Ez megint egy olyan nap...

... amikor dolgozni kéne, de minden máshoz inkább lenne kedvem. El-és átüteltni otthon a fűszernövényeket/virágokat, kicsit pakolászni, sétálni egy nagyot Jolival, mielőtt teljesen elromlik az idő, megnézni valami jó filmet.... Még vasalni is szívesebben vasalnék. :O A Falkavezér szerdáig Horvátországban élvezkedik, így aztán - kénytelen-kelletlen - bőven lenne időm otthon a "reformokhoz" (vagy csak egy szimpla takarításhoz), de tegnap pl. az agyhalottak tartottak nálunk soha véget nem érő közgyűlést (megint...), minek következtében mire hazaértem, én magam sem voltam túl sok mindenre használható...Ezen persze már meg sem lepődöm. Persze amikor meg itthon van, és azon ritka pillanatok egyikét éljük, hogy egyikünk sem dolgozik, akkor próbáljuk kihasználni az időt, így aztán a lakás szalad.... Persze, tudom, maradhatnánk otthon is szutykolni, de amikor így is olyan keveset vagyunk együtt, akkor nem az életem álma, hogy még a hétvégét is nagytakarítással töltsük. Öreg hiba.... Ezért nem élünk olyan kis ékszerdobozban, mint CsB-ék. Na náluk aztán tényleg olyan tisztaság és rend van, hogy rendesen zavarba jöttem tőle.... Simán bemutatható lenne a kéglijük valami menő magazinban is.... Persze ez azért nem CsB érdeme, de már az is nagy szó, ha valahol tartósan jelen van, hogy nem lesz a puszta jelenlététől kupleráj....;) :P Sőt, egészen új oldaláról mutatkozik be az utóbbi hónapokban. Ahogy Anyu mondaná, egészen "emberszabású" . ;) Hiába no, felnőnek a gyerekek. :) Lassan már nekem is illene....

Megnyugtatásul

Mielőtt teljesen átfordulna a blog síró-picsogó nyavaly'bloggá, leszögezem, hogy történnek velem klassz dolgok is, amikkel kapcsolatosan rengeteg mesélni- és megörökíteni valóm van még, fotókkal (bár ezek egy része el is szállt sajnos....) és miegymással, csak győzzétek kivárni :P  jussak végre hozzá. Persze mire igazán belemelegednék az írásba, mindig megzavarnak valamivel (leggyakrabban telefonnal/feladattal/jövés-menéssel, váratlanul betoppanó ügyfelek népvándorlási hullámaival...), vagy én nehezítem az életemet a tegnapihoz hasonló plusz körökkel.... Na de majd most! ;) Falkavezér ugyanis előreláthatóan vasárnapig "turnézik", így aztán lesz néhány napom magamba - egyúttal a blogomba - mélyedni. :)

A legkisebb fiú...

... világgá megy a jövő héten és csak a hónap végén/következő hónap elején tér vissza, és - tekintettel arra, hogy nem látom rajta a nagy ügybuzgalmat (és akkor még finom voltam) - kicsit aggódom, mit fog maga után hagyni. Tény, ami tény: a békés eszem és/vagy kávézom-cigizem-klotyózom Bermuda-háromszögébe szorult ember nem éppen a leghatékonyabb munkaerő, pláne, ha e tevékenységeit néha még különböző játékokkal és sportoldalak böngészésével is színesíti. Mindaddig nincs is ezzel bajom, amíg mindezt nem az én káromra csinálja.... Igyekszem nem a farkas hibájába esni, aki elküldte a búsba a nyuszit is és a porszívót is, de az elmúlt évek tapasztalásai azért adnak némi aggodalomra okot. El is kezdtem verni a tamtamot, nehogy elengedjék anélkül, hogy minden folyó ügyének szálait kellőképpen elvarrta, ellenkező esetben váratlan és igen heveny lefolyású, erősen fertőző betegség talál megtámadni 5-7 napon belül engem, ami miatt betegállományba kényszerülök... (És igen, valóban van egy diszkrét bája annak is, hogy fényes munkaidőben sikerült ezt a bejegyzést elkövetnem... :D)

Még csak szerda van, de...

