Buborék...

... -ra is változtathatnánk a nevünket, mert úgy pezsgünk, mint a hétszentség. :P A Falkavezér annyit melózik, hogy sztem már a hátsóján veszi a levegőt... Én - hosszú idő óta először ezen a héten - nem panaszkodhatom, ami az irodai munkavégzés tempóját és/vagy mennyiségét illeti, így aztán időben(!) el tudok indulni haza a nap végén, és aztán otthon próbálom utolérni magamat, több-kevesebb sikerrel. Futkosok, rendezkedek, főzök, takarítok.... Néha semmi látszata azon kívül, hogy estére rettenetesen fáradt leszek :D, de legalább próbálkozom.... És kis tündérek csapatáról ábrándozom, akik mire hazatérünk, már régen kitakarítottak, elmosogattak és elpakoltak, kivasaltak és az ebzetet is megsétáltatták napközben kétszer..... Azért még élünk, létezünk és a kedvünk is jó legtöbbször, de azért már nem ártana egy kicsit lelassítani és csak azzal foglalkozni néhány hetet napot, ami igazán fontos és amiben örömünket leljük.... Erre talán most, a hosszú hétvégén lesz is némi sanszunk, ugyanis kaptunk egy váratlan és igen kedves invitálást egy barátunktól, hogy tartsunk vele néhány napra Svájcba. :) Jóformán csak megyünk és jövünk, de azért ez is mindenképpen több, mint a semmi, ráadásul Svájcba már régóta készülünk és ez is egy kiváló lehetőség arra, hogy néhány napra kiszakadjunk a mókuskerékből és magunk mögött hagyjuk a hétköznapokat. Ennek érdekében akár kétszer ennyit is gyűrődnék egy autó hátsó ülésén vagy csomagtartójában is, ha kell.....! :D Azt ugyan még nem tudom, hogyan és mikor fogunk tudni bepakolni a holnapi induláshoz, mint ahogyan azt sem, hogyan fogom tudni magamat megfékezni, hogy ne akarjam becsomagolni a komplett ruhásszekrényemet - mely ugyan nem tartalmaz soha egyetlen göncöt sem, amit felvehetnék, de ez eddig még nem tántorított el attól, hogy ne akarjam az egészet besuvasztani egyetlen bőröndbe..... :P Mindegy is, régóta tudjuk, hogy úgy szép az élet, ha zajlik. ;)

Csajos napok

Csütörtöktől vasárnap délutánig csajos napokat kiáltottam ki - különös tekintettel arra a tényre, hogy a Falkavezér csütörtök reggel elhagyta a családi fedélzetet egy vitorlás fedélzetéért, ill. egy bajnokságért. Bemelegítésképpen csütörtökön JamjarLady-vel kilibbentünk a Gourmet Fesztivál szakmai napjára (nyertem jegyeket a Fűszerestől). Sajnos sokkal hűvösebb volt, mint amit még kellemesnek mondtunk volna, de ez azért nem akadályozott meg bennünket abban, hogy magunkhoz vegyünk némi aperol spritz-et és gyöngyöző bort, és együnk néhány igen apró, de annál finomabb különlegességet. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, ahhoz képest, hogy az adagok mérete erőteljesen az "ízelítő-kategóriába" esett, meglehetősen borsos áron adtak mindent, és ha az egyik standnál nem futunk bele egy kedves ismerősbe, kinek jóvoltából nem kellett fizetünk a fogyasztásunk után, akkor vagy éhen halunk, vagy a gatyánkat is kipengetjük, mire jóllakunk. De ajándék lónak - helyesebben szólva belépőnek - ne nézd a fogát, ráadásul végső soron klassz volt, jókat nevettünk és beszélgettünk, megérte elmenni.) Mikor már a hajunk is lilulni kezdett a hidegtől, döntési kényszerbe kerültünk, hogy igyunk meg egy pálinkát vagy ugorjunk fel az - egyébként 2 utcányira lakó - JjL-hez, inkább ez utóbbi választottuk. Így tudtunk némi "madárláttát" is vinni KisNagyGyereknek és még egy kis rosé elpusztítása mellett dumálgatni. Jó volt nagyon. :) 

A péntek az előző napi kilengés hatására  - no és persze amiatt, mert nagyon vacakul alszom, ha a Falkavezér nincs otthon - elég álmosan telt, és sajnos baromi hosszúra sikeredett, így az estére betervezett arcpakolás, manikűrözés és egyebek helyett csak egy nagy kört tettem Jolánkával és részemről befejezettnek kiáltottam ki a napot. 

