Brazília - nyolcadik fejezet, melyben az utazók vacsorázni mennek

Vőlegény megérkezésének estéjén az Örömapával négyesben elmentünk a lakásához közeli, autentikus brazil étterembe (Churrascaria Majórica). Hiába lett volna sétálva is max. 15 perc, autóval mentünk. Ahogy az étterem előtt kiszálltunk az autóból, már pattant is egy ifjú a vezetőülésbe és vitte leparkolni az autót. Mélygarázsba, zárt, biztonságos helyre, tisztára, mint a filmeken - gondoltuk mi. Hát ez is olyan dél-amerikaias megoldás: nincs mélygarázs, se parkoló, szerencsétlen addig köröz a tömb körül, amíg valahol az utcán fel nem szabadul egy parkolóhely és oda leteszi a járgányt, amikor pedig indulnál, onnan vissza is hozza. :) 

Tekintettel arra, hogy brazil portugál szókincsünk nem sokat gyarapodott az elmúlt órák alatt, hagytuk, hogy Örömapa rendeljen mindannyiunknak, és - finoman szólva nem bántuk meg. :) Természetesen caipirinhával koccintottunk, grillezett, szaftos marhahúst ettünk, köretként pedig az elmaradhatatlan farofa (pirított maniókaliszt) és rizs, no és egy kis sült krumpli került a tányérunkra.

A 3-4 pincérnek köszönhetően - akik folyamatosan figyelték, hogy nem szenvedünk-e hiányt bármiben,  és ha valakinek bármi fogyóban volt a tányérjáról, azonnal pakolták a ráadást -, gömbhalra ettük magunkat, majd elégedett mosollyal az arcunkon, kimért lépésekkel elbattyogtunk a kijáratig és haza gurultunk. Szó szerint és átvitt értelemben is. :)

Buborék...

... -ra is változtathatnánk a nevünket, mert úgy pezsgünk, mint a hétszentség. :P A Falkavezér annyit melózik, hogy sztem már a hátsóján veszi a levegőt... Én - hosszú idő óta először ezen a héten - nem panaszkodhatom, ami az irodai munkavégzés tempóját és/vagy mennyiségét illeti, így aztán időben(!) el tudok indulni haza a nap végén, és aztán otthon próbálom utolérni magamat, több-kevesebb sikerrel. Futkosok, rendezkedek, főzök, takarítok.... Néha semmi látszata azon kívül, hogy estére rettenetesen fáradt leszek :D, de legalább próbálkozom.... És kis tündérek csapatáról ábrándozom, akik mire hazatérünk, már régen kitakarítottak, elmosogattak és elpakoltak, kivasaltak és az ebzetet is megsétáltatták napközben kétszer..... Azért még élünk, létezünk és a kedvünk is jó legtöbbször, de azért már nem ártana egy kicsit lelassítani és csak azzal foglalkozni néhány hetet napot, ami igazán fontos és amiben örömünket leljük.... Erre talán most, a hosszú hétvégén lesz is némi sanszunk, ugyanis kaptunk egy váratlan és igen kedves invitálást egy barátunktól, hogy tartsunk vele néhány napra Svájcba. :) Jóformán csak megyünk és jövünk, de azért ez is mindenképpen több, mint a semmi, ráadásul Svájcba már régóta készülünk és ez is egy kiváló lehetőség arra, hogy néhány napra kiszakadjunk a mókuskerékből és magunk mögött hagyjuk a hétköznapokat. Ennek érdekében akár kétszer ennyit is gyűrődnék egy autó hátsó ülésén vagy csomagtartójában is, ha kell.....! :D Azt ugyan még nem tudom, hogyan és mikor fogunk tudni bepakolni a holnapi induláshoz, mint ahogyan azt sem, hogyan fogom tudni magamat megfékezni, hogy ne akarjam becsomagolni a komplett ruhásszekrényemet - mely ugyan nem tartalmaz soha egyetlen göncöt sem, amit felvehetnék, de ez eddig még nem tántorított el attól, hogy ne akarjam az egészet besuvasztani egyetlen bőröndbe..... :P Mindegy is, régóta tudjuk, hogy úgy szép az élet, ha zajlik. ;)