... megérett a pillanat arra, hogy tartsak egy heti összegzést, ugyanis:  

... már túl vagyunk a hét legeslegrosszabb poénjain. Köszönhetően NégyszemNagyőnöknek, aki valószínűleg munkába jövet átlapozott lenyelt néhány évtizednyi Mórickát (vagy csak sokáig volt összezárva 8-13 évesekkel - bár gyakran ő maga is egy nagyra nőtt 10 éves). 

... Ápolt, akinek növényt sem lenne szabad tartania, az éjjel apa lett. Őszintén bevallom, az első gondolatom az volt, hogy remélem, bent volt a szülésnél, és mielőtt elájult volna és esés közben jól bevágta volna a fejét egy, de inkább több tárgyba, a csaj minimum véraláfutásosra marta a kezét. :P A babának természetesen jó egészséget és a legjobbakat kívánom. :) Fél 1 körül aztán beállított a boldog és büszke apuka, aki jócskán kiesett az eddig megszokott "Ápolt" szerepköréből, oly' annyira hogy előbukkant belőle az ember. :O Mosolyogva, kicsit zavarodottan és fáradtan mesélt a majd' egy napig tartó vajúdásról és a gyerekről, akinek van haja, meg kezei és lábacskája, és persze maga a tökély. Jah és nyugodt baba, nagyon békésen elszundikálgat. (Ezen jót röhögtem, de csak magamban. Majd visszatérünk a kérdésre néhány hónap és jó néhány szemkörnyéki karika múlva... ;P) Gondolom, ez a pillanatnyi kilengés csak az adrenalin és az eufória keverékének hatása és napokon/heteken belül visszazökken a Ápolti minőségébe (az ordítozásokkal és fogcsattogtatásokkal együtt...)  de azért jó volt megtapasztalni, milyen lenne, ha normális lenne....

... a Falkavezér már megküzdött a férfiakra igen veszélyes kórral, a megfázással. Az állapota a hétfő éjszakai - keddi mélypont óta rohamosan javul, amiben nagy segítségére volt az étcsokoládés kandírozott narancshéj, amiből nagyobb mennyiséggel kúrálta magát. ;) Én pedig csendben reménykedem, hogy ha a minden jel szerint sikerült a wellness hétről hazatérő kollégától nem elkapnom a vírusos kötőhártya-gyulladását, majd pedig a hasmenős-hányós vírust, amit feltehetően a gyerekeitől kapott el (mint mondta, ha a kötőhártya-gyulladás nem vakította meg, hát majd kif.ssa a szemét magától... :D), akkor csak megúszom ezt is....

... annyit dolgoztam és túlóráztam, mint máskor egy egész héten, így a mai napot önhatalmúlag egy kicsit lazábbra vettem. Persze, mint tudjuk, nyugtával dicsérjük a napot...

... hogy is felejthetnénk el a tegnapi napot, amikor is az Ápoltaknak sikerült felgyújtaniuk az erkélyt... 

... totálisan karácsonyi hangulatba kerültem - nem a fentiek hatására, ezt azért rögzíteném. :) 

Tegnap...

... egy ingatlanos újságban kiszúrtam álmaim lakását. A lehető legjobb környéken van, mégis jó közlekedés mellett és a belvároshoz (is) közel. Nagy terasszal, éppen elegendő szobával... Szinte hallottam, hogy szólongat a kégli, hogy "vegyél meg, vegyél meg, vegyél meeeeeg". :) Mondom a Falkavezérnek, hogy mit találtam, mire ő közölte velem, hogy kicsit korábban ő is kiszúrta ugyanezt a hirdetést és mutatni is akarta nekem, hogy hű, de jó is lenne.... No erre mit mondjak, nagy az összhang. :) Egy bökkenő van már csak: a éppen 10 mihálykával kerül többe, mint amennyink jelenleg lenne.... Így aztán marad a lottózás és a napi mantra, hogy úgyis ott fogunk lakni, azon a környéken és passz! :) (Persze ha valakit éppen megfojtani készül a rengeteg pénze és patronálni szeretne egy imádnivaló fiatal párt egy még imádnivalóbb szuperebbel, nem utasítjuk vissza a felajánlásokat. ;))

