Kezdődött azzal a rendkívül gyanús ténnyel, hogy egész könnyedén ébredtem. Jó, jó, azért nem tigris bukfenccel vetettem le magamat a galériáról, de azért mindenképpen könnyebb volt a feladat abszolválása, mint egy átlagos hétfőn. Folytatódott azzal, hogy béke és nyugalom fogadott az irodában. Na ja, NégyszemFőnök külföldön múlatja az időt 2 napig, így azért nem olyan nehéz... Nem mintha hétfőn reggel, vagy újabban bármikor máskor túl sok időt töltenie az irodában, de azért ahhoz kiváló érzéke van, hogy olyankor megjelenjen, amikor nagyon nem kellene..... Az idő ugyan kissé komótosan telik, és nem állítom, hogy nem mennek máris szívem szerint haza, de legalább csönd van, béke és nyugalom. Ritka érték. :) Ha ez kitart a nap végéig és időben el tudok menni haza, akkor cha-cha-cha lépésekben megyek hazáig, esküszöm. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zen. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. június 16., hétfő
2014. június 2., hétfő
Szeretem az olyan hétfőt....
... amikor 15 órára különösebb kapkodás és idegeskedés nélkül befejezem a munkát utolérem magamat, és tulajdonképpen már csak a munkanap végét várom. Persze diszkréten, véletlenül sem magamra irányítva a figyelmet.... ;) A Fiúk átlagos munkatempójában vagyok tehát most én is, és meg kell mondanom, élvezem. Sokkal kellemesebb így a munka, mint a mérgezett egér üzemmódban. Hangyányit azért stresszelek, nehogy a nagy lébecolásnak meg legyen a böjtje, de egyszer nekem is lehet szerencsém, és talán nyugalmasabb hétnek nézünk elébe, mint általában. :)
2013. március 27., szerda
Minden jó, ha a vége...
... HÓ. Nem tudom, mióta én élek, ilyesmire volt precedens (mármint, hogy március végén térdig érjen a hó), és bár óhajtom a tavaszt, a meleget és a napsütést, de azért elvagyok a jelen időjárással is... Azon kaptam magam az előbb, hogy Frank Sinatra Let it snow című számlát dudolászom... :D Nem vagyok hajlandó egész nap az időjáráson nyavalyogni és szörnyülködni. A tévében és a "fácsén" úgyis mindenki ezt teszi (tisztelet a kivételnek), így aztán úgy döntöttem, én bizony szeretni fogom az utolsó téli napokat is. A lelkemben úgyis mindig nyár van. :P :D Főleg, mióta az Ápolt elhagyta a fedélzetet. ;) Állítólag ma már nem is jön vissza, ha elhúzódik a tárgyalása.. Kissé elszorult a szívem, amikor láttam távolodó alakját, és nehány könnycseppet is elmorzsoltam diszkréten, de csak mikor senki sem látott... ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)