesül az egyik karosszékben békésen szunyókáló nagynéni szerepében. :D

Pörgünk...

... mint rendesen. Rohannak a napok, a hetek - mint rendesen. Ömlenek ránk az élmények és félek, hogy a fele sem fog "papírra" kerülni abból, amit átéltünk... Tiszta depis is lettem, hogy véget ér a nyár... :( Kiborultam, mert nyitott ablak mellett hajnalban felébredtem arra, hogy fázom... Aztán attól, hogy egy szál pizsiben már nem lehet fel le slattyogni mezítláb a lakásban, mert fázom.... Aztán azért is, mert az ablakon kitekintve többször láttam csúnya, sötét fellegeket és hallottam az eső kopogását, mint láttam volna napsütést.... Most már a tagadási fázisban vagyok. :P Nem vagyok hajlandó tudomást venni arról, hogy vége a nyárnak. Nem, nem és nem! Azt hiszem, egészen adventig megpróbálom kihúzni ezt a "tagadós-tudomást sem vevő"-periódust... :) Persze eső ide, hideg oda, ez a szeptember sem telt eddig átlagosan... Kezdjük azzal, hogy a barátaink és családunk körében is született egy-egy trónörökös. :) Ráadásul egymás utáni napokon, jóformán néhány óra különbséggel. Aztán Falkavezér bátyjának kisfiát ünnepeltünk, mert kipipálta a 2. életévét is. Bogyó és Babóca tortával, ovációval, mintegy 6-8 percig tartó gyertya fújással - ezt még gyakorolni kell, no meg jobban izgatta, hogy mikor veheti már le a torta tetejéről Bogyót ;). Szegény Bogyó még azelőtt elveszítette a fejét, hogy egy rendes képet kattintottunk volna az ifjúról és a tortájáról. :) Alighanem ő nem lesz a "jaj de szép, ezt tegyük el emlékbe anya!"-típus. Sebaj, nem mindenkinek kell addig őrizgetnie az ilyesmiket (is), míg kőkemény lesz és ehetetlen/kiszőrösödik/vagy mindezt megelőzendő a tesója - merő jószándékba oltott mohósággal - meg nem eszi. :D Majd a mulatozás másnapján az ünnepelt édesapja kórházba került.... Nyugi, nem ételmérgezés és semmi köze az egy négyzetméterre eső rokonok számához sem. ;) De tény és való, hogy sajnos kórházba került és bent is tartották, így Ünnepelt az egy hónapos kishúgával és a Zanyájukkal jó egy hétre magára maradt. Így "muszáj" volt beugrani kicsit és segíteni az esti lefárasztás-etetés-fürdetésbe. Háááát... Nem mondom, hogy ellenemre volt. :) Falkavezér kergette-fárasztotta a kis brigantit, én pedig babáztam. Igaz, hogy a karjaim aznap már nem voltak használhatóak, mert úgy elmacskásodtak, de kárpótlásul olyan babaillatú voltam, hogy nem is volt kedvem lezuhanyozni.... :) Azóta szerencsére happy end van, mert Bátyus újra otthon van a családdal - bár egyértelműen nem tudták megmondani, mi volt a gond, és még elküldik néhány vizsgálatra.... Aztán a mostani hétvégén meglepi szülinapi bulit tartottunk - kisebb elhajlással - az éppen nászútról hazatérő Asszonykának, mely összejövetel szintén nem sikerült rosszul, ellenben fergetegesen jól, és bár a tegnapi nap jelentős részét átaludtam (amikor meg ébren voltam, jószerével akkor is döglöttem... :P), úgy érzem, jól esne még egy kis alvás... Hiába no... Hol vannak már azok az idők, amikor egy buli után hazaszaladtam zuhanyozni, majd elsiettem órára? Persze a történethez az is hozzá tartozik, hogy nem voltam túl produktív azon az órán, finoman szólva...Ráadásul nehezített pálya volt, mert németül kellett volna megnyilatkoznom. Nos ez akkor, amikor még magyarul is komoly kihívás, és már az fáj, hogy értelmesen tudj nézni, háááát.... De bizony sokkal jobban bírtam a 2-3-4 órás alvásokat. és igen, itt újból a tagadási szakaszban vagyok éppen: mindez nem azért van, mert három iksznél járok.... Csak újabban nehezebb napjaim vannak. ;) Folyt.köv.

Szabadság, szabadság....!