Mozdul a Diliház

Tudtuk, hogy már jó fél éve árulja az irodát a tulajdonosa (én ne tudnám... egy kezemen nem tudom megszámolni, hányszor kellett a nézelődők miatt tovább bent maradnom...) , de attól még váratlanul ért tegnap minket a hír, hogy el is adta. :O Szerencsére nem kell azonnal pakolnunk, mert még nem tudjuk, hová cuccolunk innen tovább. Egy rövid csapat megbeszélés után - aminek a jelentős részében az Ápolt harsogott, számomra roppant ellenszenves stílusban, olyan kritériumokat puffogtatva, amikről már most tudom, hogy ő fogja elsőként megszegni (vagy soha be nem tartani, de másokkal szemben triplán megkövetelni....) -, csak több volt bennem a kérdés és az idegesség, mint előtte....Mert hát ugye, hol lesz az iroda (ugye nem egy hegytetőn, ahonnan gyönyörű a kilátás, exkluzív az ingatlan, de nem jár fel békávé..), jön-e új rezsitárs és ha igen, ugye nem olyan lesz, mint az Ápolt, mert belőle egy is sok&ugye nem gondolják még véletlenül se, hogy ezentúl a 4 helyett 5 (vagy akár több) embernek fogok a keze alá dolgozni, mert már a jelen felállás is necces (úgy a fizumat, mint a túlóráimat és a magán-/irodán kívüli életemet tekintve) stb. stb. stb. kezdtem rendesen bepörögni, amikor Nagy Gyerek (avagy Főnök, ritkábban Négyszemű) közölte velem, hogy éhes és menjünk le ebédelni kettesben, mert a többiek már úgyis voltak, meg amúgy is beszélne velem. Még ki sem léptünk az ajtón, máris megnyugtatott, hogy arról szó nem lehet, hogy maradjon a jelen felállás (= mindenki számolatlanul nyomathatja ki nekem a munkát), ő átvesz engem 100%-ban és az Ápolt (és az új jövevény, aki ha olyan lesz, mint az Ápolt, akkor tutira Ketteske fedőnéven fog futni nálam) vegyen fel magának valakit, ő engem nem hagy a továbbiakban ebben a hülye státuszban, úgyis egymaga képes ellátni munkával lazán...Hát mit ne mondjak.....Nyugtával dicsérem a napot, mert előbb költözzünk át egy - remélhetőleg - kényelmes és tágas, hiperszuper irodába (itt a környéken, de legalább  könnyen megközelíthető helyen) és az Ápolt tényleg távolodjon el tőlünk (tőlem!!!!!!), amennyire lehet, de már a gondolata is, hogy ez (mármint hogy az Ápoltak Ápoltja ezentúl csak "szomszéd" és nem munkatársi minőségben rontja majd a levegőt) szívemben apró kis rőzselángokat lobbantott. :) Isten adja, hogy így legyen! :) Azzal egyelőre nem vagyok hajlandó foglalkozni, hogy 3 irodányi iratmasszát és 4 fiú összes lomját hogyan és miképpen fogjuk tudni összecsomagolni ás átköltöztetni bárhová is.... Ez még a jövő zenéje. De ha hónapokig kell gyűrődnöm ahhoz, hogy utána az Ápolt kilépjen az életemből, hát legyen, mosolyogva várom, hogy eldördüljön a startpisztoly. :)

A harcnak vége...

Noha végletekig ragaszkodó, lojális, kis túlzással a döglött lovat is hónapokig lovagoló típus vagyok, mégis csak meg kellett hoznom a döntést, mert "odaát" már megint (még mindig?!) krimiális a helyzet. Napok óta csak írni enged a rendszer, menteni vagy közzétenni bármit is, na azt nem... Hangyányit belefáradtam...Sajnálom, mert 8 év hosszú idő, és kicsit félek is, hogy az a rengeteg baromság magvas gondolat (cöh!), amit ott virtuális papírra vetettem, elvész, és ha nem is, nem lesz egy sétagalopp mindent lementegetni és archiválni valamiként, de mindenezekkel együtt - vagy éppen ezek miatt érzett dühömben mondom azt: részemről ennyi volt. és akkor most következzék a folytatólagosan elkövetett blogolás, új helyen, új köntösben, remélhetően ihletett állapotban (:D), de a régi szereplőkkel. És persze remélhetőleg újakkal is.