Szombaton aztán jobban kibontakoztam. :) Először is elugrottam egy manikűr-lakkozás-léleksimogatásra. Jajjjj de kellett ez már! Nem szívesen és nem sokszor adok ki pénzt ilyesféle dolgokra, de az utóbbi - finoman szólva stresszes - hetek elég randa nyomokat hagytam a körmeimen, kezeimen, így jobb volt egy profira bíznom magamat. Mit mondhatnék?! Rút kiskacsaként érkeztem, hattyúként távoztam. :P :) Ráadásul a kettő között iszonyú jót beszélgettünk, úgyhogy úgy feldobódtam, hogy kis híján indiánszökdelésben indultam a vásárcsarnokba bevásárolni. Fura, hogy ilyen apróságok is mennyit tudnak dobni az ember hangulatán. :O Egy gyors bevásárlás, majd némi ágynemű és nyári paplan hajkurászás után - hogy ne érje szó a ház elejét - elkezdtem otthon a régen halogatott nagytakarítást. Eleinte tele voltam tettvággyal, de ahogy telt-múlt az idő, úgy lettem én is egyre kedveszegettebb és kilátástalanabb. Minden rámolásban ugyanis eljön egy kis lakásban az a pillanat, amikor rájössz, hogy már nincs hova tovább tolni a cuccokat, melyeknek jelentős része vagy szezonális, vagy szökőévenként egyszer kell, de akkor nagyon, így aztán nem szabad kidobni őket. Csak hát hova tegyük, amíg az a bizonyos szökőév elérkezik, és addig is hogyan akadályozzuk meg, hogy a.) kuplerájt képezzen b.) vonzza magához a hatalmas pormacskákat.... Már éppen kezdtem volna magamat átkozni, amikor kitaláltam, hogy én ebbe belefogok, amikor hívott a Falkavezér, hogy kezdjek készülődni, mert beszélt Férjjel, aki kb. 30-40 perc múlva értem jön (ezúttal Feleség nélkül, mert neki vizsgaidőszak van és tanul) és kivisz Érdre grillezni a barátainkhoz/kal. No nekem sem kellett több. Úgy magam mögött hagytam csapot-papot, mint a szél. ;) Ilyen szűk körben még azt hiszem, soha nem voltunk kint a "szezonnyitó grillezésen", de attól függetlenül, hogy ez most merőben más hangulatú buli volt, mint a korábbiak (többek között a házigazdáink miatt is, akiknek 8 hónapos a babájuk), nagyon jó kis buli volt! Babázgattunk, ettünk-ittunk, nevettünk.... Mint a régi szép időkben. :)  Csak most lényegesen kevesebb alkohol fogyott és még éjfél előtt haza is mentünk. :P 

Vasárnap - érthetetlen okokból - 6:45-kor kipattant a szemem. Jellemző... Amikor pihenhetnék... Munkanapokon valahogy ilyesmi még soha nem fordult elő velem.... Ezt jelzésértékűnek vettem és egy kisebb reggeli rituálé lefolytatása után folytattam a pakolászást. Egész jól elhaladtam vele, már nem akar minket megenni a kosz, de azért még mindig nem az igazi..... Valószínűleg nem is lesz az, majd csak ha nagyobb lakásba, vagy házba költözünk.... Mindegy, egyértelműen haladtam előre és ez a lényeg. :)

A Falkavezér megérkezése után kimentünk a szigetre, ahol a "családegyesítéstől" teljesen megrészegült ebet megfuttattuk, aztán hazamentünk és leeresztettünk - volna, ha nem jutott volna eszembe séta közben, hogy de ennék egy kis palacsintát :D, valamint a Falkavezérnek nem kellett volna elszaladnia este az egyik folyamatban lévő projektet ellenőrizni... De Pelikán elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta.

Péntek délután van...

... így már félig lehúztam a rolót, a másik felét meg föl se húztam. :D Persze a napokig válaszra sem méltató ügyfél éppen e pillanatban jelentkezett be, hogy akkor jönne ma délután papírozni.... Hát hoooogyne..... Mikor máskor, ha nem a legszebb napsütésben, péntek délután..... És a kedves édesanyjának hogy szolgál az egészsége?!? Mondtam neki, hogy húzzon bele, mert már fél lábbal házon kívül vagyok. Este koncertre megyünk (végre egy kis kikapcsolódás, nagyon rám fér) és előtte még le akarok dőlni kicsit, mert kettőt látok. A hajam is megint úgy áll, mintha egy csapat madár fészkelne benne, de nem tudok mit kezdeni vele.... Ez már az a hossz, amikor rövidnek már nem rövid, de hosszúnak meg még csúfolni se lehet.... De legalább a most oly' divatos ombre színem van... :P Mármint méteres lenövésem, csak van, aki ezért fizet, mint a katonatiszt. Nos én néhány hét kitartó fodrászkerülésével összehoztam...... :D 

