Kávémérgezés

Bár nem hajtok rá, de előbb-utóbb összehozom. A vérnyomásom éjjel-nappal a bányászbéka feneke alatt van valahol,  az egész napom úgy telik, mintha egy kiadós vasárnapi ebéd után lennék folyamatosan, fél percnyire egy több órás alvástól.... Esküszöm, ha a jó éjt teám helyett egy jó erős kávét hajtanék fel, akkor is istenien aludnék pár perccel később. Nem is értem....Ráadásul ma du. be kell szaladnom kicsit a céghez. Gyönyörű lesz. Hogy tudok majd akár csak két fűszálat is keresztbe tenni úgy, hogy nem mernék karfa nélküli székre leülni, nehogy lezuhanjak róla egy óvatlan pillanatban? :D 

A program...

... végül némiképpen változott, már ami a hétvégi programot illeti. Mire megbékéltem azzal, hogy itthon kell maranom tanulni, jött a telefon a Falkavezértől, hogy menjek már le mégis csak vele a családi találkozóra, mert nem szeretne egyedül menni, és ha rábólintok a dologra, miután lepakolta az édesanyját, az ebeket, a bringát és minden mást a telken, visszajönne értem, és mehetnénk az északi partra. Ezzel egyidejűleg megindult családi-offenzíva is, hogy menjek, másnap úgyis jövünk vissza....Egy szó, mint száz, mire észbe kaptam, már a jegyzetekkel és némi ruhaneművel a hátizsákomban&egy adag Mekis kajával az ölemben találtam magam az autópályán, a Falkavezér oldalán... :) Jóval később értünk le persze, mint eredetileg terveztük, de legalább ott és együtt voltunk. :) Szép volt az idő, klassz a szállás, jó a társaság - többet nem is kívánhattunk volna! :) Idén valahogy mindenki kicsit fáradtabb és visszafogottabb volt, mint általában, de hát minden évben nem rúghatjuk ki a ház falát. ;) Az biztos, hogy sikerült megint kicsit feltöltekezni, annak ellenére, hogy az átlagos 2 éjszakás program helyett idén csak 1 napunk volt mindenre, de ez is több, mint a semmi.... :) A Falkavezérék mentek Tour de Balatonra, én meg Falkavezér unokatesójáékkal és Artúr kutyával vissza Pestre, a rideg hétköznapokba, a jegyzethalmok közé.... Furi volt itthon úgy, hogy még Jola sem volt itthon.....! Napjában többször elindult a vezérhangya a fejemben, hogy indulni kell sétálni, néha kimentem, hogy van-e friss vize a tálkájában, és amikor dörgött az ég éjjel, rögtön a fekhelyét néztem, hogy nem retteg-e szegénykém... Reggel, a vizsgára is furi volt a szokásos szerencse-fülsimi nélkül elindulni... Ellenben milyen jó volt úgy hazaérni, hogy Joller a babzsákfotelben, pakkok mindenhol, az Ember meg a fürdőkádban.... :))) A kettő közti részről (értsd: vizsga) nem akarok semmit mondani...Kezem-lábam, de még a hajszálaim is csuriban vannak, bármit megadnék egy nyomorult kettesért...Rettenetes egy tantárgy ez is, jó lenne magam mögött tudni, annyi szent! 

Egy hamisítatlan szombat reggel...

.... nem pont ilyen, mint a mai. :P Hajnalban keltunk, sétáltam egy rövidet Jolánkával és  mielőtt kinyílt volna a szemem, már a Vásárcsarnokban voltam, utána berobogtam a szitispárba is - hosszú hétvége jön és rám tört "az éhhalál a küszöbön ólálkodik-érzés" -, majd sétáltam egy hosszabbat is Jolánkával, és most ott tartok, hogy legszívesebben ledőlnék egy kicsit.... Pedig erre esélyem nincs, mert még ki kell pakolnom annak a cirka 4-5 tonna élelmiszernek a nagyját, amit reggel felhalmoztam, aztán felteszem a jó kis majdnemvasárnapi húslevest és beleásom magamat a jegyzeteimbe.... Teszem mindezt azzal az önhipnózissal, hogy kedvem is van hozzá. Mondjuk egy jó húsleveshez van is. :) 

Itt van...

.... 4 nap, tökéletes nyugalomban, munka nélkül... Perfekt lenne, ha - és itt jön a mindig is utált ha - nem helyeztek volna el kedd délelőttre egy utálatos tárgyból egy rém utálatos írasbeli vizsgát. Miután ez az egyetlen írásbeli, és ezután már csak szóbeli lehetőségek lesznek, nem volt más választásom, mint jelentkezni, így azonban ugrott a családi találkozó, a lazulás a barátokkal, a Balaton körbebringázása (ill. egy napra csatlakozás az iron men-ekhez) és minden más, tervezett program is. Kivéve a ma esti koncertet. :) Utána viszont mindenki szétspriccel hosszú hétvégézni, én meg gyengéd közelségbe kerülök a jegyzeteimmel... Mindegy, ezt most ki kell bírni. Muszáj, mert már látszik a vége, és minél előbb szabadulok, annál jobb. Annál több hétvége maradhat értelmes dolgokra. ;) :) 

Hihetetlen, de igaz...