Csajos napok

Csütörtöktől vasárnap délutánig csajos napokat kiáltottam ki - különös tekintettel arra a tényre, hogy a Falkavezér csütörtök reggel elhagyta a családi fedélzetet egy vitorlás fedélzetéért, ill. egy bajnokságért. Bemelegítésképpen csütörtökön JamjarLady-vel kilibbentünk a Gourmet Fesztivál szakmai napjára (nyertem jegyeket a Fűszerestől). Sajnos sokkal hűvösebb volt, mint amit még kellemesnek mondtunk volna, de ez azért nem akadályozott meg bennünket abban, hogy magunkhoz vegyünk némi aperol spritz-et és gyöngyöző bort, és együnk néhány igen apró, de annál finomabb különlegességet. :) (Csak zárójelben jegyzem meg, ahhoz képest, hogy az adagok mérete erőteljesen az "ízelítő-kategóriába" esett, meglehetősen borsos áron adtak mindent, és ha az egyik standnál nem futunk bele egy kedves ismerősbe, kinek jóvoltából nem kellett fizetünk a fogyasztásunk után, akkor vagy éhen halunk, vagy a gatyánkat is kipengetjük, mire jóllakunk. De ajándék lónak - helyesebben szólva belépőnek - ne nézd a fogát, ráadásul végső soron klassz volt, jókat nevettünk és beszélgettünk, megérte elmenni.) Mikor már a hajunk is lilulni kezdett a hidegtől, döntési kényszerbe kerültünk, hogy igyunk meg egy pálinkát vagy ugorjunk fel az - egyébként 2 utcányira lakó - JjL-hez, inkább ez utóbbi választottuk. Így tudtunk némi "madárláttát" is vinni KisNagyGyereknek és még egy kis rosé elpusztítása mellett dumálgatni. Jó volt nagyon. :) 

A péntek az előző napi kilengés hatására  - no és persze amiatt, mert nagyon vacakul alszom, ha a Falkavezér nincs otthon - elég álmosan telt, és sajnos baromi hosszúra sikeredett, így az estére betervezett arcpakolás, manikűrözés és egyebek helyett csak egy nagy kört tettem Jolánkával és részemről befejezettnek kiáltottam ki a napot. 

Szombaton aztán jobban kibontakoztam. :) Először is elugrottam egy manikűr-lakkozás-léleksimogatásra. Jajjjj de kellett ez már! Nem szívesen és nem sokszor adok ki pénzt ilyesféle dolgokra, de az utóbbi - finoman szólva stresszes - hetek elég randa nyomokat hagytam a körmeimen, kezeimen, így jobb volt egy profira bíznom magamat. Mit mondhatnék?! Rút kiskacsaként érkeztem, hattyúként távoztam. :P :) Ráadásul a kettő között iszonyú jót beszélgettünk, úgyhogy úgy feldobódtam, hogy kis híján indiánszökdelésben indultam a vásárcsarnokba bevásárolni. Fura, hogy ilyen apróságok is mennyit tudnak dobni az ember hangulatán. :O Egy gyors bevásárlás, majd némi ágynemű és nyári paplan hajkurászás után - hogy ne érje szó a ház elejét - elkezdtem otthon a régen halogatott nagytakarítást. Eleinte tele voltam tettvággyal, de ahogy telt-múlt az idő, úgy lettem én is egyre kedveszegettebb és kilátástalanabb. Minden rámolásban ugyanis eljön egy kis lakásban az a pillanat, amikor rájössz, hogy már nincs hova tovább tolni a cuccokat, melyeknek jelentős része vagy szezonális, vagy szökőévenként egyszer kell, de akkor nagyon, így aztán nem szabad kidobni őket. Csak hát hova tegyük, amíg az a bizonyos szökőév elérkezik, és addig is hogyan akadályozzuk meg, hogy a.) kuplerájt képezzen b.) vonzza magához a hatalmas pormacskákat.... Már éppen kezdtem volna magamat átkozni, amikor kitaláltam, hogy én ebbe belefogok, amikor hívott a Falkavezér, hogy kezdjek készülődni, mert beszélt Férjjel, aki kb. 30-40 perc múlva értem jön (ezúttal Feleség nélkül, mert neki vizsgaidőszak van és tanul) és kivisz Érdre grillezni a barátainkhoz/kal. No nekem sem kellett több. Úgy magam mögött hagytam csapot-papot, mint a szél. ;) Ilyen szűk körben még azt hiszem, soha nem voltunk kint a "szezonnyitó grillezésen", de attól függetlenül, hogy ez most merőben más hangulatú buli volt, mint a korábbiak (többek között a házigazdáink miatt is, akiknek 8 hónapos a babájuk), nagyon jó kis buli volt! Babázgattunk, ettünk-ittunk, nevettünk.... Mint a régi szép időkben. :)  Csak most lényegesen kevesebb alkohol fogyott és még éjfél előtt haza is mentünk. :P 