Hétfőn is voltunk koncerten (Budapest Bár) a Falkavezérrel. Isteni volt! Olyan jó hangulatban mentünk haza, hogy csak na. :) Aki még nem volt, annak melegen ajánlom, hogy hallgassa meg őket élőben, mert elképesztőek! :) Sajnos ez a lendület a hét közepére elfogyott és tegnap már gatya voltam úgy fizikálisan, mint idegileg. (Igen, PMS is van a dologban, amiatt is majd' felrobbanok, de közben meg el tudnék aludni/ájulni.... Jó kombináció...) Így aztán sikeresen, többször több körben jól összevesztünk a Falkavezérrel is, hol teljesen bagatell, hol csak az egyikünk szempontjából bagatell, a másikunkéból igenis komoly problémákon.... Azt hiszem, nem vitatható, hogy tegnap érkezett el a totális mélypont.  Mára vége remélem, mert itt a hétvége, a napsütés és az együttlét lehetősége, békében, boldogságban. :) UGYE?!? :) Annyira fel tudom húzni magam, amikor munkahelyi és egyéb stresszeket aztán otthon, egymáson vezetünk le. :( Meg hát ott vannak a tipikus női-férfi játszmák, amiket sztem folytatni fogunk, amíg élünk. Én kiakadok, ő nem érti, én nem értem, ő mit nem ért, ő felháborodik, én felháborodom, hogy mire föl háborodik föl - vagy éppen fordítva, ő akad ki és én nem értem stb.... :D Biztosan ismeritek a szitut. Rettenetes. :D Jó lenne már néhány hét nyugalom, amikor nem húznak le rólunk hetvenhét bőrt és kicsit hallgathatnánk a fű növését... DE első körben azért megteszi a mai Punnany koncert is. Aztán meg jöhet a 7vége, grillezés és/vagy bográcsozás a barátokkal, délutáni szundikkal, miegymással..... ;) Végre!

Kicsit félek...

....  mert úgy tűnik, mára végeztem minden feladatommal és akár haza is mehetnék. Ilyenkor szokott aztán 3 óra körül, amikor kötni kezdeném azt a bizonyos nyúlcipőt, besűrűsödni az irodai élet.... Jó lenne, ha ma nem így történne, de a gyanúsan nagy csend és béke miatt a legrosszabbra is fel vagyok készülve.... (Ha nem tudnám, hogy minden Fiú indexezik, online sportfogad, fészbúkozik vagy csak simán játszik dolgozik és/vagy nincs bent, azt hinném, hogy épp zsírkrétával firkálják össze az irodáik falát vagy éppen az aranyhalakat húzzák le a vécén.... :P

Napom

Egy nagyon kellemesen, békésen csordogáló hétvége után a határozottan rosszul esik a hétfő. Főleg, hogy pörögni-forogni kellene, mint egy kisebb tornádó, aminek már a gondolatától is szédülök. :P Este Márton napozunk családi körben, addigra jó lenne felpörögni, de egyelőre úgy érzem, ez csak egy kisebb koffein mérgezéssel volna lehetséges, azt kihagynám, úgyhogy az is előfordulhat, hogy új oldalamról ismer meg a család, jelesül az egyik karosszékben békésen szunyókáló nagynéni szerepében. :D

Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen...

.... de vége a hétnek! El sem hiszem. Olyan napok vannak a hátam mögött, hogy a tartós hullám is kiugrott volna a hajamból tőle, ha lenne (lehetne) benne....Az hagyján, hogy rendre este 8-kor rúgtuk ki az utolsó ügyfelet, de reggeltől olyan feszített tempóban kellett hajtani, hogy - ó borzalom! :P - még arra sem volt időm, hogy egy kicsit nyafogjak/hisztizzek azon, hogy túl vagyok hajtva (vagy csak azon, hogy már 40 perce volt 1,5 órája, hogy nagyon kell pisilnem....). A rinya megmaradt a Kisgyerek reszortjának, úgyis ő e műfaj koszorús bajnoka. :P Kaptam egy halvány ígértet arra, hogy a jövő hetünk már nyugisabb lesz, de én már nem hiszek senkinek, a legrosszabbra készülök és ha annál jobban alakul a helyzet, akkor már boldogság van. :) Azt persze mondanom sem kell, hogy tekintve, hogy a munka frontján az első sorban harcoltam (még mindig nem tudom hogy kerültem én oda?!?), háziasszonyként nem szerepelek valami fényesen. Konkrétan egy helyes, kedves asszonyról ábrándozom, aki reggel jön, délután megy, kivasal, kitakarít.... (És nem az Anyukám, mert szegénykém nem érdemli meg, hogy ezt a kuplerájt, amit az otthonunknak nevezünk, "megnyerje".) Fejben könnyen, gyorsan és flottul megy az. egész. :P De azt be kell vallanom, hogy este 9-fél 10 felé már nem tűnik olyan könnyűnek, pláne nem gyorsnak a sztori..... Egyre inkább egy hatalmas nagy kezelhetetlen amőba az egész, ami napról napra csak nő. És ma meg kellene állítani a folyamatot....Márcsak erő kellene hozzá. És kedv. Ami nincs. :/ De azért hajráááá! :) 

Ez a szabi...