... szabin vagyok. És ez egész nap úgy tűnik, így marad. :O A telefonom is egyszer csörgött, akkor is csak az Ápolt akart kérdezni  egybanális hülyeséget.... Úgy jártam tehát, mint Bástya elvtárs: Már meg sem akarnak gyilkolni...Hát én már szart se érek... :P Ha már a gyilkosságnál tartunk. Tegnap pörögtünk ezerrel az irodában, hatvankét dolgot csináltam egyszerre, mint rendesen, amikor a NégyszemTörzsfőnök közölte velem, hogy lenne egy gyors kérése. Mire én szolidan bár, de elhajtottam, hogy ne szívja a vérem, különben is már szúr a mellkasom és szorít a szívem, úgyhogy simán lehetséges, hogy e helyütt ki is nyúlok, mint a béka, és a nap hátralévő részében lépkedhetnek át az ájult, talán már élettelen testem felett. Mire Négyszem megjegyezte, hogy a szívem nem is ott van, ahol szorít, de ha mégis csak infarktusom vagy egyéb irreverzibilis és bizonyára halállal végződő kórság kezdene elhatalmasodni rajtam, akkor annál inkább húzzak bele, hogy még meg tudjam csinálni, amire kért, aztán kinyúvadhatok. Jah, és persze szerdán reggel munkakezdés. Időközben bekövetkező halál nem kifogás. Nem sokkal ezután kihozott nekem néhány szelet répát, zellert és egyéb zöldséget (mostanában ilyeneket csomagol neki az asszonykája az egészséges életmód jegyében), hogy egyek én is pár falatot, mert kell nekem a vitamin... (Neki meg valaki, aki kiöblíti az uzsisdobot, mikor az kiürül...) Ilyen figyelmes és gondoskodó az én főnököm. :) 

Gyermeknap - anyák napján...

Nálunk kb. ez van, évről évre. Nem szép dolog, tudom, de mit csináljunk, ha a mi családunkban a nőket (főképp, ha anyák) ilyen fából faragták. Viszel nekik egy csokor vagy még inkább egy szép cserepes virágot és valami apróságot, adsz nekik néhány puszit, megöleled őket, cserébe pedig feltankolnak 3 napra minimum elegendő élelemmel, készpénzzel, szívvel-lélekkel, gondoskodással.... :) Ráadásul miután hosszú órák után végre lelépsz haza, 5 percen belül már érkezik egy sms vagy egy hívás, hogy jelentkezz be, ha hazaérsz, mert addig azért aggódnak picit.... :) A legcsodálatosabb emberek ŐK. :)

Biológiai vasárnap

Ez van most, ha valaki nem tudná. Kedden este kellemes, pénteki hangulatba ringattam magam, ebből kifolyólag a teljes másnapot szombatként éltem meg, ennek folyományaként pedig ma reggel vasárnapi hangulatban ébredtem...Vasárnap pedig az Úr napja, amikor nincs munka. Pont. Minden més megkötelítés súlyosan emberiesség ellenes tevékenység, és mint ilyen, egy szóval jellemezhető: pfuj!

A tökéletes boldogsághoz...

... néha egészen kevés is elég. Most pl. egy teljesen üres és békés iroda + egy rántott húsos szendvics (a jobbik fajtából, szezámmagos zsömlében).

KedvenCZene

Szeretem. Mármint a számot. ;) :P Kellemes emlékeket ébreszt bennem. Aznap pl. amikor leugrottunk Eplénybe síelni, többször is hallottam. Jó kis nap volt! :) Ugyan elveszítettük Ádamot és a Falkavezér egyszer a teljes testsúlyával rám zuhant - közvetlenül azután, hogy kifejtette, nem is érti, hogy lehet a csákányos felvonóból kiesni :D -, de ilyen apróságokkal nem foglalkoztunk. :) A társaság, a hó, a táj, a melegszendó és az egész nap jó volt. ++++ De egyszer hallottam a kocsiban is, amikor szikrázó napsütésben mentünk kirándulni Dzsozival a legnagyobb egyetértésben. Ahogy mentünk át a hídon, a legszebb arcát mutatta a város: a hegyek, a Parlament, a rakpartok, a vár, a Duna.... :) Azóta persze még vagy ezerszer hallottam, de mindig valami kellemes helyen/helyzetben így már attól jókedvem lesz, ha meghallom. :)