Vasárnap - érthetetlen okokból - 6:45-kor kipattant a szemem. Jellemző... Amikor pihenhetnék... Munkanapokon valahogy ilyesmi még soha nem fordult elő velem.... Ezt jelzésértékűnek vettem és egy kisebb reggeli rituálé lefolytatása után folytattam a pakolászást. Egész jól elhaladtam vele, már nem akar minket megenni a kosz, de azért még mindig nem az igazi..... Valószínűleg nem is lesz az, majd csak ha nagyobb lakásba, vagy házba költözünk.... Mindegy, egyértelműen haladtam előre és ez a lényeg. :)

A Falkavezér megérkezése után kimentünk a szigetre, ahol a "családegyesítéstől" teljesen megrészegült ebet megfuttattuk, aztán hazamentünk és leeresztettünk - volna, ha nem jutott volna eszembe séta közben, hogy de ennék egy kis palacsintát :D, valamint a Falkavezérnek nem kellett volna elszaladnia este az egyik folyamatban lévő projektet ellenőrizni... De Pelikán elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habos torta.

Régóta...

... nem jártam errefelé, de mentségemre szóljon, hogy elsodort az élet. Megint. Először azért, mert a szabi előtti pár hét fejetlen rohanásba torkollott, aztán meg azért, mert a szabi ideje alatt internet és wifi-szegény életet éltünk. Nem mellesleg nem is bántam. Az a halálom, amikor ülünk egy kupacban a barátainkkal, és ahelyett, hogy beszélgetnénk vagy bármi értelmeset tennénk, mindenki mereven a telefonját bámulja, mert éppen becsekkol/képet tölt fel/lájkol és kommentel.... 

Nem mellesleg még a jól megérdemelt szabadság előtt sikeresen megoldottam egy eddig kezelhetetlennek tűnő problémát is, éspedig azt, hogy a Fiúk az irodában lopják a tollaimat, meg minden mást az asztalomról ... Akárhogy ügyeskedtem/rejtegettem őket/vettem mindig újabbakat és újabbakat, hogy mindenkinek legyen, az enyémek rendre eltűntek az asztalomról. Idáig. Legnagyobb örömömre a szabi utáni visszatérésem napján is éppen annyi toll figyelt az asztalomon, amennyit itt hagytam. A megoldás olyan egyszerű, hogy szinte szégyellem, hogy nem jutott eszembe már sokkal-sokkal előbb: élénk rózsaszín tollakat vettem. Úgy tűnik, ez hatott. :) Bárcsak minden ilyen egyszerűen kezelhető lenne! :)

Életképek, párbeszédek, napjaim...

" - Ne haragudjon, én a levezető elnök vagyok.
  - Én meg szép.
  - Nos, egyikünk biztosan hazudik."

