A napom... Avagy a széria folytatódik....

Természetesen éjszaka elkezdtem a "műsorozást", így reggel kissé pironkodva, de azért elszökelltem a nőgyoggyerhez, aki a hírtől, hogy akkor mostan vizsgálat nemigen lesz, de esetleg cseveghetünk pár percet és írhat nekem egy receptet, csak nevetett. Jó, ok, azt azért sejtettem, hogy letargiába nem fog esni, de azt hittem, zabosabb lesz, hogy miért centiztem ki ennyire a látogatást. Ehelyett csupán megígértette velem, hogy egy rákszűrésre azért visszajárulok hamarosan, különben meg menjek Isten hírével.

Az irodába beérve kissé lehidaltam, mert az asztalom és a jegyzeteim elég rendesen le voltak pötyögtetve vérrel. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy az egész undibb-e, mint amilyen rejtélyes, vagy rejtélyesebb, mint amilyen undi.... A Fiúk persze masszív tagadásban voltak, aztán egyikük benyögte, hogy feltehetően az irodát felmérni érkezett mérnökök egyike lehetett az elkövető, mert ők (mámint a Fiúk) - egy átlagos naptól eltérően - nem estek egymásnak és nem próbálták meggyilkolni egymást sem az asztalomnál, sem máshol... Ez esetben viszont csak egy kínzó kérdés marad, amire valszeg soha nem kapok választ: mi a fészkes fenét kereshetett az asztalomnál az illető, miért fogdosta és pötyögtette össze a papírjaimat és ha már, akkor miért túrt össze mindent?! Komolyan nem értem. Soha, sehol eszembe nem jutna más asztalánál garázdálkodni, még ha papírra vagy éppen tollra is volna szükségem... Mindegy, mindannyian másmilyenek vagyunk.....Szerencsére a leggázosabb papírlapokat egy mozdulattal kihajíthattam, mert nem volt már rajtuk  semmi életbevágó, így aztán több volt az esetnek füstje, mint a lángja, de azért remélem, nem sűrűn fog ilyesmi előfordulni. Blöeh....

Miután lenyugodtak a kedélyek, lázasan keresni kezdtem a tollamat, amit tisztán emlékeztem, hogy hova tettem le tegnap. Természetesen magamban szépen sorban meggyanúsítottam mindenkit és értetlenkedtem, hogy már a hiperrózsaszín tollamat is eldörrentik a bitangok, hát milyen világban élünk. Már vagy jó 10 perce cukkoltam magamat és írtam egy nagyon nem szeretem tollal, amikor belém hasított a felismerés, hogy tegnap indulás előtt behajítottam a táskába a keresett eszközt és feltehetően még mindig ott lapul a belső zsebben... No hát ennyit arról, ha én valamire tisztán emlékszem....... (És neeeem, nem ez volt a mai nap legizgalmasabb pillanata és talán nem vagyok teljesen őrült. Sőt, még az a váratlan fordulat is bekövetkezhet, hogy írok valami értelmes/érdekeset is előbb-utóbb.)   

Karácsonyi hangulat

Neeem, nem ment el az eszem teljesen, csupán arról van szó, hogy másfél napja folyamatosan hegesztenek a lépcsőházban a fölöttünk lévő szintén, ettől folyamatosan hullik alá az "aranyeső" (munkavédelem persze nuku, különösebb izgalom nélkül felgyújtanának a srácok, ha nem kiabálnék fel nekik, hogy legalább addig fejezzék be, amíg kimegyek/bejövök az ajtón....) és mindehhez olyan illat és füst társul, mintha 70 kg csillagszórót égettünk volna el nagy hirtelenjében.

A helyzet...

... az, hogy egy 2+2 napos hétvége után az ember lányának még annyi kedve sincsen dolgozni, mint egy átlagos péntek délutánon..... Ha teljesen őszinte akarok lenni, nemhogy dolgozni nincs kedvem, de még a munkára gondolni se.... Itt kezdődnek a bajok. Tekintettel arra, hogy feladat az van dögivel és sajnos nem végzi el helyettem senki. Ráadásul a felújítást végző dolgos-szorgos kis hangyák már itt matatnak az ajtónk előtt az állványon, és a a vérfagyasztó sejtésem van, hogy pár napon belül itt kezdik el lelkesen törni a követ, és akkor tuti megbolondulok.....   Már így is akkora a zaj, hogy a vonalas telefonunk gyakorlatice használhatatlanná vált, mert azt sem halljuk, a hívott fél felvette-e a készüléket egyáltalán.... A mobilokkal némileg könnyebb a helyzet, azokkal elegendő elbujdokolni az iroda legtávolabb eső zugába és ott kibontakozni. Bár túl vagyok már a péemesen és minden más agyrémen, és úgy érzem, a hétvégi pihenés is megtette áldásos hatását, de bevallom, ezek a zajok mégis teljesen kikészítenek.... Otthon valaki a háború előtti porszívóját bőgette reggeltől estig, itt bent egész nap törnek-zúznak és különféle rendkívül kellemetlen és hangos gépeket brünnyögtetnek szünet nélkül, a bennem lakó iciripiciri emberke pedig - akinek a létezéséről sem tudtam ezidáig, de kiderült, hogy szereti a háborítatlan csendet -, magzatpózban fekszik, sírdogál és kegyelemért könyörög......