Végre-valahára le tudtam csippenteni a hétből magamnak egy napot, ami csak az enyém. :) Igaz, hogy pakolással és készülődéssel telik, de ez a nap akkoris más, mint a többi. :) Kezdjük azzal, hogy körömlakkozással kezdtem. ;) :D Holnap a legbelsőbb körből való  barátaink, akiket nagggyon szeretünk házasodnak, és a Falkavezér lesz a tanú. :) A ruha nagy nehezen ugyan, de megvan, már "csak" össze kell pakolni, a szükséges holmikat kivasalni (70 fokos lakásban, rákenrollllll) és indulhatunk is a Balcsira. Egyelőre a nyaralóba, aztán majd holnap a tetthelyre. :) Remélem, a beígért viharok elkerülnek majd bennünket. Bár azt nem fogom bánni, ha nem lesz ilyen rekkenő hőség.... Apropó hőség: irány a vasalódeszka..... 

A program...

... végül némiképpen változott, már ami a hétvégi programot illeti. Mire megbékéltem azzal, hogy itthon kell maranom tanulni, jött a telefon a Falkavezértől, hogy menjek már le mégis csak vele a családi találkozóra, mert nem szeretne egyedül menni, és ha rábólintok a dologra, miután lepakolta az édesanyját, az ebeket, a bringát és minden mást a telken, visszajönne értem, és mehetnénk az északi partra. Ezzel egyidejűleg megindult családi-offenzíva is, hogy menjek, másnap úgyis jövünk vissza....Egy szó, mint száz, mire észbe kaptam, már a jegyzetekkel és némi ruhaneművel a hátizsákomban&egy adag Mekis kajával az ölemben találtam magam az autópályán, a Falkavezér oldalán... :) Jóval később értünk le persze, mint eredetileg terveztük, de legalább ott és együtt voltunk. :) Szép volt az idő, klassz a szállás, jó a társaság - többet nem is kívánhattunk volna! :) Idén valahogy mindenki kicsit fáradtabb és visszafogottabb volt, mint általában, de hát minden évben nem rúghatjuk ki a ház falát. ;) Az biztos, hogy sikerült megint kicsit feltöltekezni, annak ellenére, hogy az átlagos 2 éjszakás program helyett idén csak 1 napunk volt mindenre, de ez is több, mint a semmi.... :) A Falkavezérék mentek Tour de Balatonra, én meg Falkavezér unokatesójáékkal és Artúr kutyával vissza Pestre, a rideg hétköznapokba, a jegyzethalmok közé.... Furi volt itthon úgy, hogy még Jola sem volt itthon.....! Napjában többször elindult a vezérhangya a fejemben, hogy indulni kell sétálni, néha kimentem, hogy van-e friss vize a tálkájában, és amikor dörgött az ég éjjel, rögtön a fekhelyét néztem, hogy nem retteg-e szegénykém... Reggel, a vizsgára is furi volt a szokásos szerencse-fülsimi nélkül elindulni... Ellenben milyen jó volt úgy hazaérni, hogy Joller a babzsákfotelben, pakkok mindenhol, az Ember meg a fürdőkádban.... :))) A kettő közti részről (értsd: vizsga) nem akarok semmit mondani...Kezem-lábam, de még a hajszálaim is csuriban vannak, bármit megadnék egy nyomorult kettesért...Rettenetes egy tantárgy ez is, jó lenne magam mögött tudni, annyi szent! 

Egy hamisítatlan szombat reggel...

.... nem pont ilyen, mint a mai. :P Hajnalban keltunk, sétáltam egy rövidet Jolánkával és  mielőtt kinyílt volna a szemem, már a Vásárcsarnokban voltam, utána berobogtam a szitispárba is - hosszú hétvége jön és rám tört "az éhhalál a küszöbön ólálkodik-érzés" -, majd sétáltam egy hosszabbat is Jolánkával, és most ott tartok, hogy legszívesebben ledőlnék egy kicsit.... Pedig erre esélyem nincs, mert még ki kell pakolnom annak a cirka 4-5 tonna élelmiszernek a nagyját, amit reggel felhalmoztam, aztán felteszem a jó kis majdnemvasárnapi húslevest és beleásom magamat a jegyzeteimbe.... Teszem mindezt azzal az önhipnózissal, hogy kedvem is van hozzá. Mondjuk egy jó húsleveshez van is. :)