Csörög a mobilom, beleköszönök: Szia Tamás!
A másik oldalon pillanatnyi döbbent csend, majd: Hooooonnan tudtad, hogy én vagyok?  :D
(A sztorihoz hozzátartozik, hogy anno nem ő adta meg a számát nekem. Bár most, hogy jobban belegondolok, én sem adtam meg neki az enyémet... :D )

Kisgyerek tegnap uzsonnás dobozzal jelent meg az irodában. Ezen még nem feltétlenül akadtam volna fenn, de amikor kinyitotta, dobtam egy hátast: Barbie-s szalvétába volt bebugyolálva a szendvicse. :P:D

Pörgünk...

... mint rendesen. Rohannak a napok, a hetek - mint rendesen. Ömlenek ránk az élmények és félek, hogy a fele sem fog "papírra" kerülni abból, amit átéltünk... Tiszta depis is lettem, hogy véget ér a nyár... :( Kiborultam, mert nyitott ablak mellett hajnalban felébredtem arra, hogy fázom... Aztán attól, hogy egy szál pizsiben már nem lehet fel le slattyogni mezítláb a lakásban, mert fázom.... Aztán azért is, mert az ablakon kitekintve többször láttam csúnya, sötét fellegeket és hallottam az eső kopogását, mint láttam volna napsütést.... Most már a tagadási fázisban vagyok. :P Nem vagyok hajlandó tudomást venni arról, hogy vége a nyárnak. Nem, nem és nem! Azt hiszem, egészen adventig megpróbálom kihúzni ezt a "tagadós-tudomást sem vevő"-periódust... :) Persze eső ide, hideg oda, ez a szeptember sem telt eddig átlagosan... Kezdjük azzal, hogy a barátaink és családunk körében is született egy-egy trónörökös. :) Ráadásul egymás utáni napokon, jóformán néhány óra különbséggel. Aztán Falkavezér bátyjának kisfiát ünnepeltünk, mert kipipálta a 2. életévét is. Bogyó és Babóca tortával, ovációval, mintegy 6-8 percig tartó gyertya fújással - ezt még gyakorolni kell, no meg jobban izgatta, hogy mikor veheti már le a torta tetejéről Bogyót ;). Szegény Bogyó még azelőtt elveszítette a fejét, hogy egy rendes képet kattintottunk volna az ifjúról és a tortájáról. :) Alighanem ő nem lesz a "jaj de szép, ezt tegyük el emlékbe anya!"-típus. Sebaj, nem mindenkinek kell addig őrizgetnie az ilyesmiket (is), míg kőkemény lesz és ehetetlen/kiszőrösödik/vagy mindezt megelőzendő a tesója - merő jószándékba oltott mohósággal - meg nem eszi. :D Majd a mulatozás másnapján az ünnepelt édesapja kórházba került.... Nyugi, nem ételmérgezés és semmi köze az egy négyzetméterre eső rokonok számához sem. ;) De tény és való, hogy sajnos kórházba került és bent is tartották, így Ünnepelt az egy hónapos kishúgával és a Zanyájukkal jó egy hétre magára maradt. Így "muszáj" volt beugrani kicsit és segíteni az esti lefárasztás-etetés-fürdetésbe. Háááát... Nem mondom, hogy ellenemre volt. :) Falkavezér kergette-fárasztotta a kis brigantit, én pedig babáztam. Igaz, hogy a karjaim aznap már nem voltak használhatóak, mert úgy elmacskásodtak, de kárpótlásul olyan babaillatú voltam, hogy nem is volt kedvem lezuhanyozni.... :) Azóta szerencsére happy end van, mert Bátyus újra otthon van a családdal - bár egyértelműen nem tudták megmondani, mi volt a gond, és még elküldik néhány vizsgálatra.... Aztán a mostani hétvégén meglepi szülinapi bulit tartottunk - kisebb elhajlással - az éppen nászútról hazatérő Asszonykának, mely összejövetel szintén nem sikerült rosszul, ellenben fergetegesen jól, és bár a tegnapi nap jelentős részét átaludtam (amikor meg ébren voltam, jószerével akkor is döglöttem... :P), úgy érzem, jól esne még egy kis alvás... Hiába no... Hol vannak már azok az idők, amikor egy buli után hazaszaladtam zuhanyozni, majd elsiettem órára? Persze a történethez az is hozzá tartozik, hogy nem voltam túl produktív azon az órán, finoman szólva...Ráadásul nehezített pálya volt, mert németül kellett volna megnyilatkoznom. Nos ez akkor, amikor még magyarul is komoly kihívás, és már az fáj, hogy értelmesen tudj nézni, háááát.... De bizony sokkal jobban bírtam a 2-3-4 órás alvásokat. és igen, itt újból a tagadási szakaszban vagyok éppen: mindez nem azért van, mert három iksznél járok.... Csak újabban nehezebb napjaim vannak. ;) Folyt.köv.