Amit nem akarsz hallani...

.... a főnöködtől: "Ma nem foglak nyaggatni, időben indulj haza." Ezt a mondatot még annál is jobban utálom, mint amikor előre jelzik, hogy sokáig bent leszünk.... Az ugyanis legalább tiszta ügy. Mindenki tudja, már jó előre, hogy "ezt megcsíptük, Oszi". Ellenben az ígérgetés azt a hiú reményt gerjeszti az emberben, hogy ma normál hosszúságú, nyugodalmas munkanapja lesz... Aztán, mikor már fél lábbal a küszöbön állnék, az Apokalipszis lovasai átvágtatnak az irodán...... Remélem, ma nem így lesz, de ha mégis, akkor két dolgot biztosan ígérhetek a NégyszeműFőnöknek: 1. a négy szeméből kettőt biztosan ki/leütök 2. kimosom a száját szappannal. Természetesen ezt megmondtam neki is, még mielőtt bárki azt hinné, papírkutya vagyok.

Az Álmoskönyv szerint...

... látni a főnököd, ahogy jó hosszú "féknyomot" húzva a parketten bevágódik a saját asztala alá, ahonnan aztán nagy sokára kászálódik elő, az orrán kissé ferdén fityegő szemüvegben, mindezt azért, mert a "szerinte-naggggyon-vagány-szerintem-elképesztően-drága-de-legalább-ronda-veszkójának" kitört a sarka, vidám perceket okoz. :) Az Álmoskönyv igazat szólt. Még mindig röhögök. :)

Még hogy nem vicces a mi szakmánk!

Egy tárgyalási jegyzőkönyvet olvasok éppen, és az alábbi mondaton akadt meg a szemem: "Egyébként előadom, hogy az alperes a tartást igazolhatóan nyújtotta az eltartottnak, és az élő eltemettetéséről is gondoskodott." Bájos. :)

Önkéntes tűzoltó...

... lettem, jól felfogott érdekemben. Történt ugyanis, hogy békésen üldögélve dolgozgatva a helyemen, egyszer csak erőteljes füstszagot kezdtem érezni. Első körben azt hittem, hogy valamelyik konnektor vagy hosszabbító kezdett vacakolni, esetleg a nyomtató... Aztán kinéztem az erkély ablakán. Sok csuda dolgot láttam én már azon az ablakon kinézve, de ilyen sűrű, lassan gomolygó szürkésfehér füstöt, mint most,  még nem. Jóformán semmit sem lehetett látni... Persze a tűzfészek megállapítása azért így is sikerült: a DDK-im (=DrágaDohányzóKollégáim) által a túlburjánzó hamutálca tehermentesítésére kinevezett hatalmas papírdobozt sikerült felgyújtani, feltehetően egy égve hagyott csikkel vagy gyufával... Hogy pontosan mivel, azt már nem tudnám megmondani, mert mire sikerült egy vödör vízzel véget vetnem a bulinak, addigra már a dobozból sem maradt sok, nem hogy a bűnjelből.... Egy biztos, az erkély tiszta pernye, az iroda meg - a többszöri kereszthuzat-kísérletek ellenére is - egy füstölőüzemre emlékeztet.....

Hát így zajlik nálunk egy átlagos keddi nap.Élmény itt dolgozni, na....! :P

A hetem...

... úgy érzem, olyan lesz, mint azon a - több variációban is keringő - képeslapon: hétfő, hétfő 2., hétfő 3., kispéntek, péntek, szombat, elő-hétfő.... :( Kispéntekkel az a bajom, hogy "papíron" jó, mert hamarabb végzünk és addig is, amíg ez bekövetkezik, kevesebb a munka, de a realitás inkább az (az elmúlt másfél év tapasztalata alapján), hogy a ménykű becsapódása/csontvázak szekrényekből való kizuhanása és az Ápoltak és/vagy az Ügyfeleknek álcázott ápoltak állapotának rohamos romlása is ezeken a napokon várható leginkább... Remélem, ez egyszer nem lesz igazam és - ha korábban nem is - de időben elmehetünk haza. Az elő-hétfő ellen pedig keményen dolgozom, hogy ne köszöntsön be, mert nagyon nem szívlelem, ha a rövidke kikapcsolódós időszakokat is megmérgezi a "jaj ne már, holnap megint menni kell"-hangulat, de az a helyzet, hogy nehéz kiszállni a mókuskerékből..... Ha akarom, ha nem, időről időre bekúszik a gondolataim közé az Ápolt vagy valamelyik ügy, de azért nem hagyom, hogy hoszasan mérgezzék az elmémet. :) Addig is az e heti mottóm:

Van egy olyan érzésem...

... hogy azt a napot, amely úgy indul, hogy munkába jövet egy kirakatra hatalmas betűkkel felragasztva azt olvasom, hogy "Marikagyűrű", kár elkezdeni. :D