... eddig fárasztóbb, mint egy átlagos hét az irodában. :P Holnap esküvő, a 2. felvonás, ruha már van, cipő dettó, állítólag az idő is szép lesz, este indulunk is le....Vissza majd csak 21-én jövünk (bár én lehet, hogy csak vasárnap este....) A bökkenő - avagy a para-hangya - itt indul....Ugyanis a ruhák egy része már a bőröndben, egy része még szárad, egy része a vasalódeszkán, egy része elsuvasztva, hogy majd egyszer rájuk is sor kerül, és ettől olyan kupi van, amitől úgy érzem, hogy soha nem leszek készen/valamit, ami életbevágóan fontos lenne, itthon fogok felejteni/nem fogok tudni elszámolni a Falkavezérnek azzal, mi a fenét csinálok immáron 2. napja.....Főzés ( amit szintén kellene, egyelőre parkolópályán), mosogatás dettó és úristen, már két óra van..... :O Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás. :) 

A program...

... végül némiképpen változott, már ami a hétvégi programot illeti. Mire megbékéltem azzal, hogy itthon kell maranom tanulni, jött a telefon a Falkavezértől, hogy menjek már le mégis csak vele a családi találkozóra, mert nem szeretne egyedül menni, és ha rábólintok a dologra, miután lepakolta az édesanyját, az ebeket, a bringát és minden mást a telken, visszajönne értem, és mehetnénk az északi partra. Ezzel egyidejűleg megindult családi-offenzíva is, hogy menjek, másnap úgyis jövünk vissza....Egy szó, mint száz, mire észbe kaptam, már a jegyzetekkel és némi ruhaneművel a hátizsákomban&egy adag Mekis kajával az ölemben találtam magam az autópályán, a Falkavezér oldalán... :) Jóval később értünk le persze, mint eredetileg terveztük, de legalább ott és együtt voltunk. :) Szép volt az idő, klassz a szállás, jó a társaság - többet nem is kívánhattunk volna! :) Idén valahogy mindenki kicsit fáradtabb és visszafogottabb volt, mint általában, de hát minden évben nem rúghatjuk ki a ház falát. ;) Az biztos, hogy sikerült megint kicsit feltöltekezni, annak ellenére, hogy az átlagos 2 éjszakás program helyett idén csak 1 napunk volt mindenre, de ez is több, mint a semmi.... :) A Falkavezérék mentek Tour de Balatonra, én meg Falkavezér unokatesójáékkal és Artúr kutyával vissza Pestre, a rideg hétköznapokba, a jegyzethalmok közé.... Furi volt itthon úgy, hogy még Jola sem volt itthon.....! Napjában többször elindult a vezérhangya a fejemben, hogy indulni kell sétálni, néha kimentem, hogy van-e friss vize a tálkájában, és amikor dörgött az ég éjjel, rögtön a fekhelyét néztem, hogy nem retteg-e szegénykém... Reggel, a vizsgára is furi volt a szokásos szerencse-fülsimi nélkül elindulni... Ellenben milyen jó volt úgy hazaérni, hogy Joller a babzsákfotelben, pakkok mindenhol, az Ember meg a fürdőkádban.... :))) A kettő közti részről (értsd: vizsga) nem akarok semmit mondani...Kezem-lábam, de még a hajszálaim is csuriban vannak, bármit megadnék egy nyomorult kettesért...Rettenetes egy tantárgy ez is, jó lenne magam mögött tudni, annyi szent! 

Egy hamisítatlan szombat reggel...

.... nem pont ilyen, mint a mai. :P Hajnalban keltunk, sétáltam egy rövidet Jolánkával és  mielőtt kinyílt volna a szemem, már a Vásárcsarnokban voltam, utána berobogtam a szitispárba is - hosszú hétvége jön és rám tört "az éhhalál a küszöbön ólálkodik-érzés" -, majd sétáltam egy hosszabbat is Jolánkával, és most ott tartok, hogy legszívesebben ledőlnék egy kicsit.... Pedig erre esélyem nincs, mert még ki kell pakolnom annak a cirka 4-5 tonna élelmiszernek a nagyját, amit reggel felhalmoztam, aztán felteszem a jó kis majdnemvasárnapi húslevest és beleásom magamat a jegyzeteimbe.... Teszem mindezt azzal az önhipnózissal, hogy kedvem is van hozzá. Mondjuk egy jó húsleveshez van is. :)