Szabadság, szabadság....!

Végre-valahára le tudtam csippenteni a hétből magamnak egy napot, ami csak az enyém. :) Igaz, hogy pakolással és készülődéssel telik, de ez a nap akkoris más, mint a többi. :) Kezdjük azzal, hogy körömlakkozással kezdtem. ;) :D Holnap a legbelsőbb körből való  barátaink, akiket nagggyon szeretünk házasodnak, és a Falkavezér lesz a tanú. :) A ruha nagy nehezen ugyan, de megvan, már "csak" össze kell pakolni, a szükséges holmikat kivasalni (70 fokos lakásban, rákenrollllll) és indulhatunk is a Balcsira. Egyelőre a nyaralóba, aztán majd holnap a tetthelyre. :) Remélem, a beígért viharok elkerülnek majd bennünket. Bár azt nem fogom bánni, ha nem lesz ilyen rekkenő hőség.... Apropó hőség: irány a vasalódeszka..... 

Leánybúcsú a javából :)

Ez lesz ma. :) Előtte még beugranak egy kicsit Anyuék is, aztán én megyek JjL-hez és Marcihoz jókedvet fakasztani (remélem, sikerül), utána haza készülődni, Jolikázni és jöhet a menet. Sajnos lesznek klasszikus leánybúcsús elemek is (chip fiú, broki torta.....ezeket 3 x-ig sikerült megúszni, erre tessék....), de ezeket majd tisztes távolból figyelem, a kritikus tömeg mögül, a többi része meg - nyilván - zseniális lesz. :) Napok óta benne van a bugi a lábamban, úgyhogy senki nem ment meg attól, hogy reggelig dajdajozzak. :))))) Végreeeeee. Rám fér már a kikapcsolódás. Mert mint tudjuk: a mókuskerékben való pörgés is pörgés, de azért nem ugyanaz..... :P 

"Ez rosé, nem izé!"

... hangzott el tegnap - by Oli - az esedékes SarkiFűszeres-Szenánszunkon, amin ezúttal nagyobb baráti körrel vettünk részt. :) A téma ezúttal a rosé volt, tíz borocskát kóstoltunk meg, vakteszt jelleggel. Érdekes volt látni, hogy mennyire különbözik az ízlésünk, miközben a társaság jelentős része nagy rosé rajongó. (Én csak szégyenkezve merem bevallani, hogy a borok közül legkevésbé a rosét kedvelem, de azért azt nem állítanám határozottan, hogy fizikai kínokat okozott volna nekem a kóstolgatás... :P) A mi Fűszeresünk ismét kitett magáért, finomakat főzött, jó hangulatot teremtett és..... A Falkavezérrel kooperálva igazi "meglepi bulit" szerveztek nekem, váratlanul felbukkanó, kulináris-izgalmas ajándékokkal (egy részük egyenesen Strasbourgból érkezett a  Marchéról!) kedves szavakkal, sütivel, kihunyni nem akaró tűzijátékkal, barátokkal, énekléssel... :) Itt jegyezném meg, hogy ha valaha is kételkednék abban, hogy szeret a Falkavezér, az ilyen pillanatok mindig bebizonyítják, hogy "miazhogy". :) Azt hiszem, egy darabig biztosan nem fogom elfelejteni ezt az estét, mert - ha a meglehetősen hűvös szelet nem számítjuk - tökéletes volt. :)